<div dir="ltr">Bényi Zsuzsa, k.Lttagtól megkaptam a mai evangéliumot. L.alább:<br><br>   2015. március 20. – Péntek<br>
<br>
   A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában<br>
   működött. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Júdeában nem akart mutatkozni</b></span>, <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>mert a zsidók az életére  törtek.</b></span><br>
   <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. </b></span>Miután  rokonai  elzarándokoltak  az<br>
   ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem<br>
   titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül<br>
   néhányan  ezt  kérdezték:  „Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme,<br>
   nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők<br>
   is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról<br>
   pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való.”  Erre Jézus, aki  a<br>
   templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „T<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>i ismertek engem, és azt  is<br>
   tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő küldött engem.</b></span>” Erre <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>szerették volna Jézust elfogni,</b></span> de senki sem emelt rá kezet, mert <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>még nem jött el az ő órája.</b></span><br>
   Jn 7,1-2.10.25-30<br>
<br>
   Elmélkedés:<br>
<br>
   Jézus személyével kapcsolatban az a kérdés merül fel a mai  evangéliumban,<br>
   hogy őt nevezhetjük-e a Messiásnak? A nép már jó ideje hiszi ezt Jézusról,<br>
   akinek cselekedetei megfelelnek  annak, ami a  prófétai jövendölésekben  a<br>
   messiási időkről szerepel.  A vallási  vezetők azonban nem  ismerik fel  a<br>
   messiási jeleket csodáiban, s tulajdonképpen vakságuk, hitetlenségük vezet<br>
   Jézus elutasításához.<br>
   Mintegy két évezred távlatából mi úgy tekintünk Jézusra, mint aki az  idők<br>
   teljességében messiásként, megváltóként, szabadítóként jött el a  világba.<br>
   Jövetele ugyanakkor  folyamatos, állandó.  Napjainkban is  eljön, mert  az<br>
   emberekben, bennünk  az  a  vágy  él, hogy  megszabaduljunk  a  bűntől  és<br>
   elnyerjük lelkünk  gyógyulását, megtisztulását.  Ebben az  értelemben  úgy<br>
   tekintünk Jézusra,  mint eljövendő  Messiásra, aki  újra és  újra  elhozza<br>
   számunkra az irgalmasság üzenetét és  a megbocsátást a mennyei Atyától.  A nagyböjti időszakban  ezt  az  üzenetet szeretnénk  meghallani  és  ezt  a<br>
   megbocsátást szeretnénk megtapasztalni.  Az üzenetet,  amely válasz  Isten<br>
   részéről  arra   az  emberi   kérdésre   és  vágyakozásra,   hogy   miként<br>
   szabadulhatunk  meg  bűneink   terhétől,  és  magát   a  megbocsátást,   a<br>
   könyörületet Isten  részéről, amely  megváltoztatja, új  irányba  fordítja<br>
   életünket.<br>
   Hiszem-e, hogy most jött el számomra a megváltás ideje, az üdvösség ideje?<br>
   © Horváth István Sándor<br>
    <br>
    <br>
<br>
   Imádság:<br>
<br>
   Imádunk téged,  Jézus Krisztus!  Letérdelünk előtted.  Nem találunk  olyan<br>
   szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel<br>
   a te  kereszted  eltölt  bennünket, mellyel  a  megváltás  ajándéka  átjár<br>
   minket, melyet  te  az  egész  emberiségnek, az  egynek  és  a  sokaságnak<br>
   egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te<br>
   akaratodat az Atya akaratának.<br>
<br></div>