<div dir="ltr"><div><div><div><div><div><table><tbody><tr><td valign="top"><br></td></tr><tr><td valign="top"><br></td></tr></tbody></table></div></div></div></div></div><div><h2>Íme az ember – nézz oda, ne félj!
</h2>
<div>
2015. február 20. péntek, 21:15 | Írta: Kóczián Mária
</div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/kopt_kereszt%C3%A9nyek_meggyilkol%C3%A1sa.jpg" alt="kopt keresztények meggyilkolása" height="245" width="245"> <br>Obama,
a világ egyik szuperhatalmának elnöke néhány héttel ezelőtt fontosnak
tartotta leszögezni, „A keresztényeknek és más vallások képviselőinek jó
lenne leszállniuk a magas lóról és alázatot gyakorolniuk", mivel
valamennyiük történelmi múltjában vannak erőszakos időszakok.</b></p>
<p> <br></p>
<p>Obama ezt egy nemzeti imareggelin jelentette ki, s példaként
említette az inkvizíciót, a keresztes hadjáratokat, és hozzátette: a hit
pervertálása, megrontása ott van minden vallásban. (<a href="http://orientalista.hu/obama-az-iszlam-allam-terroristait-keresztes-lovagokhoz-hasonitotta/" target="_blank">Forrás</a>)</p>
<p>Hm. Érdekes mondat. Különösen azok után, hogy Obama még a Charlie
Hebdo elleni merénylet áldozatainak emlékére rendezett szolidaritási
tüntetésre sem ment el. Rossz nyelvek szerint meccset akart nézni, nem
ért rá.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A héten Líbiában <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megölt </span>21 kopt keresztény</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>elleni gaztettet elítélve
pedig csak az nem szerepelt Obama nyilatkozatában, hogy</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>keresztények</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ről
</span></span>volt szó. Ahogyan <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Hollande, francia köztársasági elnök sem említette meg
elítélő nyilatkozatában, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az</span></b></u><u><b> áldozatok </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>keresztények </b></u></span>voltak, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az
elkövetők pedig – saját bevallásuk szerint – <span style="background-color:rgb(0,255,0)">iszlamisták</span>.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hitem szerint minden ember ugyanannyit ér.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Hogy ez a világban másként
van, naponta tapasztalom.</b></u><u><b> Az európai és az amerikai, a nyugati ember a
médiában többet ér. Annál többet, minél nyugatabbra él.</b></u></span> Sokan
sérelmezik, jogosan, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a Charlie Hebdo elleni merénylet után
összeszaladtak a világ vezetői, hogy szolidaritásuknak adjanak hangot,</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>miközben Nigériában a Boko Haram, szintén iszlamista terrorszervezet,
emberek ezreit mészárolja le, teszi életüket lehetetlenné.</b></u></span></p>
<p>Lehet, hogy a szekularizált Nyugat nem tartja magát kereszténynek, az
iszlamisták, a nem keresztények szemében mégis annak látszik, sőt,
minden zavarodottsága és a hit elhagyása, hogy ne mondjuk, megcsúfolása
ellenére valójában Európa keresztény, ahogy ezt <a href="http://reposzt.hu/blog/kontos-laszlo/2015-02-07/terrorizmus-iszlam-keresztyenseg" target="_blank">Köntös László kiváló publicisztikájában </a>is kifejtette.</p>
<p>Amikor kivezetnek a Földközi-tenger (Mare Nostrum = „A mi tengerünk")
partjára 21 egyiptomi kopt keresztény férfit és ott lefejezik őket,
akkor arra mondhatjuk, hogy barbarizmus, hogy embertelenség, hogy nincs
szó rá. És tényleg nincs. Mégis fel kell tennünk a kérdést, hogy miért
tették? Mi a céljuk ezzel? Egyrészt gyűlölik a keresztényeket, és
szeretnék, ha minél többet elpusztíthatnának közülük, ez biztos.
Szeretnék saját erejüket fitogtatni a világ és önmaguk, szimpatizánsaik
előtt. És biztosan szeretnék provokálni, megfélemlíteni a világot, a
keresztényeket, Európát. Erre vall a gyilkosságok teátrális jellege, az,
hogy sokkoló videókat osztanak meg, amelyben azt ígérik, hogy
elfoglalják Rómát.</p>
<p>A világ pedig – így-úgy –, leginkább képmutató vagy hatástalan nyilatkozatokban, reagál. De hogyan reagálunk mi keresztények?</p>
<p>Az a tapasztalatom, hogy sokan félnek reagálni. A Facebook-oldalunkon
a líbiai gyilkosságokkal kapcsolatban megosztott anyagokat az egyéb,
pozitív posztoknál sokkal kevesebben nézték meg, sokkal kevesebben
szóltak hozzá. Úgy látom, ez másoknál is így van. Nehéz a rettenettel
szembesülni. Sokan szeretnének tudomást sem venni róla. Nehéz a szörnyű
képsorok árnyékában élni a békés életünket. Mert ilyenkor bevillan: mi
lesz, ha velem, a szeretteimmel is ez történik? Félünk. Nem nézünk oda.</p>
<p>Ami ennél szomorúbb, hogy keresztény egyházi vezetők részéről sem
tapasztalunk határozott fellépést. Miért nem? Egy imafelhívás olyan
veszélyes lehet? Ferenc pápa <a href="http://hu.radiovaticana.va/news/2015/02/16/ferenc_p%C3%A1pa_a_21_kopt_kereszt%C3%A9ny_meggyilkol%C3%A1s%C3%A1r%C3%B3l_/1123696" target="_blank">szép és határozott szavakat</a>
használt: „A mi keresztény testvéreink vére egy tanúságtétel, mely
kiált. Legyenek katolikusok, ortodoxok, koptok, lutheránusok, nem
számít: keresztények! A vér ugyanaz. A vér megvallja Krisztust." Jó
lenne ezt hallanunk mások szájából is.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Megtehetjük, hogy elfordulunk, hiszen senki nem kényszeríthet a
szembesülésre. Megtehetik a világ politikai hatalmasságai, hogy még
jelképesen sem fognak össze, hogy szolidaritásukat kifejezzék a megölt
keresztények mellett, hogy kicsinyítik a szenvedéseiket. Megtehetik,
hogy a médiában többé-kevésbé elhallgatják a szörnyűségeket.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De
keresztényként nekünk tudnunk kell, hogy amikor az iszlamisták által
üldözött, megfélemlített, megölt <span style="background-color:rgb(255,255,0)">keresztények (és nem csak keresztények)
</span> szenvedéseiről fordítjuk el a tekintetünket, akkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Jézus keresztjétől
</span>fordulunk el. Attól a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Jézus</span>tól, akit Poncius Pilátus közszemlére állít
összeverve, leköpdösve, megcsúfolva: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Íme az ember".</span></b></span></p>
<p>Nehéz szembesülni gyengeségünkkel, a testi létezésünkben kódolt
szenvedéssel. Mégis, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>keresztényként nem tehetjük meg, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elfordítjuk a
fejünket.</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <u><b>Mindenki más megteheti, ha akarja, de</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> mi nem.</b></u></span> Ez a
felelősségünk és egyben méltóságunk alapja is. Talán az egyetlen dolog,
amit megtehetünk: rátekintünk a szenvedésre, imáinkkal kísérjük a
szenvedőket, és hiszünk abban, hogy haláluk nem hiábavaló: Isten
általunk beláthatatlan tervében van elrejtve. Ahogy egyébként a mi
életünk is.</p>
<p>Íme az ember – nézz oda, és ne félj!</p>
<i>Nyitókép</i></div>