<div dir="ltr"><div><p><font>2015.03.01. vasárnap: <b>NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA</b></font></p><p><i><b>Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, és áldozd fel</b></i></p><hr><p><a name="14bd287441852c62_Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18"><font color="#000000">Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18</font></a></p><p><span>Miután
mindezek megtörténtek, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt:
,,Ábrahám!’’</b></span> Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!’’ Isten akkor azt mondta
neki: ,,Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a
Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen,
amelyet majd mutatok neked!’’ míg végül eljutottak arra a helyre,
amelyet Isten mutatott neki.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte
rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a
farakásra. Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy
feláldozza a fiát. De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt
mondta: ,,Ábrahám, Ábrahám!’’ Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!’’ Azt mondta
erre neki: ,,Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit!
Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem
kegyelmeztél!</b></span>’’ Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött
egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia
helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. Majd másodszor is
megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta:
,,Önmagamra esküszöm -- mondja az Úr --, hogy mivel ezt megtetted, s a
kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, megáldalak, és
megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart
fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, és a te
utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél
szavamnak!’’ </span></p><p><a name="14bd287441852c62_Zs 115"><font color="#000000">Zs 115</font></a></p><p><span>Az
Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam:
,,Nagyon nagy megalázás ért!’’ Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug
minden ember!’’ Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem
cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr
nevét. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr
szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád
vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia.</b></span> Széttörted bilincseimet: a hála
áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem
az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem.</span></p><p><a name="14bd287441852c62_Róm 8,31b-34"><font color="#000000">Róm 8,31b-34</font></a></p><p><span>Mit
mondjunk tehát mindezek után? <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki
tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne
ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten
választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja</b></span>; <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>ki lenne hát az,
aki kárhoztat? </b></span>Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is
támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk?</span></p><p><a name="14bd287441852c62_Mk 9,2-10"><font color="#000000">Mk 9,2-10</font></a></p><p><span>Hat
nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön
fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái
fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a
földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés
Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Péter, és azt mondta
Jézusnak: ,,Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat:
neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.’’ Nem is tudta, mit
mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá,
beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: ,,Ez az én szeretett
Fiam, őt hallgassátok’’</b></span> [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Mire körülnéztek, már
senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a
hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne
beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. Ők
a dolgot magukban is tartották, de egymás között <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>arról tanakodtak, hogy
mit jelent az: �,,amikor halottaiból feltámad</b></span>�''.</span></p></div></div>