<div dir="ltr"><div><p><font>2015.02.04. szerda</font></p><p><i><b>Megfenyíti azt az Úr, akit szeret</b></i></p><hr><p><a name="14b51dd4c352bf85_Zsid 12,4-7.11-15"><font color="#000000">Zsid 12,4-7.11-15</font></a></p><p><span>Mert
még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban, és
elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ,,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Fiam,
ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit
szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit
magához fogad’’</b></span> [Péld 3,11-12G]. A fegyelemért szenvedtek. Mint fiakkal,
úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? A
fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább
elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az
igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ezért tehát feszítsétek ki
lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket [Iz 35,3], és lábatokat
szoktassátok egyenes járásra [Péld 4,26G], hogy a béna tag ne ficamodjon
ki, hanem gyógyuljon meg! Békességre törekedjetek mindenkivel [Zsolt
34,15], és megszentelődésre,</b></span> mert enélkül senki sem fogja meglátni
Istent. Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét,
nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon
[MTörv 29,17G], és így sokan megfertőződjenek. </span></p><p><a name="14b51dd4c352bf85_Zs 102"><font color="#000000">Zs 102</font></a></p><p><span>Dávidtól.
Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad,
lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden
gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ő megóvja életed a
pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti
javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat
cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.</b></span>
Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és
könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Nem tartja meg
haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem <span style="color:rgb(102,0,0)">bűneink</span> szerint bánt
velünk, és nem fizetett meg nekünk <span style="color:rgb(102,0,0)">gonoszságainkért</span></b></span>. Mert amilyen
magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára,
akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti
tőlünk gonoszságainkat. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül
az Úr azokon, akik őt félik.</b></span> Mert ő ismeri létrejöttünket, és
megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a
fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a
helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri
azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják
szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben
állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Áldjátok az
Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát,
mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei
mind, szolgái, akik akaratát megteszitek</b></span>. Áldjátok az Urat, művei mind,
mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat! </span></p><p><a name="14b51dd4c352bf85_Mk 6,1-6"><font color="#000000">Mk 6,1-6</font></a></p><p><span>Ezután
kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.
Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik
hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,,Honnan vette ez
mindezt? </b><b>Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák
történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és
Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?</b></span>’’ És
megbotránkoztak benne. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus pedig azt mondta nekik: ,,Nem vetik meg a
prófétát, csak a maga hazájában, </b></span>a rokonságában és a házában.’’<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Nem is
tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg</b></span>, kezét
rájuk téve. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>És csodálkozott</b></span><u><span style="color:rgb(102,0,0)"><b> hitetlenségükön.</b></span></u> Ezután bejárta a
helységeket a környéken és tanított.</span></p></div><div><br></div><div><br></div></div>