<html><body><div style="color:#000; background-color:#fff; font-family:times new roman, new york, times, serif;font-size:16px"><div dir="ltr" id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34146"><span id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34145">Je ne suis pas Charlie (Nem vagyok Karcsi/nem kovetem Karcsit) </span></div><div dir="ltr" id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34146"><span id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34536">.............. egy masik irasa:</span></div><div dir="ltr" id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34130"><span id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34129"><a href="http://jezsuita.blog.hu/2015/01/10/je_ne_suis_pas_charlie_idoszerutlen_hitvallas" id="yui_3_16_0_1_1423473480866_34128">http://jezsuita.blog.hu/2015/01/10/je_ne_suis_pas_charlie_idoszerutlen_hitvallas</a><br></span></div> <div class="qtdSeparateBR"><br><br></div><div class="yahoo_quoted" style="display: block;"> <div style="font-family: times new roman, new york, times, serif; font-size: 16px;"> <div style="font-family: HelveticaNeue, Helvetica Neue, Helvetica, Arial, Lucida Grande, Sans-Serif; font-size: 16px;"> <div dir="ltr"> <font size="2" face="Arial"> On Saturday, 7 February 2015, 10:50, Emoke Greschik <greschem@gmail.com> wrote:<br> </font> </div> <br><br> <div class="y_msg_container"><div id="yiv9933517636"><div dir="ltr"><h1>Kiss Ulrich SJ előadása Gyergyószentmiklóson </h1>
<div>2015. január 25. vasárnap 17:59<br><a rel="nofollow" target="_blank" href="http://magyarkurir.hu/hirek/ra-lehet-szokni-az-igazmondasra-kiss-ulrich-sj-eloadasa-gyergyoszentmik">http://magyarkurir.hu/hirek/ra-lehet-szokni-az-igazmondasra-kiss-ulrich-sj-eloadasa-gyergyoszentmik</a><br></div>
<h3><span style="background-color:rgb(0,255,0);"><u>„Egyház és pénz: Isten fizesse!</u></span>” címmel tartott
előadást Kiss Ulrich jezsuita szerzetes a gyergyószentmiklósi Szent
István-plébánián január 17-18-án – adta hírül a Gyulafehérvári Római
Katolikus Egyházmegye. </h3><div style="text-align:center;"><a rel="nofollow" title="" target="_blank" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58410&img=o_ulrich2.jpg"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=58410&p=1&img=c_ulrich2.jpg" alt="" border="0" data-id="dfed282d-cef1-dc9b-6588-0d21c61d1212"></a></div>
<div>Sok kérdés, néhány állítás, kevés útmutatás – ez jellemezte az
előadást. Mert az előadó jezsuita úgy tartja: <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>„Ha tudnám, akkor sem
mondanám meg a tutit, mert az rossz pedagógia. A jó tanár azt mutatja
meg diákjának, hogyan fedezzék fel az igazságot.”</b></u></span></div>
<div>„Én <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Jézustól azt tanultam, hogy egy vezetőnek fel kell tudni tenni a
kérdéseket</b></u></span>, és erre kell megtanítania beosztottjait is. Akárcsak arra,
hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>ne vegyenek készpénznek első hallásra semmit. Kérdezzék meg: miért
mondja ezt, s engem hogyan érint? </b></u></span>És tulajdonképpen <font size="4"><span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>akkor van valóságos
döntés, ha én valamit változtatok a magatartásomon.</b></u></span></font> Ha én úgy csinálom a
dolgom továbbra is, mint addig, akkor nem történt semmi” – fogalmazott a
jezsuita szerzetes. </div>
<div><b>Szegénység és gazdagság</b></div>
<div>„Ismerik a mondást, hogy boldogok a szegények. Én mindig fölkapom a
fejemet, hogy akik ezt mondják, tényleg komolyan gondolják? Mert
általában nem a szegények mondják ezt. És akik mondják, eszük ágában
nincs osztozni a szegények sorsában. Gazdagnak lenni önmagában nem
rossz, de nagyanyám nekem mindig azt mondogatta, hogy a <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>koporsóban nincs
zseb</b></u></span>. Nem viheted magaddal se a diplomáidat, se a pénztárcádat”
– hangzott el, majd az előadó hozzátette: „Osztozni a szegények sorsában
nem azt jelenti, hogy nem fizetem a számláimat, mert lekapcsolják a
villanyt, hanem hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> elkezdek gondolkodni: amim van, abból mi a
fölösleges?”</b></u></span></div>
<div>Kiss Ulrich felidézte: egyik legszebb utazása Ladakhba volt, mely<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>
Tibet</b></u></span>nek az indiai fennhatóság alatt álló része. A hegyre indultak, és
jött velük szembe lefelé egy pásztor. Közben gyapjút font és énekelt.
„Elbeszélgettem vele, majd este lelkiismeret-vizsgálatkor
elgondolkodtam, hogy ez az ember és a hozzá hasonlók <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>boldogok és
szegények</b></u></span>. Mert <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>az ottani egyszerű ember naponta egyszer eszik
lepényszerűséget, és ezt egész életén át így teszi.</b></u></span> Nagy ünnepekkor a
kolostorok rendeznek nagy lakomákat, ilyenkor eszik bárányhúst.
Egyébként <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>bőségesen van zöldség és gyümölcs, és a jakktehén vajával
sűrített teát isszák.</b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0);"><u><b> Nincs semmiféle biztosításuk, egyetlenegy
szemüvegest sem láttam, nem mennek fogorvoshoz, sőt semmiféle kozmetikai
cikket, még szappant sem használnak.</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> Tehát szegénységben is lehet az
ember egészséges, hosszú életű és boldog. </b></u></span>Azt nem állítom, hogy nekünk
így kell élni. Nem is tudnánk. De ez egy működő modell, és <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>működik
elvileg a szerzetesrendben is.”</b></u></span></div>
<div><b>Hazugság az irigység szolgálatában</b></div>
<div>A gazdasági világban is elismert <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Kiss Ulrichnak volt alkalma
átértékelni a szegénység-gazdagság kérdését</b></u></span>, és erre irányítja a
rendtársai figyelmét is: „Amikor elmélkedünk, meg szoktam kérdezni:
emberek, mi az, hogy szegénység. Egy átlag magyar család nem él olyan
jól, mint mi. <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Miben áll a szegénység? Nem arról szól, hogy éhezek, hanem
hogy nem mindenről döntök autonóm módon</b></u></span>, beleértve a fogyasztást is. A
nyugati modern ember mindenről maga dönt. Ez akár 150 évvel ezelőtt nem
így volt. <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>A hagyományos társadalmakban óriási volt az egymástól való
függés</b></u></span>. Mindig volt egy nagyon vékonyka réteg kivétel, az elit, de
egyébként a többség osztozott egymás sorsában. Mondanom sem kell, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>
ennek következtében az irigység nem volt ismeretes. A parasztnak meg sem
fordult a gondolat a fejében, hogy ő főúr lehetne.</b></u></span>”</div>
<div>Az előadó szerint<span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b> akkor változott nagyot a világ, amikor jött a
francia forradalom, és Napóleon azt mondta, hogy nála minden közkatona a
tarisznyájában hordja a marsallbotot.</b></u></span> A napóleoni korszak alapította
meg azt az európai gondolkodást, hogy én bármi lehetek. És <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>azóta van
problémánk azzal, hogy szabadság, testvériség, egyenlőség</b></u></span> – fűzte hozzá.
– E hármas szókapcsolat mondandója elvileg nagyon keresztény. Van
azonban két bökkenő: a<span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b> hármat egyszerre megvalósítani nagyon nehéz, és
mégis a három összefügg annyira, hogy ha az egyik csorbát szenved, akkor
a másik kettő sem marad meg épen. Mivel például az egyenlőség nem
valósulhat meg, ebben gyökerezik az európai ember irigységkultúrája.</b></u></span></div>
<div>A jezsuita szerzetes rávilágított, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>a hét fő bűn egyike, az
irigység mellett jól ismert a gőg is.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>„Mindig találsz magadnál
alábbvalót, és ha nem, gyártasz magadnak</b></u></span>. Kitalálod, hogy a cigány csak
félig ember, mindegy, csak legyen valaki, akit lenézhess. Ezelőtt még
150 évvel is a motiváció az volt, hogy én jobb legyek. Ez váltotta ki a
törekvést, hogy mindent megtegyek. Ma az irigység uralkodik, hogy miért
jobb neki.”</div>
<div><span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>Az irigység mint motívum és a hazugság, mint technika</b></u></span> – ezen alapszik
az egész kései kapitalizmus – állapította meg az előadó, és a kilábalás
módját sem hallgatta el: „Itt <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>magatartás-változásra van szükség</b></u></span>. Arra
panaszkodunk, hogy a svájciaknak jobb dolguk van. Na és? <span style="background-color:rgb(0,255,0);"><u><b>Mért rossz az
neked, ha ők jól vannak?</b></u></span> Azt mondom, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>az egész emberiség legnagyobb
problémája az irigység</b></u></span>, és<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> ha ettől megszabadulunk, akkor már csak
egyvalami hiányzik, egy bűvös szék.</b></u></span>”</div>
<div><b>A bűvös szék és a bálványok</b></div>
<div>„Karinthy Frigyes története, <i>A bűvös szék,</i> arról szól, hogy a
géniusz feltalál egy olyan széket, amelyre ha ráülsz, nem tudsz többet
hazudni. Milyen jó volna ez! Vagy nem? Eléggé megromlanának a társadalmi
kapcsolatok. <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>Mi reggeltől estig hazudunk. Nemcsak a sajtó, hanem mi is.
Mindenekelőtt önmagunknak hazudunk. Egy-egy komédiát játszunk a
családban, a munkahelyünkön, az egyházközségben.... és jó
emlékezőtehetség kell, hogy számon tartsd, mikor mit is hazudtál.</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Mennyire egyszerűbb lenne mindig az igazságot mondani</b></u></span>!” – hangsúlyozta
Kiss Ulrich, majd a bálványok kérdésére tért. Mint mondta, <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>sokan nem
tudják, hogy tulajdonképpen bálványimádók</b></u></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>„A gazdagság</b></u></span> nem azt jelenti,
hogy vannak anyagi eszközeink, és esetleg jóval több, mint másoknak,
hanem azt, hogy én azok<span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>ba vetem a bizalmamat. Vagyis bálványimádó
vagyok.</b></u></span>”</div>
<div><span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>A tízparancsolat</b></u></span>tal kapcsolatban kedvenc történetét osztotta meg a
jezsuita szerzetes: „Van egy nagyon jó brazil barátom. Őt a cége
elküldte New Yorkba fejtágítóra. <span style="background-color:rgb(0,255,0);"><u><b>Az előadó felkérte a jelen lévő 250
topmenedzsert, hogy mindenki vegyen elő egy papirost, és írja fel rá a
tízparancsolatot. Kétszázötven ember közül senki sem ismerte mind a tíz
parancsolatot<span style="background-color:rgb(0,255,0);">.</span></b></u><u><b> Három parancsot viszont mindenki: ne lopj, ne ölj, ne
paráználkodj.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Pedig az a legfontosabb a parancsolatokból, hogy csak egy
urat imádjunk. </b></u></span>Ehhez képest van nekünk jó pár: a párt, a tőke, a bank, a
devizahitel, a médiaszabadság. Soroljam fel az összes bálványunkat?”</div>
<div><span style="background-color:rgb(255,255,0);"><b>Nincs biztonság, és ez jó hír</b></span></div>
<div>Szabadság és függőség fogalmairól szintén a gazdagság kapcsán
osztotta meg gondolatait Kiss Ulrich:<span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b> „A gazdagsággal az a baj, hogy
bízunk benne, minden reményünket abba vetjük. A biztosítótársaságok a
tőkepiacon a legnagyobb szereplők. Betegesen be akarjuk biztosítani
magunkat.</b></u></span> Számolják ki, mennyit költ egy ember biztosításra! Csak azért,
mert biztonságot akar.<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> Nincs biztonság, és ez nem rossz hír, ez jó hír.</b></u></span>
Mert ha elismerem a függőségemet valakitől, akit mi Istennek hívunk, és
szeret minket, akkor szabad vagyok. És ennek nem lehet konkurenciája a
vagyon. <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>Az összes ragaszkodásunk a vagyonhoz irracionális és
értelmetlen.”</b></u></span></div>
<div><b>A szívben van a bűnök fészke</b></div>
<div>„Mi állandóan félünk. Mi lenne, ha ma nem üvöltenénk együtt a
farkasokkal, kimondanánk az igazságot? <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Őszinteség, és a másik embernek
jót akarni... ennyi kell, és összeáll az új világ. Ez nem utópia! Ez az a
magatartás, amit az anya mutat a gyerekeivel szemben” </b></u></span>– mutatott rá az
előadó.</div>
<div>Arról is beszélt, mivel szembesült, amikor <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>kalákagyóntatásra kérték
fel</b></u></span>. Bár sokkal többen mentek a gyóntatószékbe Marosvásárhelyen, mint
korábbi szolgálati helyén, Budán, ám a gyónások felületesek voltak,
szinte <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>senki nem említette a hét fő bűn egyikét sem. „A szívben van a
bűnök fészke. Nem abban, amit eszünk, hogy böjtölünk-e, adományozunk-e.
Abban, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0);">szívünk belsejében hogyan állunk a másik emberhez.
Elfogadjuk akkor is, ha egy kellemetlen, undorító fráter?</span> Mert könnyű
szimpatizálni azzal, aki kedves, figyelmes, és lesi a vágyainkat”</b></u></span> –
figyelmeztetett a jezsuita szerzetes.</div>
<div><span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>Hol „vásárolható” a nyugalom?</b></u></span></div>
<div>Ezt követően ezzel a kérdéssel szembesítette hallgatóságát: „Tényleg
az az életem célja, hogy gazdag legyek?” A siker hajszolása, <span style="background-color:rgb(234,209,220);"><u><b>az állandó
aggódás és rohanás </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>helyett egy másik életformát ajánlott: „Minden délben
és minden este nézzek vissza az elmúlt fél napra, és értékeljem, mi is
történt. Mik azok az események, amelyek felém áramlottak</b></u></span>? És mi az, amit
én csináltam mindebből? Rá fogtok jönni, hogy tulajdonképpen a velünk
történő dolgoknak igen kis részét csináljuk mi, a többi történik velünk.
Aztán <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>adjunk hálát az Úrnak mindazért, ami történt velünk.</b></u></span> Azért is,
amit első pillanatban buta fejemmel rossznak tekintettünk.<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> Ez a napi
feladat! Mert napi szinten történnek az igazi dolgok. Egy hónap 28-31
napból áll, egy év 12 hónapból, és az élet áll 70-80 évből. Ez a keret.
Utólag nem tudunk változtatni rajta, csak a kiértékelésén. Ezért jó a
napi értékelés</b></u></span>.”</div>
<div>Persze sokan azt mondhatják, hogy erre nincs idejük. De akkor ez egy
elhalasztott beruházás.<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> Az életben is, mint a piacon, verseny van. Az a
fontos, hogy tudd a nap huszonnégy órájából a maximumot kihozni.</b></u></span> Nem
kizsákmányolva és nem kipréselve, hanem pánik nélkül. Mert <span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b>minél
nyugodtabban éled meg a napjaidat, annál többet hozol ki belőlük.</b></u></span> A
lehetőségeid ugyanazok akkor is, ha kapkodsz, és akkor is, ha nyugodt
vagy” – hangsúlyozta Kiss Ulrich.</div>
<div>Arra a kérdésre, pedig hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0);"><u><b> miként lehet megszerezni a nyugalmat, így
válaszolt: „Erre két kulcs van. Egyik, ha eleget alszol, a másik, ha
eleget imádkozol.”</b></u></span></div>
<div>Fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye</div>
<div>Magyar Kurír</div></div></div><br>_______________________________________________<br>Grem mailing list<br><a ymailto="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br><a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br><br></div> </div> </div> </div> </div></body></html>