<div dir="ltr"><div><br></div><div><br></div><div><p><font>2015.02.13. péntek</font></p><p><i><b>Olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó, és mi a rossz</b></i></p><hr><p><a name="14b80213d13b05b8_Ter 3,1-8"><font color="#000000">Ter 3,1-8</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>A
 kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr 
Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: ,,Miért parancsolta meg nektek
 Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?’’</b></span> Az asszony azt 
felelte neki: ,,A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a 
kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, 
azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.’<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>’ A
 kígyó erre azt mondta az asszonynak: ,,Dehogy is haltok meg! Csak tudja
 Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, 
és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!</b><b>’’ 
Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre 
gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is 
evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy 
mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek 
maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált
 az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé<span style="color:rgb(255,0,0)"> 
</span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az Úr Isten színe elől.</b></span> </span></p><p><a name="14b80213d13b05b8_Zs 31"><font color="#000000">Zs 31</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Maszkíl
 Dávidtól. Boldog, akinek <span style="color:rgb(102,0,0)">gonoszsága </span>bocsánatot nyert, és akiknek <span style="color:rgb(102,0,0)">bűne</span> 
el van takarva. </b></span>Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek 
lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s 
egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt 
erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat 
el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Megvallom magam ellen</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>hűtlenségemet</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az
 Úrnak</b></span>.’’ És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Hozzád fohászkodjon 
tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem 
érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a 
szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen
 járnod kell; Rajtad tartom szemem.</b></span> Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló
 és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, 
másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban 
remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, 
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek! </span></p><p><a name="14b80213d13b05b8_Mk 7,31-37"><font color="#000000">Mk 7,31-37</font></a></p><p><span>Ezután
 ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez 
ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> egy siketnémát, és kérték
 őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe 
dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, 
fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!’’, azaz ,,Nyílj meg!’’ Erre 
azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen 
beszélt.</b></span> Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De
 minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Szerfölött 
csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek 
visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!’’</b></span></span></p></div></div>