<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote">---------- Továbbított levél ----------<br><br><br><br>
<div bgcolor="#FFFFFF" text="#000000">
<small>Borzalmas dolgok folynak a világban, de érdemes odafigyelnünk
azokra akik komolyan kiállnak hitük </small>mellett az utolsó
pillanatig.<br>
Persze ez teljesen más tálalásban és intenzitással jelenik meg a
világsajtóban, mintha a vallásokat és hívőket gyalázó újságírókat
gyilkolna meg.<br>
Érdemes a cikket elolvasni és a címre kattintva az oldalon lévő
hozzászólásokban is vannak értékes gondolatok<br>
<div>
<p>Polgár Feri - Ferenc atya ajánlásával<br>
</p>
<h2><span><a href="http://divinity.szabadosadam.hu/?p=13196" rel="bookmark" title="Permanent Link to „Akiknek fejüket
vették a Jézusról való bizonyságtételért”" target="_blank">
„Akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért”</a></span>
</h2>
</div>
<div>
2015. február 24.
</div>
<p><img src="cid:part2.07050302.06060803@gmail.com" alt="" height="150" width="150">„Ya rabbi Yasu!” – kiáltotta egyszerre a 21
narancsruhába öltöztetett kopt keresztény, amikor az IS fekete
ruhás hóhérai nekiálltak lefejezni őket a líbiai tengerparton. „Ya
rabbi!” arabul olyasmit jelent, hogy „Uram!”, vagy „Ó, uram”,
esetleg „Segíts, uram!” Eredetileg Allah megszólítása volt ez, de
a térdre, majd kivégzésükhöz hasra fektetett keresztények Jézushoz
beszéltek. Majd fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért.
Azért haltak meg, mert a kereszt népéhez tartoztak. Az IS mondja
ezt. Ők egyébként nem provokálták, hanem szerették a muszlimokat.
Amikor az arab tavasz idején muszlim barátaik a szőnyegükön
imádkoztak, ők falként vették körül őket. Egyetlen bűnük az volt,
hogy keresztények.</p>
<p><span></span></p>
<p>A nyugati újságok címlapjai most nincsenek tele „je suis Copte”
feliratokkal. Nem baj. Ennél nemesebb és dicsőségesebb ez a
történet. A SAT-7 arab nyelvű műsora telefonon <a href="https://www.youtube.com/watch?v=-yCmnyzYeW8" target="_blank">meginterjúvolta</a> az egyik lefejezett
fiatalember testvérét, Beshir Estafanos Kamelt. A műsorvezető
megkérdezte tőle, hogy mit érez. Beshir először is helyesbített:
nem csak egy, hanem két fitestvére is ott volt a tengerparton.
„Bisu Estafanos Kamel mártír és Samuel Estafanos Kamel mártír.
Büszke vagyok rájuk! Bisu 25 éves volt, Samuel 23 éves volt. Ők a
kereszténység büszkeségei. Miattuk felemelt fejekkel, büszkén
járhatok!”</p>
<p>„Az ISIS többet adott nekünk, mint amit kérhettünk, mert nem
vágták ki azt a részt, amikor megvallották a hitüket és segítségül
hívták Jézus Krisztust. Az ISIS megerősítette a hitünket. Hálás
vagyok az ISIS-nek, hogy nem vágták ki a videóból, amikor a hitük
megvallását kiáltották.” Az interjú aztán végig ebben a tónusban
folytatódott. Valami furcsa öröm és reménység zuhant a képernyőre,
ami széttörte a döbbenet és a gyász fojtogató páncélját. A
reménység az áldozatok testvéréből sugárzott. Őt hallgatva a
műsorvezető könnyei is csorogtak, meg az enyéim is.</p>
<p>„Hogy van a családod?” – állítja meg egy pillanatra a
műsorvezető. „Hidd el nekem, hogy az emberek itt boldogok és
méltatják egymást. Nem gyászolnak, hanem elismerő szavakat
mondanak egymásnak, amiért a faluban olyan sokan haltak
mártírhalált. Büszkék vagyunk rájuk!”</p>
<p>Az interjú legdöbbenetesebb része azonban csak ekkor következett,
mert az eddigieket kis változtatásokkal akár egy öngyilkos
merénylő családja is elmondhatta volna. A büszkeség és szégyen
mátrixában élő kultúrák számára különös érték, ha családtagjaikat
nagy méltóság éri, és ahogy egyes muszlimok között hőstettnek
számít a hitetlenek legyilkolása közben elszenvedett hősi halál,
keresztények között régi hagyománya van a vértanúság becsületének.
Persze az öngyilkos merénylet és a vértanúság között óriási
különbség van, de a keresztény hit nemessége másban is meglátszik.</p>
<p>„Hogy éreztél, amikor a légicsapások elkezdődtek és láttad az
ISIS tagok holttesteit?” – tereli a műsorvezető a témát a bosszú
kérdésére.</p>
<p>„Megmondom neked az igazságot. Egészen a római idők óta mi,
keresztények célpontok vagyunk a vértanúságra. Ez megkönnyíti
számunkra az ilyen krízisek elviselését, mert a Biblia azt mondja,
hogy szeressük az ellenségeinket, és áldjuk azokat, akik bennünket
átkoznak.” Vagyis nincs bosszúvágy. Megbocsátás van.</p>
<p>A műsorvezető ezután megkérdezi tőle, hogy tudna-e imádkozni
azért, hogy az elkövetők bocsánatot nyerjenek. A testvér ekkor
elmeséli az édesanyjukkal való beszélgetését, aki aznap két fiát
veszítette el. Hatvanas éveiben járó, tanulatlan édesanyjától azt
kérdezte, mit tenne, ha meglátná az egyik ISIS-tagot az utcán, és
megtudná, ő volt a fiai hóhéra. Az édesanyja azt válaszolta:
„Behívnám a házunkba, és imádkoznék érte, hogy megnyíljanak a
szemei, mert segített nekünk bemenni a mennyek országába!”</p>
<p>Az interjú végén a vértanúságot szenvedett kopt fiúk bátyja
hangosan imádkozik az IS-tagokért: „Drága Istenem, nyisd meg a
szemüket, hogy üdvözüljenek! Szabadítsd meg őket a tudatlanságból
és a rossz tanoktól, amiket tanítottak nekik! Ámen.”</p>
<p>Az elmúlt évtizedben rendkívüli evangéliumi ébredés futott végig
az egyiptomi kopt egyházon. Bibliatanulmányozó körök alakultak
szerte a Nílus-parti városokban, megerősödtek a felekezetközi
kapcsolatok, új, hatalmasra duzzadt gyülekezetek jöttek létre,
fiatalok tízezreit ragadta magával a megújulás. 2011. november
11-én a muszlim tengerben élő, marginalizált, kívülről fojtogatott
keresztények felekezetközi virrasztásra és dicsőítésre gyűltek
egybe, hogy együtt erősödjenek hitükben. Több, mint ötvenezer
Jézus-követő találkozott a mokkatami barlangoknál. Ezeket
nemrégiben egy Simaan nevű alázatos, Szentlélekkel betöltött kopt
pap ásta ki és változtatta keresztény gyülekezőhellyé, miközben
elképesztően eredményes missziói munkát végzett a szimplán
csak szemétvárosnak nevezett szegénynegyedben.</p>
<p>Szippantsunk most bele ennek a levegőjébe, hátha bennünket is
megérint valami a menny reménységéből. Itt van egy rövid <a href="https://www.youtube.com/watch?v=TcvftanC6gE" target="_blank">felvétel</a> a 2011-es felemelő eseményről,
nézzetek bele! Néha úgy érzem, a mennyei valóságot igazán csak
szorongatott helyzetben lehet megtapasztalni, akkor is a
Szentlélek által. Az egyiptomi hívők helytállása kijózanító. Egy
nap mi is ott állunk majd egy tengerparton, ha nem Líbiában, akkor
Hádész kapuinál, és egyáltalán nem lesz mindegy, hogy van-e olyan
imádság a szívünkben, mint a narancsruhás vendégmunkások „Ya rabbi
Yasu!” kiáltása volt.</p><span class="HOEnZb"><font color="#888888">
</font></span></div><span class="HOEnZb"><font color="#888888">
<p></p>
-- <br><br>
</font></span></div><br></div>