<div dir="ltr"><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><a name="14c62ba02217ad38_Iz 50,4-7">Iz 50,4-7</a></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)">Az
Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam
szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy
hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig
nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az
ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a
gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér
gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy
nem szégyenülök meg. </span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><a name="14c62ba02217ad38_Zs 21">Zs 21</a></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)">A
karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban’’ dallama szerint. Dávid
zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van
szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de
te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te
szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és
megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg
vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát,
mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban
bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.’’ Hiszen te
vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám
emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy
az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki
segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak
engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a
viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem
ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg
kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és
lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te,
Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd
meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az
oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd
hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti,
akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok
őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a
szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja,
amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit
fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a
szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük
mindörökre!’’ Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és
leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a
királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik
a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba
leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról
beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a
születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!’’ </span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><a name="14c62ba02217ad38_Fil 2,6-11">Fil 2,6-11</a></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)">aki
isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan
dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem
kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az
emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta
magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten
felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név
fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a
földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus
Krisztus az Úr!’’ az Atyaisten dicsőségére.</span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><a name="14c62ba02217ad38_Mk 14,1 - 15,47">Mk 14,1 - 15,47</a></span></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)">Két
nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A
főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel,
és hogyan öljék meg. Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy
zavargás támadjon a nép között. Amikor Betániában volt a leprás Simon
házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben
valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére
öntötte. Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk
között: ,,Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? Ezt az olajat el
lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a
szegényeknek!’’ És nehezteltek az asszonyra. Jézus azonban így szólt:
,,Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.
Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük;
de én nem leszek mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt: előre
megkente testemet a temetésre. Bizony, mondom nektek: az egész világon,
ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is,
amit ő tett, az ő emlékezetére.’’ Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő
közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak
neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt. A
kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt
feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mit akarsz, hová menjünk
előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?’’ Akkor elküldött kettőt
a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek a városba.
Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és
ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: �,,Hol
van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal
elfogyaszhatom?�'' Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen,
megterítve. Ott készítsétek el nekünk.’’ Tanítványai elindultak és
bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és
elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odaérkezett a
tizenkettővel. Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: ,,Bizony,
mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem’’
[Zsolt 41,10]. Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték
tőle: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?’’ Ő azt felelte nekik: ,,A
tizenkettő közül az egyik, az, aki velem egyszerre merít a tálból. Az
Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az
embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek,
ha meg sem születik!’’ Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret,
megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek,
ez az én testem.’’ Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik,
és ittak belőle mindnyájan. Ő pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, az új
szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik. Bizony,
mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a
napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.’’ Miután elénekelték a
himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. Jézus azt mondta nekik:
,,Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: �,,Megverem a
pásztort, és elszélednek a juhok�'' [Zak 13,7]. De miután feltámadtam,
előttetek megyek Galileába.’’ Péter erre azt mondta neki: ,,Ha mindenki
megbotránkozik is benned, én nem fogok!’’ Jézus azt felelte neki:
,,Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer
megszólal, háromszor is megtagadsz engem.’’ Ő még erősebben fogadkozott:
,,Még ha meg is kell halnom veled együtt, akkor sem tagadlak meg
téged!’’ Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien. Odaértek a
majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak:
,,Üljetek le itt, amíg imádkozom.’’ Maga mellé vette Pétert, Jakabot és
Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. Azt mondta nekik: ,,Halálosan
szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.’’ Egy kissé
előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges,
távozzék el tőle ez az óra. Ezt mondta: ,,Abba, Atyám! Minden lehetséges
neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok,
hanem amit te.’’ Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt
Péterhez: ,,Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? Virrasszatok
és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a
test erőtlen.’’ Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a
szavakkal. Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük
elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. Majd harmadszor is
odajött, és azt mondta nekik: ,,Aludjatok már és nyugodjatok! Elég,
eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl,
menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.’’ Még beszélt, amikor
megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy
tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől.
Aki elárulta őt, jelt adott nekik: ,,Akit megcsókolok, ő az, fogjátok
meg, és jól vigyázva vigyétek el.’’ Amint odaért, mindjárt odalépett
hozzá, és így szólt: ,,Rabbi!’’ És megcsókolta őt. Azok pedig kezet
emeltek rá, és megragadták őt. Az ott lévők közül az egyik kardot
rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Jézus így
szólt hozzájuk: ,,Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és
botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap veletek voltam, tanítottam a
templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell
teljesedniük.’’ A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan
elfutottak. Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál
gyolcsingben. Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott
tőlük. Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó
és vén. Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig,
és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. A főpapok pedig, és az
egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,
de nem találtak. Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de
vallomásaik nem egyeztek egymással. Végül néhányan felálltak, és hamis
tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: ,,Hallottuk, hogy ez
azt mondta: �,,Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt
másikat építek, amelyet nem kéz alkotott�''.’’ De a vallomásuk így sem
volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust:
,,Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?’’ Ő csak
hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: ,,Te
vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Én
vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és
eljönni az ég felhőiben’’ [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap
megszaggatta ruháit, és így szólt: ,,Mi szükségünk van még tanúkra?
Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?’’ Erre azok mindnyájan halálra
méltónak ítélték őt. Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, bekötötték
a szemét, ököllel verték, és azt mondták neki: ,,Prófétálj!’’ Még a
szolgák is arcul verték őt. Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött
a főpap egyik szolgálója, látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt,
és azt mondta: ,,Te is a Názáreti Jézussal voltál!’’ Ő azonban
letagadta: ,,Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.’’ Aztán
kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. A szolgáló megint
meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok
közül való. Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét
így szóltak Péterhez: ,,Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai
vagy.’’ Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: ,,Nem ismerem azt az
embert, akiről beszéltek!’’ Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor.
Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: ,,Mielőtt a
kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.’’ És sírni kezdett. A
főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel
tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták
Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?’’ Ő
azt felelte neki: ,,Te mondod.’’ A főpapok sok mindennel vádolták őt.
Pilátus ezért újra megkérdezte őt: ,,Semmit sem felelsz? Nézd, mi
mindennel vádolnak téged!’’ De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus
pedig csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a
foglyok közül azt, akit kérnek. Volt akkor egy Barabás nevű, akit a
lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett
el. Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett
nekik. Pilátus azt felelte nekik: ,,Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek
a zsidók királyát?’’ Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt
a kezébe. A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást
bocsássa el nekik. Pilátus újra megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok tehát,
mit tegyek a zsidók királyával?’’ Azok újra csak azt kiáltozták:
,,Feszítsd meg őt!’’ Pilátus megkérdezte őket: ,,De hát mi rosszat
tett?’’ Azok erre még hangosabban kiáltoztak: ,,Feszítsd meg őt!’’
Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a
kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy
feszítsék keresztre. Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a
helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették
bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, azután
elkezdték őt így köszöntgetni: ,,Üdvözlégy, Zsidók Királya!’’ Majd
náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.
Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját
ruháit, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Cirenei Simont, Sándor és
Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra
kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Elvitték a Golgota nevű
helyre, ami azt jelenti, hogy �,,Koponyahely�''. Mirhával kevert bort
adtak neki inni, de nem fogadta el. Azután keresztre feszítették, a
ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk [Zsolt 22,19], hogy ki mit
kapjon. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Fel volt írva az
ítélet oka: ,,A zsidók királya.’’ Megfeszítettek vele két rablót is, az
egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra járók pedig a fejüket
csóválva káromolták őt [Zsolt 22,8], s ezt mondták: ,,Hé! Te, aki
lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat,
szállj le a keresztről!’’ Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt
csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: ,,Másokat megmentett, magát meg
nem tudja megmenteni! A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a
keresztről, hogy lássuk és higgyünk!’’ Gyalázták őt azok is, akik vele
együtt voltak felfeszítve. A hatodik órában sötétség borult az egész
földre a kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus felkiáltott, és hangosan
így szólt: ,,Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?’’ Ez azt jelenti: ,,Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?’’ [Zsolt 22,2] Az ott állók közül
egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: ,,Íme, Illést hívja.’’ Az
egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni
adott neki [Zsolt 69,22], és így szólt: ,,Hagyjátok! Lássuk, eljön-e
Illés, hogy levegye őt!’’ Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte
lelkét. Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az
aljáig. Mikor a százados, aki ott állt előtte, látta, hogy így kiáltva
kiadta a lelkét, ezt mondta: ,,Ez az ember valóban Isten Fia volt.’’
Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária
Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, akik,
amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok
más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Mikor
beesteledett -- mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt --,
odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az
Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és
megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól
megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. József pedig
gyolcsot vásárolt, levette őt és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy
sírba helyezte, amely kősziklába volt vágva, és a sírbolt bejáratához
egy követ hengerített. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja
figyelték, hogy hová helyezték.</span></p><div><br></div><div><br></div></div>