<div dir="ltr"><a name="cim42"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><center><font size="+1">CSAK MÁR A PESTA JÖNNE!</font></center></span><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><br>
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A falu közepén leégett egy ház. Az emberek nem
oltották. Ki is oltana szélben szalmatetőt! A szomszéd házakra kell
ilyenkor a víz meg a vizes ponyva.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Hát biz a Bozókiné háza leégett. Özvegyasszony és
szegény. A húgával lakik, akinek az ura tömlöcben ül. (Verekedés miatt
ül ottan.) Két kis gyerek is van a háznál.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A tető jól be volt sározva: nem égett be. A szomszéd
házakba se kapott bele a tűz. Az arasznyi kis hó, amely a minap esett,
beázalódott a szalmatetőkbe, s megmentette a falut.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az emberek másnap összegyűlnek a háznál. Ki zsuppot
hoz, ki fát. Szekercét mindnyájan hoznak. Kifaragják a szelemenfát, a
tetővázat és újra zsúpolják.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A leégettnek mindössze két-három hatosába kerül ez: körülbelül ennyi pálinkát reggeliznek el az emberek.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az öreg Kerülő-Szabó is ott zsúpol. Hetvenöt esztendős ember pedig. Haja, bajusza fehér. De éppen beleillik a télbe.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Mikor már a tetejére jutottak, az öreg megcsúszott a
síkos új szalmán, s lezuhant. A gerendák közé esett, amelyek ott
hevertek az udvaron, s fehérlettek reggel a zúzmarától.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az emberek lenéztek a tetőről, hogy fölkel-e?</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Nem kelt föl. Ott maradt azonképp, ahogy a hátára esett. A bekecse szétnyílt az esésben, s a mellén kilátszott az </span><i>Sz. M.</i><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"> betű is. Még katona korában iratta oda azt a két betűt kék és piros betűvel.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Hát abbahagyják hárman a munkát. Kiemelik az öreget a gerendák közül.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Megütődött kend?</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az öreg csak néz elkékülten: Percekig nem tud szólni. Végre megmozdul a szája. Azt mondja susogva:</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Küldjetek a Pestáért.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Voltaképpen orvosért kellett volna küldeni, de nálunk
eszébe se jut az orvos senkinek. Az orvos pénzbe kerül. Nem igen
gondolunk semmire se, ami pénzbe kerül.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Egy ember megfogja válltól, egy lábtól. A harmadik a
dereka alatt emeli. Beviszik a pitarba, a saját subájára. Bozókiné
párnát hoz ki, indigószín fehér kockás párnát, és a feje alá igazítja.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Oh, oh szegény Máté bácsi!</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az öreg fekszik, mint a holt.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Hol ütötte meg magát kend? - kérdezi az asszony.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Belől - rebegi az öreg. - Csak már a Pesta jönne.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A konyhán bableves főtt. Az asszony könnyezve
keverte. A világosság a nyitva hagyott ajtón áramlott be. Az emberek
mind abbahagyták a munkát.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Csak nálam ne esett volna! - szólt az asszony. - Szegény Máté bácsi! De vajon nem iszik-e egy kis pálinkát? Talán helyrehozná.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Nem - felelte az öreg.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Feküdt hanyatt, mozdulatlanul. Tekintete a napsugaras kék téli égen.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Csak már a Pesta jönne! - rebegte olykor nyugtalanul.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Pesta az ő egyetlen fia. Béres az uraságnál. Vállas barna legény. Ő is volt katona. Neki is vannak betűk a karján. Csakhogy ő </span><i>B. P.</i><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"> betűt íratott a karjára. Az a Balogh Panni neve. Azt vette el, mikor megjött, feleségül. A farsangra várja az első gyereket.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az emberek elmentek már Pestáért is, a papért is.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A faluban gyorsan híre szállt a szerencsétlenségnek.
Az utcán asszonyok sietnek mindenfelől a házhoz. Az udvar megtelik
asszonyokkal, emberekkel, gyermekekkel. Egy gyermek felmászik a
kerítésre: onnan néz be. A haldokló körül a misejáró öregasszonyok
térdelnek.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A ház végén Nagy János magyarázza a szerencsétlenséget:</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Mondtam neki, hogy ne gyüjjön fel. Megcsúszik,
leesik. Ej, aszongya: ne tanítsd te a macskát kapaszkodni! Még ilyen
vígan felelt!</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Talán sok pálinkát ivott? - véli egy vastag, komoly hang.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Aztán arról beszéltek, hogy az öreg micsoda érdemes
ember volt. Négy esztendeig katonáskodott. Pádovában is járt. Bíró
kétszer is volt, esküdt harminc esztendőn át. Neki is érdeme, hogy
fölépült az új iskola.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az emberek pipáznak. Komolyan pipáznak. A cigány is
ott ül nagy meghatottan. Csak akkor elevenül meg egy pillanatra, mikor
Nagy János előveszi pipáját. A cigány kinyújtja tenyerét. Nagy János a
bagót abba veri.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A pap közelget. Bunda van rajta. A kezében szentség. Előtte egy fiúcska rázza a csengőt, a templomatya fia, a Gergő.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az emberek kikullognak a pitarból. Az asszonyok a
szobába vonulnak. A nyitva hagyott ajtón át lehet látni, hogyan gyónik
meg a beteg, s hogyan áldoztatja meg a pap.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Aztán az asszonyok visszatérhetnek.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Az öreg arca sárga, de nyugodt. A szeme félig be van
hunyva. Már ő ezzel a világgal nem foglalkozik többet. Ki tudja mire
gondol? Ki tudja mit lát a haldokló? Mert néz valamit, néz nyugodtan,
mereven. A levegőben talán árnyékok jelennek meg. Úsznak ide-oda, mint a
jég a vízben. Talán már szólnak is hozzája, s az öreg kezdi hallani.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">De ím az öreg egyet pillant, és az asszonyokra fordítja a szemét:</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Csak már a Pesta jönne!</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Jön már - felelik. - Az erdőn dolgozott. Fát hordanak.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A nap kisüt a felhőkből, s harmattá változtatja a
zúzmarát a fákon. Besüt a pitarba is. Az öreg nézi a napfényes eget
nyugodtan, mozdulatlanul, míg mellette az asszonyok ajkán susog a
miatyánk.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Csak már a Pesta jönne!</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Végre lódobogás hallatszik, s a ló megáll a kapu
előtt. Pesta jött meg. Csak úgy jött, ahogy a munkában volt: kurta,
avult rongyos szűrben, kopott fekete báránybőr süvegben. Barna, zömök
ember. A bajusza most is egyenesre van húzva, mintha vasból volna. Az
öreg is ilyen barna, erős bajszú ember volt valamikor. Pesta is ilyen
fehér, lógó bajszú öreg lesz valamikor.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Pesta leszáll. Nem szól senkinek. Neki se szólnak. Belép a pitarba. Leveszi a süvegét, s az apjához térdel.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Hát így van kend, édesapám?</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Így - feleli bágyadtan az öreg.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Nézik egymást szótlanul.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Aztán az öreg fölemeli lassan és nehezen a jobb kezét és a fiának nyújtja.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Isten áldjon meg, Pesta!</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">- Isten áldja meg, édesapám! - feleli a fiú, az öreg kezét a magáéba véve.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Mennyi munkáról beszél az a két kemény kéz! Az egyik
fél század munkájáról, amely már elmúlt. A másik is talán fél század
munkájáról, amely még ezután következik.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Akar-e még mondani valamit az öreg?</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">Nem.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">A fiú se mond neki semmit. Csak néz rá nedves szemmel.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">És így nézik egymást, mígnem az öreg szeme elhomályosodik.</span></p><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">
</span><p align="justify"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif">S a nagy csöndességben, a miatyánk susogása között elballag az öreg lélek a másik világra.</span></p><b><span style="color:rgb(76,17,48)">
</span></b><br><br>
</a><a name="cim43"><b><center><br></center></b></a></div>