<div dir="ltr"><p><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/amiben-az-erossegunk-ott-gyengesegunk-avagy-nalunk-lakik-e-joisten">http://magyarkurir.hu/hirek/amiben-az-erossegunk-ott-gyengesegunk-avagy-nalunk-lakik-e-joisten</a><br></p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A jeruzsálemi templom</b></u></span>ot nemcsak a választott nép szerette, volt rá 

nagyon büszke, hanem <b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>az ókori világ csodái közé számított</u></span></b>, joggal. 

Páratlan fekvése, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nagy kiterjedése, udvarai, falai, oszlopcsarnokai</b></u></span> mind

 arról beszéltek, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hatalmas úrnak építették</b></u></span>.</p>

<p>Isten jelenléte úgy jelent meg benne, hogy teológiailag mégsem volt 

bálványimádás, hiszen a<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> „szentek szentjében”, az első templomban a 

frigyláda és néhány üdvtörténeti emlék volt csak, Jézus korában pedig 

már üresen állt.</b></u><u><b> Az oda érkezők nem szobrot imádtak, hanem a 

<span style="background-color:rgb(255,255,0)">láthatatlan, egyetlen, mindenható Istent.</span></b></u></span> Miért voltak mégis a próféták 

gyakran a jeruzsálemi templom ellen, miért kritizálták a benne folyó 

kultuszt, miért jelenik meg e távolságtartás Jézusnál is?</p>

<p>A templom – mint korábban a csatába vitt frigyláda is – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hamis 

biztonságot sugallt</b></u></span>: Isten ilyen kiváló módon jelen van köztünk, akkor 

ez már elég, megvéd külső ellenségtől, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az ott folyó rituális 

dicsőítés megadja azt a tiszteletet, ami „jár” Istennek. Ehhez árultak 

áldozati állatokat az egyik nyilvános udvarban és váltottak pénzt, hogy 

mindenki a templom hivatalos pénzével fizethesse be a templomadót. 

Minden jól üzemelt.</b></u></span> Vagy mégsem? Isten nem falakat akart látni, nem jól 

működő intézményeket tudni népe körében. Jézus „testének templomáról 

beszél” az evangéliumban. Amit lerontanak és újraépül.</p>

<p>Az egyház pedig<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a mai vasárnapon</b></u></span> felolvastatja<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a tízparancs 

kihirdetését<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> is. Nem csak, vagy nem elsősorban erkölcsi előírásai miatt.

 Sokkal inkább a hozzáállást tanítja: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Isten ott van jelen, ahol döntök, 

és Isten útmutatása szerint rendezem az életemet</b></u></span>, a nagy dolgokban 

ugyanúgy, mint a részletekben. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Családi életemben, az élethez való 

hozzáállásomban, a munka világában, a pénzügyi tisztesség terén, a böjti

 lemondásaimban, az Istennel töltött imaidő odaszentelésében, és így 

tovább</span>. Amikor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>odafigyelek Istenre, hogy vezetni tudjon előre,</b></u></span> a vele 

való kapcsolatban.</p>

<p>Nálunk lakik-e a Jóisten? Szeretnénk, és olyan szép látni, amikor egy

 közösség fontosnak tartja Isten házát, a templomot, és sokat tesz érte.

 Amikor hívek, önkormányzat, állami források segítségével építenek, 

megújítanak. De vajon ott lakik-e Isten? Nem verné-e ki Jézus a 

kezünkből a pályázatokat, terveket, és küldene el befelé és kifelé? 

Befelé: az Istennel való valódi, mély kapcsolatba, és kifelé: túl a 

falakon, túl a biztonságot jelentő formákon, a másik ember felé.</p>

<p>Az íróasztal fiókjában szép rendben hófehér papírok sorakoztak, 

mellette pedig tinta, toll. Egy napon az egyik papírlapot kivették a 

többi közül. Büszke volt, hogy felkerült az asztalra, de jaj, a tollal 

összepiszkították szép fehérségét, jelek kerültek rá. Még nagyobb volt a

 felháborodása, amikor sima felülete több helyen megtört, mert 

összehajtották, és egy szűk borítékba tolták. Aztán egy másik asztalra 

került, ahol örömmel forgatták, sokszor kézbe vették. Sokáig lakott az 

új íróasztalfiókban, látta, amint néhány évente nagy rendrakás készült, 

és sok papírt kidobtak. De őt mindig gondosan visszatették a borítékba, 

és megőrizték. Már sárgult papír volt, mikor megtudta, miért is olyan 

értékes. Nem a szép sima felülete, jó tapintása, illata, tisztasága 

miatt, hanem a korábban sérelmezett jelek tették őt értékessé: mert 

szerelmes levelet írtak rá, és lett különlegessé, élő kapcsolat 

hordozójává.</p>

<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szép templomaink, biztos intézményes kereteink, keresztény életünk 

külső templomai: legyetek hordozói az életnek, tanúi, hirdetői a 

kapcsolatnak Isten és ember között!</b></u></span></p>

<p>Füzes Ádám/Magyar Kurír</p></div>