<div dir="ltr">2015. január 31. – Szombat<br><br>   Egy napon <span style="color:rgb(255,0,0)">Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a<br>   túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal<br>   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában</span>. Más csónakok is voltak velük.  Nagy<br>   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már<br>   megtelt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.</b></span>  <b><span style="color:rgb(39,78,19)">Felkeltették   és<br>   megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?</span></b>”<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Erre  fölkelt, ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: „Hallgass el,  nyugodj meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult: „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?”</b></span>  Nagy félelem  fogta  el ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>„Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a tenger is engedelmeskedik neki?”</b></span><br>   Mk 4,35-41</div>