<div dir="ltr"><div><p><font>2015.02.09. hétfő</font></p><p><i><b>Látta Isten , hogy mindaz jó, amit teremtett</b></i></p><hr><p><a name="14b6bb443f0d27da_Ter 1,1-19"><font color="#000000">Ter 1,1-19</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Kezdetben
teremtette Isten</b></span> az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és
sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
És Isten szólt: ,,Legyen világosság!’’ És lett világosság. Látta Isten,
hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és
elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor
este és reggel lett: egy nap. Azután újra szólt Isten: ,,Legyen
boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!’’ Meg is
alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a
boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is
lett. Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a
második nap. Azt mondta ezután Isten: ,,Gyűljenek egy helyre a vizek,
amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!’’ Úgy is lett. Isten
elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte
tengernek. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: ,,Hajtson a
föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a
földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!’’ Úgy is
lett. A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és
fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta
Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a harmadik nap. Azt mondta
ezután Isten: ,,Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a
nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket,
ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!’’ Úgy is lett.
Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót -- a nagyobbik világítót,
hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az
éjszakán --, és a csillagokat. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy
világítsanak a földre, s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és
válasszák el a világosságot a sötétségtől.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> És látta Isten, hogy jó. </b></span>És
lett este és reggel: a negyedik nap. </span></p><p><a name="14b6bb443f0d27da_Zs 103,1-35"><font color="#000000">Zs 103,1-35</font></a></p><p><span>Áldjad,
én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy!
Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted
magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek
fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek
szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő
tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> a
te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A
hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol
alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek
át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe
ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden
vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi
madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a
hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz
az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a
földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az
olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.</b></span> Jóllaknak az Úr fái, s a
Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek,
és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a
borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely
tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az
éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az
oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap,
összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és
munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid!
Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a
földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő,
apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán,
amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják,
hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha
megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat,
megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek
ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld
színét. Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek
a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek!
Áldjad, én lelkem, az Urat! </span></p><p><a name="14b6bb443f0d27da_Mk 6,53-56"><font color="#000000">Mk 6,53-56</font></a></p><p><span>Átkeltek
a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> mihelyt
kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva
az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol
hallották, hogy ott van.</b></span> Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy
városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a
ruhája szegélyét érinthessék.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Mindazok, akik megérintették őt,
meggyógyultak.</b></span></span></p></div><div><br></div></div>