<div dir="ltr"><h1 class="">Az igazság koldusa: megszentelt élet a párizsi hajléktalanok között </h1>
<div class="">2015. február 21. szombat 18:40<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/az-igazsag-koldusa-megszentelt-elet-parizsi-hajlektalanok-kozott">http://magyarkurir.hu/hirek/az-igazsag-koldusa-megszentelt-elet-parizsi-hajlektalanok-kozott</a><br></div>
<h3 class="">Február 17-én, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>nyolcvan évesen halt meg Párizsban Meca
Zuazu domonkos rendi szerzetes, a hajléktalanok barátja.</u></span> Alakja Pierre
abbéhoz hasonlóan jól ismert volt a franciák körében – az olasz Avvenire
és a L’Osservatore Romano is megemlékezett róla. </h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59119&img=o_meca.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59119&p=1&img=c_meca.jpg" alt="" border="0"></a><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Neve Franciaországban elválaszthatatlanul kötődik a <em>Társak az éjszakában</em> nevű szervezethez és a <em>Moquette</em>
központhoz, amely Párizsban a latin negyedben 1992 óta vendégül látja
esténként a hajléktalanokat. Nem pénzt és ruhát adnak nekik itt, hanem
egy helyet, a találkozás, beszélgetés terét. </b></u></span>Olyan ez, mint egy falu
főtere, ahol mindenkit érdekel, mi van a másikkal. Olyan hely, ahol nem
azt nézik, hogy nincstelen vagy, hanem bejöhetsz csak úgy: mert nyitva
van, mert kint hideg van, mert beszélgetni szeretnél, mert itt vannak a
barátaid, mert egy jó előadás van éppen…<br><br>Az igazság koldusa – így
emlegették Meca atyát, aki <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az utcán élők társa lett, a párizsi éjszakák
lakója. „Igaz, mindennek látszom, csak domonkos szerzetesnek nem. De én
tudom, milyen vagyok és tudom, hogy igazi domonkos vagyok: vagyis
szemlélődő ember, aki igyekszik Isten tekintetével nézni saját magára és
másokra.</b></u></span> Meglátni azt, ami jó és szép a másikban, és elmondani neki. Ez
a szemlélődés lényege, és domonkos szerzetesként életem lényege” –
vallotta magáról.<br><br><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59119&img=o_meca2.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59119&p=1&img=c_meca2.jpg" alt="" border="0"></a><br>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A spanyolországi Pamplonában született, baszk származású volt.
Huszonegy évesen lépett be a domonkos rendbe. Fiatalon dolgozott
szociális munkásként a Pierre abbé kezdeményezésére létesült <em>Cloître</em>
nevű befogadó központban. A szegények között megismerte az igazi
nyomort. Elhatározta, hogy igyekszik emberibbé tenni városában a társas
kapcsolatokat,</b></u></span> ebből az álomból született a La Moquette, vagyis <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az a
hely, ahol a hajléktalanok nemcsak melegedhetnek, hanem beszélgetnek,
konferenciákon, könyvbemutatókon vesznek részt, együtt ünnepelnek. </b></u></span><br><br><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„Isten
mindenkit szeret, mert mindenkiben lát valami szépet. Én azokban
próbálom meglátni a szépet, akiket az alkohol, a kábítószer, az élet
kudarcai megtörtek</b></u></span>” – mondta.<br><br>Hivatásáról pedig így nyilatkozott:
„Nem tudom pontosan, mit jelent az, hogy hivatása van az embernek. De
azt tudom, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>mindig is arra vágytam, hogy misszionárius legyek.
Kalandokról, hódításokról álmodtam, hogy majd ezek megszabadítanak
gyerekkorom rossz emlékeitől</b></u></span>, de<u><b> aztán</b></u><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> felfedeztem a szegények világát
és attól kezdve őket akartam szolgálni.”</b></u></span></p>
<p>Fotó: Avvenire.it</p>
Magyar Kurír</div>