<div dir="ltr"><div id="tabs-wrapper" class=""> <h1 class="">"Polgári vallás"?</h1> </div>
<span class=""><span content="2015-01-31T09:47:16+01:00" rel="sioc:has_creator">2015.02.01. - <a href="http://reposzt.hu/user/k%C3%B6nt%C3%B6s-l%C3%A1szl%C3%B3" title="Felhasználói profil megtekintése." class="">Köntös László</a><br><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150201_kontos_laszlo_polgari_vallas">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150201_kontos_laszlo_polgari_vallas</a><br></span></span>
<div class="">
<div class=""><div class=""><div class=""><blockquote><p>Nussbaum
az elmúlt tíz év alatt több könyvében is foglalkozott az érzelmek és a
társadalmi igazságosság kérdésével. Egy éve megjelent <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Politikai
érzelmek, avagy miért szükséges a szeretet az igazságossághoz című
művé</b></span>ben azt fejtegette, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>a liberális szerződéselméletek figyelmen
kívül hagyják az érzelmek szerepét.</b></span></p><p><a target="_blank" href="http://www.metazin.hu/index.php/item/3034-nincs-demokracia-szeretet-nelkul">Nincs demokrácia szeretet nélkül - metazin.hu</a></p></blockquote><p>Martha
C. Nussbaum könyve számomra azért jelentős, mert <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>betekintést enged a
filozófiai szintű liberális gondolkodás mai világába,</b></span> s mintha a
központi üzenet arra utalna, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>napjaink meghatározó eszmei áramlata
elérkezettnek látná az időt valamiféle<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> önkorrekcióra</span>.</b></span> Sajnos a könyvet
magát nem tudtam még elolvasni, de – köszönet a Metazinnak – ez az
összefoglaló azért elég érzékletesen bemutatja, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>a liberalizmus
egyik mai befolyásos gondolkodója miként szembesül saját nézeteinek
ellentmondásosságával.</b></span> Azzal a számomra egyébként mindig is <a href="http://reposzt.hu/blog/k%C3%B6nt%C3%B6s-l%C3%A1szl%C3%B3/2013-09-21/liber%C3%A1lis-antropol%C3%B3gia-f%C3%A9loldalass%C3%A1ga">féloldalas liberális emberképpel</a>, amelyen a mai domináns nyugati gondolkodás nyugszik.</p><p>A
könyv, ha jól érzékelem, gyakorlatilag<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> bevallása annak, hogy a tiszta
racionalitásra felépített emberkép nem működik, mert nem veszi
figyelembe az egész embert.</b></span> Egyszerűen: a filozófiai liberalizmus nem
tulajdonít jelentőséget az emberi természetnek, sőt, maga a kifejezés,
mint olyan, nem is fér bele gondolatvilágába.</p><p>Ám imponáló módon,
Nussbaum veszi a bátorságot, s fel meri tenni azt a kérdést, hogy vajon,
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> ha az ember tényleg annyira racionális, hogy csak a puszta belátás
irányítja cselekedeteit, akkor mégis miért olyan nehéz az igazságos
társadalom felépítése?</b></span> Ha jól látom, a jeles gondolkodó direkt módon nem
foglalkozik a rossz jelenségével, s távol áll tőle, hogy a rossz
jelenlétének valamiféle egyetemes jelentőséget tulajdonítson, ám
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>indirekt módon mégis kimondja, hogy a szimpla, racionális belátás még
nem feltétlenül szünteti meg az önzést, összefoglalóan azokat az erőket,
amelyek megakadályozzák az embert abban, hogy a jó társadalmát
felépítse.</b></span><em> ”Lehetséges ugyan, hogy általánosságban egyetértünk a
jóléti állam absztrakt gondolatával (attól tartva, hogy esetleg mi is
társadalmi segítségre szorulhatunk), ám az absztrakt elvek racionális
elfogadásából nem következik feltétlenül, hogy saját vagyonunk kárára
segítsük embertársainkat.”</em></p><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ez komoly fordulat,</b></span> amelyet
személ<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style></span></span>y szerint igen nagyra tartok. Egyben komoly jelzés arról is, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
napjaink egyik meghatározó liberális gondolkodója szükségesnek tartja a
ma kurrens emberkép valamiféle korrekcióját, amely azért figyelembe
veszi az ember érzelmi meghatározottságait és belső világát.</b></span> Így <u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>jut el </b></span></u><span style="background-color:rgb(255,255,0)">
Nussbaum</span><u><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a szeretet eszméjéhez</b></span></u>, amely arra hivatott, hogy meghaladja az
ismert, pusztán absztrakt racionalitásra épített szerződéselméleti
hagyományokat. Ez mindenképpen alapvető fordulat, amelyet őszintén
üdvözlök. Ez bátor tett, hiszen mint a könyv angol nyelvű <a target="_blank" href="http://www.hup.harvard.edu/catalog.php?isbn=9780674724655">rezüméjében</a>
olvasható: "... people attached to liberalism sometimes assume that a
theory of public sentiments would run afoul of commitments to freedom
and autonomy. "<span style="font-size:0.9em;line-height:1.75em"> </span><span style="font-size:12px"><span style="line-height:1.75em"> </span><span style="line-height:1.75em">(
A liberalizmus hívei néha azt feltételezik, hogy a nyilvános érzelmek
teóriája megtámadja a szabadsághoz és az autonómiához való
elkötelezettséget.)</span></span></p><p>Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nussbaum
természetesen marad liberális, ami egyszerűen azt jelenti, hogy szerinte
a szeretet ilyen programszerű meghirdetése megvalósítható. Vagyis az
ember javítható, a rossz leküzdhető, pusztán csak felül kell bírálni,
pontosabban ki kell egészíteni az eddigi szerződéselméleteket,</b></span> vagyis
azt a feltételezést, hogy <em>„a legitim társadalmat racionális
önérdekkövető egyének szerződése hozza létre. A liberális állam
stabilitását az egyén szavatolja, amikor belátja, hogy a liberális
társadalom intézményei saját jólétét és biztonságát szolgálják.”</em></p><p>Ha
jól látom, Nussbaum <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem hivatkozik a keresztyénségre</b></span>, pedig, ha már a
szeretet társadalmi szintű kiterjesztéséről beszél, s történelmi
példákban keresi a forrásokat, ez, mármint a keresztyénség beemelése,
avagy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> visszaemelése egy ilyen szeretet-koncepcióba talán nem lenne
indokolatlan. Szívesen megkérdezném tőle,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vajon miért nem.</b></span></p><p>Valószínűleg
azért, de ez csak feltételezés, mert<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> a liberalizmus egész egyszerűen
nem tud mit kezdeni a keresztyénség emberképével, vagyis az általános és
egyetemes emberi elesettség gondolatával. A liberalizmus nem tud mit
kezdeni a rossz jelenségével,</b></span> még akkor sem, ha az amúgy mindennapi,
egyetemes és időtlen tapasztalat. Másrészt azért Nussbaum mégis csak
érzékeli, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>a liberalizmus emberképe egész egyszerűen ellentmond a
mindennapos tapasztalatnak, s ezért ezt a féloldalas antropológiát meg
kell haladni.</b></span></p><p>Logikusnak tűnik, hogy gondolatvezetéséből egyszerre
csak<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> előbukkan a „polgári vallás” (civil religion) egyébként régóta
ismert eszméje. </b></span>Vagyis, ahogyan én értem a polgári vallás mögötti
igényt, ismételten felvetődik a végső autoritás egyidejű hiányának és
szükségességének a kérdése. S ez már <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>tipikusan a felvilágosodás
problematikája, amely az elé a dilemma elé került, hogy ha nincs Isten,
akkor vajon miféle végső instancia, végső hivatkozási alap ad majd
legitimitást</b></span>. S <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>ha jól értem, Nussbaum arra következtetésre jut,</b></span> hogy a
felvilágosodás észbe vetett hite csődöt mondott, s ezért <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>szükség van, ha
nem is teljes felülbírálatára, de kiegészítésére mindenképp</b></span>. Ez lenne
szerinte a szeretettel beoltott „polgári vallás” régi-új ideája. Isten
„megszűnt” ugyan, s az istengondolatra nem lehet már társadalmat
alapozni, ám racionálisan belátható, hogy azért valamit kellene a
helyébe tenni, amely valamiféle belső közösségi koherenciát teremt.
Nussbaum tehát<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> egyetért a „polgári vallás” régóta ismert ideájával, ám
világossá teszi, hogy szerinte ez a puszta racionalitáson alapuló
„vallás” mégsem bír megvalósulni, mert nem számol az ember érzelmi
világával.</b></span> Ezért a tisztán racionalitáson alapuló belátást<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> ki kell
egészíteni a szeretet motivációjával, s a ráció és érzelem ezen új
kombinációja lehetne az alapja a "polgári vallásnak". </b></span></p><p>Csakhogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a
polgári vallás hívei pont azt nem értették meg sohasem, így Nussbaum
sem, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mi az, hogy vallás</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ők úgy gondolják, vallást lehet kreálni,
ez csak elhatározás, hogy ne mondjam, politikai döntés kérdése</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Holott a
vallási tapasztalat lényege pont az, hogy azt az ember nem saját
kezdeményezéseként éli át.</b></u></span> Ha megszűnik Isten, mint alany, akkor a
vallást valóban csak kreálni lehet, ami nyilvánvalóan önellentmondás. De
erről nem is érdemes többet beszélni, hiszen itt nyilvánvaló
áthidalhatatlanságok vannak.</p><p>Mindenesetre üdvözlöm Nussbaum
könyvét, amely számomra jelzésértékű elmozdulás a liberális
gondolkodáson belül, s egyúttal<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> üzenet arról is, hogy a ma sokszor
véglegesnek és megdönthetetlennek hitt liberális teóriák emberről és
világról messze nem állnak olyan stabilan a lábukon. </b></u></span></p><p>S ez itt
most nem egy liberalizmusellenes beszéd. Csekély boldogságot adna
számomra, ha netán kiderülne, hogy a liberalizmusnak nincs igaza.
Pusztán annak a megállapítása, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>talán itt lenne az ideje ismét
kimondani, hogy az emberről való tudásunk korántsem olyan letisztult,
mint amilyennek ma sokak szemében tűnik.</b></u></span></p><p>Talán <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>érdemes lenne ismét
központi témává tenni az embert magát. S talán ehhez a párbeszédhez a
keresztyénségnek van mit hozzátennie.</b></u></span></p><p><br> </p></div></div></div> </div></div>