<div dir="ltr"><div><p><font>2015.02.11. szerda LOURDESI SZŰZANYA</font></p><p><i><b>Fogta az Úristen az embert, elhelyezte az éden kertjébe</b></i></p><hr><p><a name="14b760a95a2ac4e3_Ter 2,4b-9.15-17"><font color="#000000">Ter 2,4b-9.15-17</font></a></p><p><span>Ez
volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az
Úr Isten megalkotta az eget és a földet, még semmiféle mezei bokor nem
hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott
az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet.
Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét.
Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába
lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ültetett az Úr
Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit
alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet
látni szép és melyről enni jó -- az élet fáját is a kert közepén, s a jó
és a rossz tudásának fáját. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az
Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az
Úr Isten az embernek: ,,A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és<span style="color:rgb(102,0,0)"> gonosz</span>
tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg
kell halnod!’’ </b></span></span></p><p><a name="14b760a95a2ac4e3_Zs 103,1-30"><font color="#000000">Zs 103,1-30</font></a></p><p><span>Áldjad,
én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy!
Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted
magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek
fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek
szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő
tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a
te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A
hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol
alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek
át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe
ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden
vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi
madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a
hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz
az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a
földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az
olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a
Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek,
és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a
borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely
tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az
éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az
oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap,
összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és
munkáját végzi egészen estig. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Uram, milyen nagyok a te műveid!
Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a
földet.</b></span> Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő,
apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán,
amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mindezek tőled várják,
hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha
megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat,
megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek
ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld
színét. </b></span></span></p><p><a name="14b760a95a2ac4e3_Mk 7,14-23"><font color="#000000">Mk 7,14-23</font></a></p><p><span>Ezután
ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám
mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem
teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az
embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.’’ Amikor bement a házba
a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így
válaszolt nekik: ,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Nem látjátok be,
hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt,
mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre
kerül?’</b></span>’ Ezzel megtisztított minden ételt. ,,Hanem, amint mondtam,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ami
az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>belülről, az emberek
szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások,
gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság,
kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség</b></span>. Mindez <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>a
rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.’’</b></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>