<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa üzenete a betegek 23. világnapjára </h1>
<div class="">2015. február 10. kedd 18:30<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-betegek-23-vilagnapjara-58797">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-betegek-23-vilagnapjara-58797</a><br></div>
<h3 class="">Sapientia cordis. „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u>A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.” (Jób 29,15</u></span>)</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58797&img=o_topic.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58797&p=1&img=c_topic.jpg" alt="" border="0"></a><br>Kedves Testvérek!</p>
<p>A betegek 23. világnapja alkalmából, melyet Szent II. János Pál pápa
kezdeményezett, hozzátok fordulok, akik a betegség terhét hordozva
különféle módokon csatlakoztok Krisztus szenvedő testéhez; és hozzátok
is, az egészségügy területén dolgozó hivatásbeliek és önkéntesek.</p>
<p>Az idei év témája arra indít bennünket, hogy Jób könyvének egy
kifejezésén elmélkedjünk: »A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam,
a sántának meg én voltam a lába« (29,15). Elmélkedésem vezérfonala a <em>„sapientia cordis”</em>, vagyis a szív bölcsessége.</p>
<p>1. Ez a bölcsesség nem elvont, elméleti ismeretet jelent, nem
gondolataink gyümölcse. Ahogyan Szent Jakab ír erről a levelében, sokkal
inkább „tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti
el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató” (3,17).
Vagyis<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> olyan <em>magatartás, amelyet a Szentlélek áraszt annak elméjébe és szívébe</em>,
aki képes megnyílni testvérei szenvedése iránt, és felismeri bennük
Isten képmását.</b></u></span> Kérjük tehát a zsoltár szavaival: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Taníts meg számba
venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!”</b></u></span> (Zsolt 90,12). <em>A szív bölcsessége</em>, amely Isten ajándéka: ebben foglalhatjuk össze a betegek világnapjának gyümölcseit.</p>
<p>2. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><em>A szív bölcsessége: szolgálni testvéreinket.</em></b></u></span> „A vaknak
úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.”
Jóbnak az a beszéde, amely e mondatot tartalmazza, kifejezésre juttatja a
szolgálatot a szükséget szenvedők iránt ennek az igaz embernek a
részéről, aki meglehetős tekintélynek örvend, és tiszteletre méltó hely
illeti meg a város vénei között. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Erkölcsi tartását megmutatja a tőle
segítséget kérő szegények iránti szolgáló szeretete, és az is, ahogyan
gondoskodik az árváról és az özvegyről.</b></u></span> (uo., 12–13)</p>
<p>Hányan vannak ma is olyan keresztények, akik nem pusztán szavaikkal,
hanem a valódi hitben gyökerező életükkel tanúsítják, hogy ők „a vakok
szemei” és „a sánták lábai”! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Olyan emberek, akik a folytonos
gondoskodást igénylő betegek mellett vannak</b></u></span>, akiknek szükségük van
segítségre ahhoz, hogy meg tudjanak mosakodni, fel tudjanak öltözni,
táplálkozni tudjanak. Ez a szolgálat, különösen akkor, ha időben
elhúzódik, fáradságossá és nehézzé válhat. Viszonylag könnyű néhány
napig végezni a szolgálatot, ám nehéz valakiről hónapokon vagy egyenesen
éveken át gondoskodni, főképpen akkor, amikor ez az illető köszönetet
sem tud mondani érte. És mégis, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a megszentelődés hatalmas útja ez!
Ezekben a pillanatokban különösképpen is számíthatunk az Úr közelségére,
és az egyház küldetésének is különleges támaszai vagyunk.</b></u></span></p>
<p>3. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><em>A szív bölcsessége: testvérünk mellett állni.</em></b></u></span> A beteg
ember mellett eltöltött idő szent. Isten dicsérete, amely hasonlóvá tesz
bennünket <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Fiához, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért”</b></u></span> (Mt
20,28). Jézus maga mondta: „úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok
volnék” (Lk 22,27).</p>
<p>Kérjük élő hittel a Szentlélektől a kegyelmet, hogy megértsük:
mekkora értéke van, ha elkísérjük sokszor szavak nélkül ezeket a
testvéreinket, időt szentelünk rájuk, s ők a mi közelségünk és
törődésünk révén érezhetnek vigasztalást és szeretetet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Mekkora hazugság
rejtezik ezzel ellentétben bizonyos kifejezésekben, amelyek az „élet
minőségéről” szólnak, hogy elhitessék: a betegséggel súlyosan megterhelt
életeket nem érdemes élni!</b></u></span></p>
<p>4.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> <em>A szív bölcsessége: kilépni önmagunkból testvérünk felé</em>.</b></u></span>
Világunk olykor elfelejti annak az időnek az értékét, amit a beteg ágya
mellett töltünk, mivel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mindenki siet, tenni, termelni akar, és
megfeledkezik</b></u></span> az<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> önzetlenség</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ről</b></u></span>, a <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>másokról való gondoskodás</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ról</b></u></span>, a másik
ember ápolásáról. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>E magatartás mögött sokszor a langyos hit húzódik
meg, amely megfeledkezik </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Úr szavairól, aki ezt mondta: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„értem
tettétek”</span> (Mt 25,40).</b></u></span></p>
<p>Ezért szeretnék ismét emlékeztetni, „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az »önmagunkból a testvér felé
való kilépés« abszolút pr<span style></span>ioritására,</b></u></span> amely <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a minden erkölcsi törvényt
megalapozó két főparancs egyike,</b></u></span> s a legvilágosabb jel ahhoz, hogy
mérlegre tegyük a lelki növekedés útját, amelyen Isten teljességgel
ingyenes ajándékozására válaszul járunk” (vö. <em>Evangelii gaudium</em>
kezdetű apostoli buzdítás, 179). Az egyház missziós természetéből fakad
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„a felebarát iránti tevékeny szeretet,</b></u></span> a megértő, segítő és támogató
együttérzés” (uo.).</p>
<p>5.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A szív bölcsessége: szolidaritást vállalni testvérünkkel anélkül,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
hogy elítélnénk őt. </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szeretetnek időre van szüksége</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Időre a betegek
ápolására és időre a meglátogatásukra. Időre ahhoz, hogy mellettük
legyün</b></u></span>k, ahogyan Jób mellett voltak barátai. „Hét nap és hét éjjel
mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták
ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma” (Jób 2,13). Ám <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Jób barátai
elrejtettek magukban egy negatív ítéletet vele kapcsolatban: azt
gondolták, hogy balsorsa Isten büntetése valamilyen vétkéért. </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A valódi
szeretet azonban osztozás </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ítélet</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nélkül,</b></u></span> nem várja el a másik személy
megtérését.<span style="background-color:rgb(217,210,233)"><u><b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Távol áll tőle </span>a hamis alázat, amely valójában elismerést
vár, és tetszeleg saját jó cselekedetében</b></u></span>.</p>
<p>Jób tapasztalata hiteles választ csak <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus keresztáldozatában kap,
amely az Isten velünk vállalt szolidaritásának legmagasztosabb tette:
teljesen ingyenes, teljesen irgalmas.</b></u></span> Ez a szeretet válasza az emberi
fájdalom drámájára, különösen az ártatlan fájdalomra, amely mindig része
Krisztus feltámadt testének. Ezek azok a megdicsőült sebek, amelyek
egyszerre jelentenek botrányt hitünk számára, ugyanakkor meg is erősítik
hitünket (vö. <em>Homília XXIII. János és II. János Pál boldoggá avatásán</em>, 2014. április 27.).</p>
<p>Még akkor is, amikor a betegség, az egyedüllét, a fizikai
tehetetlenség úrrá lesznek odaajándékozott életünkön, a fájdalom
tapasztalata kiemelkedő helyszíne lehet a kegyelem továbbadásának, és
olyan forrást jelenthet, amelyből <em>a szív bölcsességét</em>
meríthetjük. Így értjük meg, hogy Jób élettapasztalata összegzésekor
kijelentheti Isten felé fordulva: „Azelőtt csak hírből hallottam
felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” (Jób 42,5). <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A szenvedés
és a fájdalom titkába merült személyek, ha ezt hittel fogadják el, élő
tanúi lehetnek a hitnek, amely képes lehetővé tenni a szenvedés
elfogadását, noha az ember a maga értelmével soha nem képes azt teljesen
felfogni.</b></u></span></p>
<p>6. A betegek világnapját Mária anyai pártfogásába ajánlom, aki méhébe
fogadta és világra hozta a megtestesült Bölcsességet, Jézus Krisztust, a
mi Urunkat. <br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ó, Mária, Bölcsesség Széke, járj közben
édesanyánkként minden betegért és azokért, akik gondoskodnak róluk.</b></u></span> Add,
hogy szenvedő felebarátaink szolgálatában és a fájdalom tapasztalatában
befogadhassuk és növelhessük magunkban a szív igazi bölcsességét.</p>
<p>A mindnyájatokért mondott könyörgést apostoli áldásommal kísérem.</p>
<p>Vatikán, 2014. december 3., Xavéri Szent Ferenc emléknapján</p>
<p>FERENC</p>
<br></div>