<div dir="ltr"><h1 class="">Dauner János SDB </h1>
<div class="">2015. február 24. kedd 20:00</div>
<h3 class="">A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én
szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk,
ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük –,
mit jelent ő számukra. Rochlitz Bernadett a száz éve született Dauner
János szalézi atyára emlékezik.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59198&img=o_daunerjanossdb.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59198&p=1&img=c_daunerjanossdb.jpg" alt="" border="0"></a><br>Dauner
János szalézi szerzetes éppen száz esztendővel ezelőtt, 1915
februárjában látta meg a napvilágot. A szaléziak nyergesújfalui
algimnáziumában ragadta magával Don Bosco lelkülete, s egy életre
elkötelezte magát a Jóisten és a fiatalok szolgálata mellett. 1936-ban
tette le örökfogadalmát, majd 1942-ben szentelték pappá. Biológia és
földrajz szakos tanárnak készült, illetve karnagyi képzésben is
részesült. A rendek feloszlatása után nyilvánosan nem végezhetett papi
munkát, ezért kántorként helyezkedett el Wekerle-telepen, ahol kórust
alapított.</p>
<p>Amikor 1975-ben nyugdíjazták, Khirer Vilmos, a Központi Papnevelő
Intézet vicerektora meghívta, hogy az Egyetemi templomban szolgáljon
mint kisegítő lelkész és karnagy. Itt hat-hét hittanossal megalapította
új kórusát, mely gyorsan bővült, s tíz év múlva már mintegy száz tagot
számlált. Ha akadémiai végzettséggel nem is rendelkezett, a zene volt az
a „mézesmadzag”, mellyel Istenhez édesgette az ifjúságot.</p>
<p>János atya „javíthatatlan” szalézi volt. Tiszteletre méltó volt
ragaszkodása szerzetesi fogadalmához egy olyan időszakban, melyben a
hatalom mindent megtett, hogy a szerzetesség írmagját is kiirtsa
Magyarországon. A rendek feloszlatása után egyik aktív elöljárója a
földalatti szalézi rendnek, novíciusmester és tartományfőnök-helyettes
volt, majd amikor megnyílt a lehetőség az újraindulásra, bár már 75.
életévén is túl volt, azonnal beköltözött a rend újpest-megyeri
rendházába.</p>
<p>Mondják, Isten görbe vonalon is tud egyenesen írni. Ha nem oszlatják
fel a szerzetesrendeket és hatvanévesen nem küldik el Wekerléről a
nyugdíjas korú kántort, talán soha nem ismertem volna meg János bácsit,
aki diákéveim meghatározó személyiségévé vált.</p>
<p>Még nem voltam tízéves, amikor testvéreimmel együtt János atya
kórusának tagja lettem. Eleinte talán nagyobb vonzerőt jelentettek a
kortársak, a barátok a kórusban, a próbák végén kiosztott frutti, de a
közös programokon, a szentmiséken végzett énekes szolgálatok alatt,
kirándulások, nyári táborok alkalmával egyre jobban megismertem „János
bácsit”, aki mindig végtelen szeretettel fordult a gyermekek és a
fiatalok felé. Az ország számos településére vitt el minket, hogy
énekünkkel, zenei szolgálatunkkal együtt tegyünk tanúságot Krisztus
szeretetéről. Kirándulni és táborozni jártunk vele, ahol a fociból, a
kártyacsatákból vagy más játékokból ő sem maradhatott ki.</p>
<p>Végtelen szeretet, elfogadás és nyitottság, fiatalos lendület
jellemezte. Lebilincselő volt az egyénisége, ami nemcsak a fiatalokat és
a vájt fülű zenészeket ragadta meg: szüleink éppúgy ragaszkodtak hozzá,
mint a kórus tagjai. Nem ismertem mást, aki annyi huncutsággal a
szemében és annyi szeretettel tudta volna kibontani a lánykák haján a
masnit, vagy húzott volna meg egy-egy copfot, mint János bácsi.</p>
<p>Amikor 2002 januárjában elhunyt, nagy űrt hagyott maga után, de mégis
itt maradt: fényképét őrzöm az íróasztalomon, és a kórus tagjai minden
próbán találkozhatnak portréjával a papnevelő intézet 10-es termében. Az
általa ültetett mag szárba szökkent, az általa alapított közösség
szebbnél szebb gyümölcsöket terem. Szelleme köztünk maradt, életéből,
tanításából meríthetünk. János atya közbenjárónk lett, és kórusa
tagjainak biztos égi pártfogója.</p>
<p>Művének sok titka lehet, de az talán nem is titok, miért virágzik ma
is a Don Bosco Ének- és Zenekar. Az az Isten és egymás iránti szeretet
és szolgálat tartja életben, amit János atya napról napra megélt
előttünk. Hála legyen érte neki és a Jóistennek.</p>
<p>Rochlitz Bernadett</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank" class="">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p></div>