<div dir="ltr"><div><p><font>2015.02.03. kedd</font></p><p><i><b>Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát</b></i></p><hr><p><a name="14b4ccf913ef25ab_Zsid 12,1-4"><font color="#000000">Zsid 12,1-4</font></a></p><p><span>Azért
mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>, tegyünk le<span style="color:rgb(102,0,0)">
</span></b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>minden terhet és a minket környező bűnt</b></span>, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>kitartással fussuk végig az
előttünk álló küzdőpályát.</b></span> Tekintsünk fel a hit szerzőjére és
bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet
szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül
[Zsolt 110,1]. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen
ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, -- hogy el n<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>e lankadjatok, és
lelketekben ne csüggedjetek.</b></span> Mert <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>még nem álltatok ellen a vérontásig a
bűn ellen vívott harcban.</b></span></span></p><p><a name="14b4ccf913ef25ab_Zs 21"><font color="#000000">Zs 21</font></a></p><p><span>A
karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban’’ dallama szerint. Dávid
zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van
szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de
te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>te
szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és
megszabadultak, benned bíztak és meg nem</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>szégyenültek</b></span>. Én azonban féreg
vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát,
mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban
bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.’’ Hiszen te
vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám
emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy
az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki
segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak
engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a
viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem
ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg
kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és
lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>
Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! </b></span>Szabadítsd
meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az
oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd
hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti,
akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok
őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a
szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja,
amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit
fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a
szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük
mindörökre!’’<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és
leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.</b></span> Mert az Úré a
királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik
a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba
leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról
beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a
születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!’’ </span></p><p><a name="14b4ccf913ef25ab_Mk 5,21-43"><font color="#000000">Mk 5,21-43</font></a></p><p><span>Amikor
Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré,
ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró,
akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így
esedezett hozzá: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy
meggyógyuljon és éljen<span style="color:rgb(255,0,0)">!</span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>’’ El is ment vele. Nagy tömeg követte és
szorongatta</b></span>. <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és
sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi
hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott,
hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta:
,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok<span style="color:rgb(255,0,0)">.’’ </span></b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Valóban mindjárt
megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult
betegségétől</b></span>. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle,
a tömeghez fordult és megkérdezte: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Ki érintette meg a ruhámat?’’</b></span>
Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a
tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?’’ Erre körültekintett, hogy
lássa, ki volt az.<span style="color:rgb(39,78,19)"><b> Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele,
félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki
mindent. Ő pedig ezt mondta neki: </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,,Leányom! A hited meggyógyított
téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól</b></span>.’’ Még beszélt, amikor
jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt.
Minek fárasztanád tovább a Mestert?’’ Jézus meghallotta, hogy mit
mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!’’
Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab
testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a
tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik:
,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik</b></span>.’’<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> De
azok kinevették.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a
gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek
feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!’’</b></span>
-- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!’’ -- <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A kislány
azonnal fölkelt és járkálni kezdett. </b></span>Tizenkét esztendős volt. Mindenki
nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt
senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.</span></p></div><div><br></div></div>