<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Gyűlöl valakit Isten?
</h2>
<div class="">
2015. március 20. péntek, 05:13 | Írta: L. Nagy Zoltán<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2208:gyloel-valakit-isten&catid=43:lelki&Itemid=69">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2208:gyloel-valakit-isten&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/Judas-kiss.jpg" alt="Judas-kiss" height="182" width="245"><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>Meghökkentő
a kérdés, talán rögtön le is söpörnénk azzal a megszokott válasszal,
hogy nem, hiszen Isten minden embert szeret, csak a bűnt gyűlöli. Igen,
ezzel egyetértek, azonban...</u></span></strong></p>
<p> </p>
<p> ... azonban szembe kell nézni a Szentírásnak azzal a tanításával,
hogy bizony van egy pont, amin túl már nincs visszatérés, és csak Isten
haragja marad hátra. (Zsid.10,26-27).</p>
<p>Egyet már rögtön az elején le kell szögezni! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A kétségbeesett ember
számára van kegyelem, van visszaút Isten felé, van a megbánásnak helye
és lehetősége. Miért? Azért, mert aki bánkódik, annak a szíve még
formálható Isten kezében, </b></u></span>nem reménytelen. „...bár a szívünk elítél,
Isten mégis nagyobb a mi szívünknél..." (1.Jn. 3:20)</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Élnek olyan emberek, akik eljutottak odáig, hogy nem is tudnak
bánkódni.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A szívük végérvényesen megkeményedett: nemcsak igazolják a
legmocskosabb bűnös életvitelt, hanem egyenesen ez élteti őket,</b></u></span> és soha,
de soha nem fogják és nem is tudják megbánni a szívük teljes keménysége
miatt. Ők nem töprengenek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>nem éreznek lelkiismeret-furdalást, </b></u></span>nem
ítélik el magukat, nem kétségeskednek, hanem végérvényesen a gonosz
foglyai és eszközei lettek. Ez egy út, amire valamikor ráléptek, és
ezernyi figyelmeztetés ellenére a szívüket annyira megkeményítették,
hogy végül Isten ítéletképpen átadja őket a gonosznak.</p>
<p>A Szentírás beszél erről az állapotról és következményeiről, és nem
csupán Isten szeretetéről. A gyakorlati élet is felveti, hogy vannak
emberek, akik mindenki számára nyilvánvalóan messze túlmentek azon a
határon, amikor még meg lehetne fordulni.</p>
<p><strong><br>Nézzük e két területet: a Szentírást és a világi tapasztalást!</strong></p>
<p>Nem gondolom, hogy a bibliai hit és erkölcs, illetve azok áthágása
megmutatná, hogy itt bizony elfogyott Isten türelme. Sokszor hajlamosak
vagyunk felületesen ítélni a kiakasztó erkölcsi állapotok és azok
negatív hatásai alapján<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>. Istennél máshogy van. Ő a szív állapota alapján
ítél elsősorban. </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Mi, emberek nem látunk a szívbe, legfeljebb külső
jelekből következtetünk, de jobb, ha tudjuk, hogy nem hibátlanul. </b></u></span>Sok
minden gátolhatja, hogy tiszta ítéletet hozzunk. Isten azonban
tökéletesen ítél. Soha semmi és senki nem zavarja meg a tisztánlátását
és ítéletének jogosságát. Hitem szerint soha senki nem fog úgy elveszni,
hogy nem szolgált rá. Ez véleményem szerint túlmegy az örökletes
romlottság kérdésén.<br><br>Tehát <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>a Szentírást alapul véve:</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>
</b></u></span><p class=""><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><u><b>Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen arra
rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék
nevemet az egész földön" ...Az Isten pedig nem haragját akarta-e
megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a
harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? (Rom. 9:17.22) </b></u></span><br><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek! Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték. (3Móz. 20:23) <br>Nem
állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.
(Zsolt. 5:6.7) <br>Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. (Zsolt.11:5) </b></u></span><br>Ézsaut
pedig gyűlöltem; hegyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak
adtam. Edóm ugyan ezt mondja: Összezúztak bennünket, de mi újjáépítjük a
romokat! – a Seregek Ura azonban azt mondja erre: Ők csak építsenek, én
majd lerombolom! Gonosz országnak nevezik őket, olyan népnek, amelyre
mindig haragudni fog az Úr. (Mal.1:3-4) <br><span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>Jézus így válaszolt nekik:
„Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis
ördög." Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt
elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül. </b></u></span>(Ján. 6:70-71)</p>
<p>Nos, ez csak néhány igevers a Szentírásból, melyből <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>látszik, hogy
Isten nem valami jóságos télapószerűség, aki jóságos mosollyal az arcán
integetve mindig mindent elnéz. </b></u></span>Nem is valamilyen Buddha, aki behunyt
szemmel üldögél, és észre sem veszi, hogy mi folyik körülötte. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Van egy
pont, aminek az átlépése Isten haragját vonja maga után, nem is
akárhogyan: ez a harag egy személy vagy egy nép végleges elutasítását is
jelentheti.</b></u></span></p>
<p><strong><br>Hol van az a pont, ami után már nincs kegyelem?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A keresztények kész válasza legtöbbször az, hogy a kegyelmi idő a
halállal zárul le. Nos, ez sokszor így van, de nem mindig. Lehet, hogy
sokaknál már előbb lezárult? Nekem úgy tűnik, hogy igen</b></u></span>. Azután még él
az ember, de nem úgy, mint aki felé nyitott az evangélium, hanem mint
aki egy két lábon járó felkiáltójel. Ez az ember már nem tud megtérni. A
szíve olyan kemény, hogy soha nem fog megtörni. Biztos, hogy nem fog
hinni soha. Isten őt életben hagyja, de már nem az evangélium
reménységéért, hanem hogy nyilvánvalóvá tegye az Ő hatalmát és ítéletét.
Például idetartozik a bibliai Fáraó, sok pogány nép az Ószövetségből,
akik gyermekeket áldoztak vagy Iskáriótes Júdás az Újszövetségből. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Erről
a pontról senki nem tudja, hol található, egyedül Isten ismeri.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A történelemben az egyházak sok képviselője komolyan vétkezett akkor,
amikor maguk húzták meg ezt a vonalat, és Isten szerepében
tetszelegtek: amikor magukhoz ragadva a hatalmat sok eretneknek vélt
embert üldöztek, megsemmisítettek. </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Semmilyen ember, vallás, egyház,
testület kezében nincs olyan Istentől kapott hatalom, mely alapján
jogában állna a másik embert hitbéli kérdések alapján üldözni, neki
szenvedést okozni, megölni!</b></u></span></p>
<p><strong><br>Ítélkezés társadalmi nézőpontból</strong></p>
<p>Társadalmi, világi szempontból szemlélve téves az, ha egy társadalom
azzal az előfeltevéssel gyakorolja a törvénykezést, hogy minden ember
képes megváltozni, csak ki kell belőle hozni a jót. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Bizony vannak olyan
bűnözők, akik soha nem fognak megváltozni, akiknek például a gyilkolás
beteges örömöt okoz, szenvedélyükké vált, és azt ki is élik.</b></u></span> Ezért az
ilyen emberek nagyon<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> komoly veszélyt jelentenek</b></u></span> mindenkire, mert nincs
bennük erkölcsi gát vagy a lelkiismeret szikrája sem. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Sőt, saját
teljesen eltorzult vágyaikat maximálisan jónak tartják.</b></u></span> Valami ilyesmire
gondolhattak a Szentírás írói is, amikor a vérszopó, az ártatlan kárára
vérengző emberről van szó (Károli-fordítás szerint). Senki ne értsen
félre! Nem a börtönök lakói között végzett lelkipásztori szolgálat
megkérdőjelezéséről van szó. Mert bizony ott legtöbbször olyan emberek
ülnek, akik Isten szemében menthetők, néha még a gyilkosságért elítéltek
is. Sajnos az ilyen vérengző, vérszopó ember talán nincs is börtönben,
hanem potenciális időzített bombaként ott sétál az emberek között,
lesben állva, mint ahogy a Bibliában is olvashatjuk: „Jöjj velünk,
álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is!
Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik
sírba szállnak!" (Péld. 1.11-12) I<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>de tartoznak még olyan társadalmi
rendszerek is, amelyek törvényerőre emelték a gonoszságot. </b></u></span>Ilyen ókori
társadalmak felett gyakorolt időnként Isten ítéletet. Ez nemcsak a
régmúlt, hanem bizony a közelmúlt vagy éppen a jelen problémája is.
Gondoljunk csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a fasizmusra, a kommunista népirtásokra: Pol Potra, Mao
Ce-tungra vagy az 1994-es ruandai népirtásra és a ma aktuális
észak-afrikai és közel-keleti terrorra!</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Megszüntetésükre törekedni kell,
mert ezt követeli meg a társadalom önvédelme.</b></u></span> Ha ezt nem teszik meg,
akkor az egy társadalmi öngyilkossággal ér fel. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Természetesen csak
törvényes eszközökkel, törvényes úton érvényesülhet ez a védekező
mechanizmus.</b></u></span> Az önbíráskodásnak nincs helye!</p>
<p>A társadalom csak jelekből következtet, és földi értelemben védekezik
és ítél. Ettől még van ennek is létjogosultsága. Istennél azonban a tét
az ember örök élete. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az ember ítélete, ha igazságos és precíz is, de
magában hordozza a tévedés lehetőségét.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Isten azonban nem téved, az Ő
ítéletei teljesen igazságosak és jogosak, mivel Ő elsősorban a szív
alapján ítél, méghozzá abszolút tökéletesen.</b></u></span></p>
<p>A kérdést felvetettem, némileg körül is jártuk, de bőven van még mit átgondolni...<br><br><br><em>A cikk forrása a szerző blogja: <a href="http://literaty-nazo.blogspot.hu/">Credo ut intellegam</a><br><a href="http://www.corynikkel.com/wp-content/uploads/2013/07/Judas-kiss.jpg"><br>Kép</a> a Jézus Krisztus szupersztár c. filmből</em><br><br><br><br></p></div>