<div dir="ltr"><h1 class="">Kiss Ulrich a jezsuiták terveiről Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben </h1>
<div class="">2015. február 27. péntek 12:55<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/kiss-ulrich-jezsuitak-terveirol-marosvasarhelyen-es-szatmarnemetiben">http://magyarkurir.hu/hirek/kiss-ulrich-jezsuitak-terveirol-marosvasarhelyen-es-szatmarnemetiben</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>A jezsuiták marosvásárhelyi jelenlété</u></span>ről, terveiről, a
nagyböjt és az iskolai vallásoktatás lényegéről Simon Virág, a
Vásárhelyi Hírlap munkatársa beszélgetett <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Kiss Ulrich jezsuita
szerzetessel. A Rómkat.ro közölte az interjút.</u></span></h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59281&img=o_kiss.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59281&p=1&img=c_kiss.jpg" alt="" border="0"></a><br>Marosvásárhely
egyházi és kulturális életében is érdekes színfolt a minorita templom
és az ott élő, szolgáló jezsuiták. K<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>iss Ulrich SJ tavaly szeptembertől
csatlakozott a jezsuitákhoz elöljáróként, hogy a szolgálatokat
összehangolja, irányítsa. </b></u></span><br><br><strong>– Pár évvel ezelőtt telepedtek le újra a jezsuiták Marosvásárhelyre. Melyek a legfontosabb feladatai és milyen terveik vannak?</strong><br><br>–<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Marosvásárhelyen a jezsuita jelenlét a 16. századra nyúlik vissza,
aztán egy nagy-nagy szünet volt.</b></u></span> A rendszerváltás után a magyarországi
jezsuita provinciába egyre több erdélyi kérte felvételét, székely és
magyar fiatalok. Így egyrészt hálából jöttünk vissza Marosvásárhelyre,
másrészt voltak feladatok is. Jó viszonyt ápoltunk az itteni érsekkel,
végül <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>két missziót nyitottunk Romániában, Szatmárnémetiben és
Marosvásárhelyen.<br></b></u></span><br>Szatmárnémetiben az az érdekesség, hogy ott egy
közös vállalkozásunk van a <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>román jezsuitákkal. Ők nincsenek olyan
sokan, nem alkotnak provinciát, hanem úgynevezett régiót. Így a
szatmárnémeti feladatokat román és magyar jezsuiták közösen látják el,</b></u></span>
román, magyar és német nyelven miséznek. Marosvásárhelyen a minoriták
már nem tudták fenntartani ezt a rendházat és a templomot, mivel nagyon
lecsökkent a számuk, és kerestek egy olyan partnert, aki átveszi tőlük
ezt a feladatot. Az érsek nem szerette volna, ha a város szívében űr
keletkezik a lelkek szolgálatban. Itt volt ez az ingatlan, így
támogatta, hogy a jezsuiták visszajöjjenek Marosvásárhelyre.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Kettős
missziót</b></u></span> adott nekünk. Egyrészt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az egyetemi lelkészség és a kollégium
megszervezését, működtetését, másrészt a minorita templomi szolgálat</b></u></span>. Az
én feladatom az, hogy ezeket a szolgálatokat – egyik oldalon a
kollégium és a lelkészség, a másik oldalon a minorita templom –
összehangoljam. Átvállaltuk a minorita templomot, s azt szeretnénk, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
az egyházi szolgálaton túl egy kicsit kulturális központtá is váljon</b></u></span>.
Most <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>keressük azokat a lehetőségeket, hogy az egyházi szolgálatot és a
művészeteket, kultúrát össze tudjuk egy kicsit kapcsolni. </b></u></span><br><br>Beszélgetünk erről, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>körvonalazódik az <em>Engesztelés és a párbeszéd háza</em>
elnevezésű tervünk.</b></u></span> Ennek keretében kezdtük el az együttműködési
kapcsolatot a szomszédos művészeti egyetemmel, <span style="background-color:rgb(255,255,0)">karácsonykor a
betlehemest </span>az intézmény díszlettervezői készítették. Nagyon modern és
szép volt. Idén adventkor egy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">bábjátékot is szeretnénk bemutatni
színészekkel</span>. <br><br>Ha már a gyerekeknél tartunk, volt már egy nagyon
<span style="background-color:rgb(255,255,0)">sikeres gyerekmisénk</span>, ezt szeretnénk újraindítani. Fontos elmondanom,
hogy mi nem vagyunk plébánia, nálunk nincs egyháztanács, de önként
létrehoztunk egy baráti kört, s kikérjük a hívek véleményét arról, hogy
milyen szolgálatokra van szükség. Innen jött a gyermekmise-impulzus is.
Híveink három rétegből jönnek: a minoriták rendíthetetlen hívei;
olyanok, akik egy-egy lelkigyakorlat vagy személyes kapcsolat után
vonzódnak a jezsuitákhoz; fiatalok, mert az egyetemi lelkészség vasárnap
esti miséjét itt tartják a minorita templomban. Mi nem akarunk
versenyezni a városi egyházközségekkel, hanem ki szeretnénk egészíteni
az ő szolgálataikat. Ol<span style="background-color:rgb(255,255,0)">yanokat is szeretnénk megszólítani, akiket ők nem
tudnak.</span> A n<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style></span></span>épegyháznak mindenkit meg kell szólítania, de a mindenki
bizony néha senki, mert egyszerűen fizikailag lehetetlen valóban
mindenkit megszólítani. Most keressük azokat a rétegeket, amelyeknek
igényük, szükségük van, s puhatolózunk, kísérletezünk, elindítunk
valamit, s ha igény van rá, megtartjuk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Kísérletező fázisban vagyunk</span>. A
gyermekmise is ilyen volt, és van rá igény. Itt egy csapat működik,
intenzív beszélgetéseket tartunk arról, mit kell tennünk, és hogyan.<br><br>Nem
úgy kell elképzelni, hogy nálunk katonai fegyelem uralkodik, mi <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mindent
megbeszélünk</b></u></span>. Felvetettem annak a lehetőségét, hogy szervezzünk
rendezvénysorozatot <em>Jezsuita nyár</em> címmel. Fontos, hogy olyan
megnevezése legyen, ami felkelti az érdeklődést. Nyáron az egyetemisták
elmennek, de azoknak, akik maradnak, illetve a többi érdeklődőnek
lehetőséget szeretnénk teremteni, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a vasárnapi misék után délután a
kertben legyen egy kis beszélgetés, agapé.</b></u></span> Ennek a módját a hívekkel
együtt keressük. Mondják meg ők, mire van igény. Mi teret adunk nekik,
van egy nagy udvar, amit rendbe kell tenni, s ott lennének a <em>Jezsuita nyár</em>
beszélgetései. Természetesen a jezsuitáknál hagyomány <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
lelkigyakorlatok megszervezése, a gyóntatás, valamint a fiatalokkal, a
társadalom peremén levőkkel való foglalkozás,</b></u></span> ezt folytatjuk is. Nem mi,
négyen, hanem a hívekkel együtt. Összességében azt szeretnénk, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
hagyományos szolgálatokat megújítsuk</b></u></span>, nem újat akarunk kitalálni, hanem <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
kicsit másképp csinálni a meglévőket. <br></b></u></span><br><strong>– Beléptünk a nagyböjti időszakba. Ön e<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>gy előadás-sorozatot is tart a hét főbűnről.</u></span></strong><br><br>–
Hét részből áll az előadás-sorozat, hamvazószerdán volt az első, aztán
egymást követő szombatokon lesznek (kisebb kihagyásokkal) a további
előadások a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban. Én celebrálom a
misét, és ennek keretében impulzusokat adok, hogy aki úgy dönt, a mise
után hazamegy, az is kapjon valamit a soron lévő főbűnről. Utána
negyvenperces előadást tartok, erre az is eljöhet, aki nem jár
templomba, hiszen a témát nemcsak a hit, a hívő oldaláról, hanem a
filozófia, a pszichológia és a szociológia szemszögéből is érintem. Egy
Olaszországban megjelent, magyarra is lefordított könyvet használok
referenciaként, saját példákkal kiegészítve. Az előadás-sorozat
gondolatát az adta, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>észrevettem a gyóntatásoknál: sok ember
megmarad kisiskolás szinten, ugyanúgy gyón, mint elsőáldozóként. Holott
az ember fejlődik, egy javakorabeli férfi vagy családanya gyónjon
másképp, mint egy fiatal kamasz.</b></u></span> Azért választottam<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a főbűnöket, mert
azok a társadalomban nagyon jelen vannak,</b></u></span> s<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> fontos ezt tudatosítani</b></u></span>. A
Madison Avenue, a reklámszakma hagyományos törzshelyének egyik főguruja
azt mondta: „mi mindennap vétkezünk a tízparancsolat ellen”. Ezt a hét
fő bűnre is mondhatta volna. Például<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> az irigység</b></u></span>, amiről az első
előadásomat tartottam, az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>tipikusan a 21. század bűne</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ma már nem azt
mondjuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)">„miért nem megy nekem olyan jól, mint neki” – valamikor ez
a felfogás nagy lendületet adott az iparnak, mert mindenki fejlődni
akart </span>–, hanem azt mondjuk: „miért megy neki jobban, mint nekem” </span>– de ez
nem vezet sehova.<br><br><strong>–<span style="color:rgb(0,0,0)"> Mit tanácsol az olvasóknak,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> mire figyeljenek oda a nagyböjti időszakban?</u></span></span></strong><span style="color:rgb(0,0,0)"><br></span><br>–
Azoknak, akik hagyományosan követik ezt az egyházi gyakorlatot, azt
tanácsolom, hogy lépjenek túl a formális böjtön. Az, hogy nem eszem
húst, szép és jó, de egészségügyi meggondolásból is meg lehet tenni: ez
nem igazán vallási gyakorlat. Inkább arra figyeljenek, hogyan
harcolhatnak a hét főbűn ellen. Különösen az ellen, ami bennük erős.
Szent Ignác is beszél a részleges lelkiismeret-vizsgálatról, így<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
vizsgáljuk meg, </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>melyik főbűn erős bennünk. </b></u></span><br><br>Például ott van <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a
torkosság</b></u></span>! Jellemző erre a társadalomra, hogy hamvazószerda másnapján,
vagyis a böjt kezdete után kitalálták a torkos csütörtököt. És úgy
csinálnak, mintha ez hagyomány volna. Közben nem más, mint
marketingfogás. Nonszensz. Egész évben torkos csütörtök van! A
húshagyókedd volt a hagyományos torkos nap, hiszen már a középkorban is
akkor dőzsöltek, a negyvennapos, tényleges böjt előtt. Ehelyett <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a torkos
csütörtök megszakítja az épp <span style="background-color:rgb(255,255,0)">megkezdett böjtöt</span>: ez majdnem már ördögi.
</b></u></span>Visszatérve a kért tanácsra, azt keressük, hogy közel kerüljünk az
emberekhez, például hogy megbocsássunk, letegyük a haragot, így
böjtöljünk. Jézus is azt mondta, nem az számít, mit esztek, hanem hogy
mi jön ki a szájatokból: gondolatok, szavak.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Az emberi kapcsolatokat
javítsuk, ez lenne az igazi böjt, ami nem mond ellent az egyházi
előírásoknak. Például a keresztutat, Jézus szenvedését megérthetem
nemcsak a hagyományos keresztutat járva, hanem ha előveszem a passió
történetét, és elolvasom, elmélkedem róla. Vagy megnézem Mel Gibson
filmjét, és nem azon szörnyülködöm, hogy sok a vér benne, hanem azon
gondolkozom, hogy mindez érettem van. </b></span><br><br><strong>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>Az
alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzet, miszerint a szülőknek
Romániában kérvényezniük kell a gyermekek vallásoktatását, nagy vitát
szült, s félő, hogy emiatt a gyermekek kimaradnak a vallásórákról.</u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Ön
szerint miért fontos az iskolai hittanóra</u></span>?</strong><br><br>– Fontosnak
tartom, de más szempontból, mint a legtöbb lelkész, hiszen az nem
pótolja az önkéntes hitoktatást, a hitünkben való elmélyedést, amelyre
jó alkalmat teremtenek a cserkészcsoportok vagy ministránsklubok. Azért
tartom fontosnak a vallásoktatást, mert <span style="background-color:rgb(0,255,0)">a mi kultúránk keresztény, akár
tetszik ez egyeseknek, akár nem, s a bibliaismeret az általános
műveltség része. Nem lehet megérteni Shakespeare-t vagy Goethét vagy
akár Madách Imrét, ha nem ismerjük a Bibliát, nem tudjuk, mit jelent a
passió, a feltámadás.</span> Szerencsés esetben a tanár nem egy magolós diákot
vár, nem azt mondja, hogy „megbuktatlak feltámadásból”, ami ugye
nonszensz, hanem elmondja neki, hogy a Biblia hogyan van jelen az
irodalomban, művészetekben, hogyan termékenyítette meg az irodalmat,
filozófiát. A társadalom alapelve, az emberi jogok nyilatkozata
elképzelhetetlen a tízparancsolat nélkül. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Gandhi, aki fegyver nélkül
felszabadította Indiát, rendszeresen olvasta az evangéliumot. Akkor
miért ne olvassa azt a kis magyar, román vagy cigány gyermek is, hiszen
ez hozzátartozik a kultúrájához, ettől lett más az ő népe.</b></u></span> Aztán, hogy ő
hisz vagy nem, az más kérdés,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a hit egyfelől kegyelem, ajándék,
másrészt szabad döntés.</b></u></span> Nem az lesz hívővé, aki részt vesz az iskolai
hitoktatáson, de akkor legalább tudja, hogy miről van szó, meg tudja
különböztetni a feltámadást a reinkarnációtól.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Nagyon fontos, hogy
ismerjük a keresztény hitünk alapjait, s ezt a nem hívőnek is ismernie
kell.<br></b></u></span><br>Fotó: Boda L. Gergely</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>