<div>
<div>Sziasztok!</div>
<div> </div>
<div>Érdemes megnézni!</div>
<div><span style="font-size:11pt"><a href="http://www.keresztenyelet.hu/video/1393/" rel="nofollow" target="_blank">http://www.keresztenyelet.hu/video/1393/</a></span></div>
<div> </div>
<div>Üdv.:</div>
<div>Boldvai Feri</div>
<div><br />
Emoke Greschik <greschem@gmail.com> írta:
<blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;">
<div dir="ltr">
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><b><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:16pt">Két vese – már NYOLC GYEREK</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"><b><span style="font-family:hu-kabelbkbt,sans-serif">Vendéglátóim <span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow">Mátéffy Balázs, a Mátyás-templom Egyházmûvészeti Gyûjteményének vezetôje és felesége, Gál Zita tanár, hitoktató</span>. <span> </span>Kedves, szeretô házaspár összesen két vesével – és most már nyolc gyönyörû gyerekkel. A történetük mesébe illô.</span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-bottom:0.0001pt;line-height:normal"> </p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Zita kicsit zavarban van, mert a három és fél hónapos Márika nyûgös, alighanem nagyon éhes már. „Nem baj, ha etetem közben?” és a bébi - aki egyébként zsenge korát meghazudtoló fehér harisnyanadrágban és icipici farmerszoknyában pompázik – máris elégedetten cuppog.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% fuchsia; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Hogyan kezdôdött a baj, és aztán mi történt?</span><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt"> Meséljenek!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– 1995-ben diagnosztizálták nálam az IgA nephropatiát, amirôl ma már tudom, nem ritka a vesebetegségek között – kezdi Balázs –. Hosszú kivizsgálás elôzte meg a diagnózist, majd lassú állapotromlás követte. A kilátások nem voltak valami jók, mégis <span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow">bíztam – talán a csodában –, így mindezek tudatában 98-ban összeházasodtunk Zitával.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Már <span style="background:none repeat scroll 0% 0% fuchsia">megvolt a két „nagylányunk”, Hanka és Borcsi, amikor 2004-ben véget érni látszott az illúzió</span>. Árkossy</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">doktor, a kezelôorvosom, kilátásba helyezte a dialízist hamarosan, és felvetetett a transzplantációs listára.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Szerencsémre mindenrôl kimerítôen tájékoztatott, és eközben megemlítette az élôdonoros transzplantáció lehetôségét is. Kérdezett a vérrokonaim felôl, de sajnos csak féltestvéreim vannak. Én pedig természetesen minderrôl beszámoltam itthon… Innen <span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow">Zita</span> jobban emlékszik… – Mindig is tudtam Balázs betegségérôl. Amikor a listára vétele után <span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow">felmerült bennem – szinte azonnal –, hogy hiszen van nekem egy makk egészséges vesém a számára, az egyetlen kérdésem volt: hogy lehetnek-e még gyermekeim. Mert ha igen, dehogy várunk cadaver vesére, miközben a férjemet dializálni kell!</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Ekkor lépett a képbe anyukám, aki szívesen átvette volna tôlem a donor szerepét. Azért hozzátenném, hogy mi</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">nyolcan vagyunk testvérek.</span><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– De hiszen ez fantasztikus! Olyat még nem hallottam, hogy valaki az anyósától kapott volna vesét! – vetem közbe.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– H át végül nem is! Anyukám hamar megbukott a hosszadalmas elôvizsgálatokon valami banális ok miatt. Én</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">viszont egészségesnek bizonyultam, és ki is tûzték a páros mûtét napját.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Az elsôt – nevet –, mert hatszor halasztották! Háromszor miattam, mert mindig hô4melkedésem lett a mûtét elôtti napon, így hazaküldtek. Persze semmi bajom nem volt, de úgy látszik, így hatott rám az izgalom. Mire rájöttem, hogy muszáj lesz elcsalnom ezt a kis „lázat”, Balázs futott bele apróbb fertôzésekbe. De hetedikre sikerült, 2005 júliusában végre megtörtént. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Közben azért akadt egy kis kaland: <span style="background:none repeat scroll 0% 0% lime">az orvosi Etikai Bizottság elé idéztek minket, mert nem vagyunk rokonok</span>. Ott</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">hallottam, hogy talán nem szülhetek többet, és rémülten nézhettem, mert az orvosunk a háttérbôl nagyon inte -</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">gette, hogy „á, rá se ránts!”. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Na, ennyire azért nem volt egyszerû az egész – számomra legalábbis – mondja Balázs –. Alig hittem utólag a</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">szerencsémnek, hogy egy percet sem töltöttem dialízisen, de elôtte nagyon komoly lelkiismereti gondjaim voltak.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Hogy etikus-e, <span style="background:none repeat scroll 0% 0% lime">szabad-e elfogadni szervet egy egészséges embertôl, akinek ezzel ki tudja, milyen kárt okozhatok.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% lime; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Ráadásul a feleségemtôl! Sokat vívódtam, nagyon nehéz volt elfogadnom ezt az áldozatot.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Nekem nem volt nehéz! Adni sokkal könnyebb ám, mint elfogadni – nevet a felesége, és a jóllakott csecsemôt gyorsan felszállítja a tetôtérbe, ahol a többi csemete is tobzódik kedves családi barátok felügyelete alatt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Tényleg nehéz volt eljutni az elhatározásig, de szorított az idô, fel tar tóztathatatlanul közeledett a dialízis fenyegetése,</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">amikor a munkámat majd nem tudom ellátni, és mi lesz akkor a családdal… Ezer kérdésem volt: Ki tudja, nem újul-e majd ki az eredeti betegség – erre máig sem tudom a választ –, meddig tart ki a beültetett vese, és így tovább.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">A Transzplantációs Klinikán ugyan a még ki sem mondottakat is megválaszolták a prognózison kívül, és hihetetlenül alaposan foglalkoztak velünk.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">(Valószínûleg szimpatikus volt a vállalkozásunk, mindvégig végtelen kedvességgel bánt velünk mindenki. Az</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">intenzíven aztán még össze is tolták az ágyainkat, hogy foghassuk egymás kezét…)</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Végül mégis Zita egy mondata tette fel a pontot az i-re: „Nekem most van<span> </span>szükségem egy használható férjre,</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">amíg a gyerekeink kicsik, nem tíz év múlva</span><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">.” És erre már nem mondhattam nemet, hisz igaza volt. És mindmáig</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">jól vagyok. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– De mennyire igazam volt! – Zita közben visszaért, miután a gyerek hadat is ellátta délutáni alma-uzsonnával</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– 2006 végén ikreink születtek, ami fényesen bizonyította, hogy Perner professzornak igaza volt. Aki 7 kilónyi</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">gyereket ki tud hordani, az a többit könnyedén, nem?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Az ikrek óta Mária-baba már a harmadik, aztán majd meglátjuk.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Amíg csak el nem fogy a lakásban a hely? – viccelôdöm meglepetten.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="background:none repeat scroll 0% 0% yellow; font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– N em fogy az el olyan könnyen! Edzettek vagyunk</span><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Nemrég, amikor a húgomék a lakásfelújításuk miatt itt laktak a 4 gyerekükkel – na, akkor szûken voltunk!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– És az esti program hogy mûködik? </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Fürösztés, fogmosás, mese?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Ó, nekem most könnyû! Szoptatok, büfiztetek, pelenka, miegymás. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Én meg harcolok a többiekkel – mosolyog a férj –. A nagyoknak felolvasok (rég tudnak és szeretnek is</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">olvasni, de ha a Papi mesél, az egész más), a kisebbeknek furulyázom.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">De azért alig várjuk, hogy elcsendesedjen a ház, s végre kicsit kettesben legyünk.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Még volna egy utolsó kérdésem, Balázs. Ha nem ennyire tökéletes a családi kapcsolat, és nem mesélte volna el (mint mindig mindent) orvosa élôdonoros ötletét azonnal; majd jön a morális válság, hogy lehet-e, szabad-e – vajon késôbb el tudta volna mondani lelkiismeret furdalás nélkül?</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">Összenéznek, gondolkoznak, majd ismét Zita válaszol.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height:normal"><span style="font-family:hu-korinnabt-regular,serif; font-size:10pt">– Hát, akkor nem biztos, hogy ma itt tartanánk.</span></p>
<p class="MsoNormal"><b><span style="font-family:hu-korinnabt-bold,serif; font-size:10pt; line-height:107%">Kocsán Éva</span></b></p>
<p class="MsoNormal"><br />
<img alt="Inline image 1" height="334" src="/mail/fm/xmldata?cmd=getattach&tid=wa4FDt902IKkIzdKI7pf&ulid=ferbo@freemail.hu_1132562387&id=8625975&homeid=110&folder=%C3%A9rkezett&cache=1&uid=1423306101.72444.fmx01.freemail.hu&cid=ii_14b22be7a9caf741" width="440" /><img alt="Inline image 2" height="334" src="/mail/fm/xmldata?cmd=getattach&tid=wa4FDt902IKkIzdKI7pf&ulid=ferbo@freemail.hu_1132562387&id=8625975&homeid=110&folder=%C3%A9rkezett&cache=1&uid=1423306101.72444.fmx01.freemail.hu&cid=ii_14b22be826879929" width="440" /></p>
</div>
<br />
<br />
Két vese – már NYOLC GYEREK<br />
<br />
Vendéglátóim Mátéffy<br />
Balázs, a Mátyás-templom Egyházmûvészeti Gyûjteményének vezetôje és felesége,<br />
Gál Zita tanár, hitoktató. Kedves,<br />
szeretô házaspár összesen két vesével – és most már nyolc gyönyörû gyerekkel. A történetük<br />
mesébe illô.<br />
<br />
<br />
<br />
Zita kicsit zavarban van, mert a<br />
három és fél hónapos Márika nyûgös, alighanem nagyon éhes már. „Nem baj, ha<br />
etetem közben?” és a bébi - aki egyébként zsenge korát meghazudtoló fehér<br />
harisnyanadrágban és icipici farmerszoknyában pompázik – máris elégedetten<br />
cuppog.<br />
<br />
– Hogyan kezdôdött a baj, és aztán mi történt? Meséljenek!<br />
<br />
– 1995-ben diagnosztizálták nálam az<br />
IgA nephropatiát, amirôl ma már tudom, nem ritka a vesebetegségek között –<br />
kezdi Balázs –. Hosszú kivizsgálás elôzte meg a diagnózist, majd lassú állapotromlás<br />
követte. A kilátások nem voltak valami jók, mégis bíztam – talán a csodában –, így mindezek tudatában<br />
98-ban összeházasodtunk Zitával.<br />
<br />
Már megvolt a két „nagylányunk”, Hanka és Borcsi, amikor<br />
2004-ben véget érni látszott az illúzió. Árkossy<br />
<br />
doktor, a kezelôorvosom, kilátásba<br />
helyezte a dialízist hamarosan, és felvetetett a transzplantációs listára.<br />
<br />
Szerencsémre mindenrôl kimerítôen<br />
tájékoztatott, és eközben megemlítette az élôdonoros transzplantáció<br />
lehetôségét is. Kérdezett a vérrokonaim felôl, de sajnos csak féltestvéreim<br />
vannak. Én pedig természetesen minderrôl beszámoltam itthon… Innen Zita jobban emlékszik… –<br />
Mindig is tudtam Balázs betegségérôl. Amikor a listára vétele után felmerült bennem – szinte<br />
azonnal –, hogy hiszen van nekem egy makk egészséges vesém a számára, az<br />
egyetlen kérdésem volt: hogy lehetnek-e még gyermekeim. Mert ha igen, dehogy<br />
várunk cadaver vesére, miközben a férjemet dializálni kell!<br />
<br />
Ekkor<br />
lépett a képbe anyukám, aki szívesen átvette volna tôlem a donor szerepét.<br />
Azért hozzátenném, hogy mi<br />
<br />
nyolcan<br />
vagyunk testvérek. <br />
<br />
– De hiszen ez fantasztikus! Olyat<br />
még nem hallottam, hogy valaki az anyósától kapott volna vesét! – vetem közbe.<br />
<br />
– H át végül nem is! Anyukám hamar<br />
megbukott a hosszadalmas elôvizsgálatokon valami banális ok miatt. Én<br />
<br />
viszont egészségesnek bizonyultam,<br />
és ki is tûzték a páros mûtét napját.<br />
<br />
Az elsôt – nevet –, mert hatszor<br />
halasztották! Háromszor miattam, mert mindig hô4melkedésem lett a mûtét elôtti<br />
napon, így hazaküldtek. Persze semmi bajom nem volt, de úgy látszik, így hatott<br />
rám az izgalom. Mire rájöttem, hogy muszáj lesz elcsalnom ezt a kis „lázat”,<br />
Balázs futott bele apróbb fertôzésekbe. De hetedikre sikerült, 2005 júliusában<br />
végre megtörtént. <br />
<br />
Közben azért akadt egy kis kaland: az orvosi Etikai Bizottság elé<br />
idéztek minket, mert nem vagyunk rokonok. Ott<br />
<br />
hallottam, hogy talán nem szülhetek<br />
többet, és rémülten nézhettem, mert az orvosunk a háttérbôl nagyon inte -<br />
<br />
gette, hogy „á, rá se ránts!”. <br />
<br />
– Na, ennyire azért nem volt<br />
egyszerû az egész – számomra legalábbis – mondja Balázs –. Alig hittem utólag a<br />
<br />
szerencsémnek, hogy egy percet sem<br />
töltöttem dialízisen, de elôtte nagyon komoly lelkiismereti gondjaim voltak.<br />
<br />
Hogy etikus-e, szabad-e elfogadni szervet egy<br />
egészséges embertôl, akinek ezzel ki tudja, milyen kárt okozhatok.<br />
<br />
Ráadásul<br />
a feleségemtôl! Sokat vívódtam, nagyon nehéz volt elfogadnom ezt az áldozatot.<br />
<br />
– Nekem nem volt nehéz! Adni sokkal<br />
könnyebb ám, mint elfogadni – nevet a felesége, és a jóllakott csecsemôt<br />
gyorsan felszállítja a tetôtérbe, ahol a többi csemete is tobzódik kedves<br />
családi barátok felügyelete alatt.<br />
<br />
– Tényleg nehéz volt eljutni az<br />
elhatározásig, de szorított az idô, fel tar tóztathatatlanul közeledett a<br />
dialízis fenyegetése,<br />
<br />
amikor a munkámat majd nem tudom<br />
ellátni, és mi lesz akkor a családdal… Ezer kérdésem volt: Ki tudja, nem újul-e<br />
majd ki az eredeti betegség – erre máig sem tudom a választ –, meddig tart ki a<br />
beültetett vese, és így tovább.<br />
<br />
A Transzplantációs Klinikán ugyan a<br />
még ki sem mondottakat is megválaszolták a prognózison kívül, és hihetetlenül<br />
alaposan foglalkoztak velünk.<br />
<br />
(Valószínûleg szimpatikus volt a<br />
vállalkozásunk, mindvégig végtelen kedvességgel bánt velünk mindenki. Az<br />
<br />
intenzíven aztán még össze is tolták<br />
az ágyainkat, hogy foghassuk egymás kezét…)<br />
<br />
Végül<br />
mégis Zita egy mondata tette fel a pontot az i-re: „Nekem most van szükségem egy használható férjre,<br />
<br />
amíg<br />
a gyerekeink kicsik, nem tíz év múlva.”<br />
És erre már nem mondhattam nemet, hisz igaza volt. És mindmáig<br />
<br />
jól vagyok. <br />
<br />
– De mennyire igazam volt! – Zita<br />
közben visszaért, miután a gyerek hadat is ellátta délutáni alma-uzsonnával<br />
<br />
–<br />
2006 végén ikreink születtek, ami fényesen bizonyította, hogy Perner<br />
professzornak igaza volt. Aki 7 kilónyi<br />
<br />
gyereket<br />
ki tud hordani, az a többit könnyedén, nem?<br />
<br />
Az<br />
ikrek óta Mária-baba már a harmadik, aztán majd meglátjuk.<br />
<br />
–<br />
Amíg csak el nem fogy a lakásban a hely? – viccelôdöm meglepetten.<br />
<br />
–<br />
N em fogy az el olyan könnyen! Edzettek vagyunk.<br />
<br />
Nemrég, amikor a húgomék a<br />
lakásfelújításuk miatt itt laktak a 4 gyerekükkel – na, akkor szûken voltunk!<br />
<br />
– És az esti program hogy mûködik? <br />
<br />
Fürösztés, fogmosás, mese?<br />
<br />
– Ó, nekem most könnyû! Szoptatok,<br />
büfiztetek, pelenka, miegymás. <br />
<br />
– Én meg harcolok a többiekkel –<br />
mosolyog a férj –. A nagyoknak felolvasok (rég tudnak és szeretnek is<br />
<br />
olvasni, de ha a Papi mesél, az<br />
egész más), a kisebbeknek furulyázom.<br />
<br />
De azért alig várjuk, hogy<br />
elcsendesedjen a ház, s végre kicsit kettesben legyünk.<br />
<br />
– Még volna egy utolsó kérdésem,<br />
Balázs. Ha nem ennyire tökéletes a családi kapcsolat, és nem mesélte volna el<br />
(mint mindig mindent) orvosa élôdonoros ötletét azonnal; majd jön a morális<br />
válság, hogy lehet-e, szabad-e – vajon késôbb el tudta volna mondani<br />
lelkiismeret furdalás nélkül?<br />
<br />
Összenéznek, gondolkoznak, majd<br />
ismét Zita válaszol.<br />
<br />
– Hát, akkor nem biztos, hogy ma itt<br />
tartanánk.<br />
<br />
Kocsán Éva<br />
<br />
<br />
_______________________________________________<br />
Grem mailing list<br />
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</blockquote>
</div>
</div>