<div dir="ltr"><div><p><font>2015.03.16. hétfő</font></p><p><i><b>Örvendjetek és vigadjatok mindörökké</b></i></p><hr><p><a name="14c1fddb7c4ac5b6_Iz 65,17-21"><font color="#000000">Iz 65,17-21</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mert

 íme, én új eget és új földet teremtek</b></span>; az elsőkre nem emlékeznek, nem 

is jutnak eszébe senkinek. De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké 

annak, amit teremtek; mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem, 

népét pedig örömmé. Ujjongok majd Jeruzsálemben, és örvendezem népemben;

 nem hallatszik többé benne sírás hangja és kiáltás hangja. Nem lesz ott

 többé néhány napig élő csecsemő, sem öreg, aki nem tölti be napjait; 

mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem éri meg 

századik évét, átkozottnak számít. Házakat építenek, és bennük laknak, 

szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét. <a name="14c1fddb7c4ac5b6_Zs 29"><font color="#000000">Zs 29</a>Zsoltár.

 Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert 

fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. 

<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, 

visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, </b></span>hogy ne szálljak

 a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok 

szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart 

jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor 

dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’’<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Mert te, 

Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad 

arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és 

Istenemhez könyörögtem. M</b></span>i hasznod lenne véremből, ha leszállnék a 

sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?

 <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én 

segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad,</b></span> szőrruhámat 

szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked 

dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én 

Istenem! </span></p><p><a name="14c1fddb7c4ac5b6_Jn 4,43-54"><font color="#000000">Jn 4,43-54</font></a></p><p><span>Két

 nap múlva eltávozott onnan Galileába. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus ugyan saját maga 

tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis,

 amikor Galileába ment, befogadták őt a galileaiak, mivel látták 

mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen,</b></span> mert ők is ott voltak. 

I<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>smét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. 

Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg 

volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment

 hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a 

halálán volt.</b></span> Erre Jézus azt mondta neki: ,,Hacsak jeleket és csodákat 

nem láttok, nem hisztek!’’ A királyi tisztviselő erre azt felelte: 

,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!’’ Jézus azt mondta neki:

 ,,Menj, a fiad él!’’ Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, 

és elment. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és 

jelentették, hogy a fia él.</b></span> Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett 

jobban. Azt felelték neki: ,,Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.’’ 

Megértette ebből az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt 

mondta neki: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A fiad él.’’ Hitt ő és egész házanépe. Ez már a második 

csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.</b></span></span></p></div><div><br></div></div>