<div dir="ltr"><div style="font-size:12.5714282989502px"><p class="MsoNormal">Kicsit hosszú, de csuda érdekes története van ennek a klarinétos fiúnak!   <u></u><u></u></p></div><div style="font-size:12.5714282989502px"><p class="MsoNormal"> <u></u><u></u></p><div><p class="MsoNormal"> <u></u><u></u></p><div><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:12pt">  Ezt el kell olvasni!! /Egy igazi karácsonyi történet!/Egy 15 évvel ezelőtti riport<br>  a &quot;Hetek&quot;-ből az élete indulásáról. <br><br><br><br>                           Lugosi Dániel Ali - klarinét<br><br>     Minap nyerte meg, 15 évesen a &quot;Virtuózok verseny&quot;<br>  tini kategóriáját klarinéttal.<br><br>  //<a href="http://www.youtube.com/watch?v=TxacZgRaoYY" target="_blank">www.youtube.com/watch?v=TxacZgRaoYY</a><br><br><br><br>   A Lugosi család: apa, anya és a négy csodagyerek<br>     Valahol egy kisbaba vár ránk<br><br>   Tihanyi Péter 1999. 05. 29. (III/21)<br>         Lugosi Család:<br><br><br><br><br>  Apa: Lugosi László 41 éves rajztanár.<br>  Anya: Lugosi Ági, 41 éves zongoratanár.<br>  Gyerekek:<br><br>  Lugosi Veronika: 18 éves múlt,<span style="color:rgb(31,73,125)"> </span>Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola<span style="color:rgb(31,73,125)"> </span>hallgatója.<span style="color:rgb(31,73,125)"> </span>Több magyar hegedűverseny győztese,<br><br> Lugosi Zoltán: 17 éves, a klarinét különleges képességű megszólaltatója, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója.<br>  Lugosi Zsófi: 12 éves, szinte minden hegedűversenyt megnyert, amin         <span style="color:rgb(31,73,125)"><u></u><u></u></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-right:36pt;margin-bottom:12pt"><span style="font-size:11pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(31,73,125)"><u></u> <u></u></span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom:12pt">eddig indult. Bach, Mozart, Beethoven, valamint a kortárs hegedűversenyek egyéni hangú tolmácsolója. Négy év óta koncertezik. Most is csodagyerekként tartják számon<br> Végül: Lugosi Dániel : 3 hónapos. (Még nem tudni melyik hangszer lesz az övé.)  Róla szól ez a történet. Fogadják szeretettel.<br><br><br><br><br><br>  Fotók: Somorjai László A Lugosi Család. Mióta a kisbaba velünk van, a család élete felizzott. Mindnyájan fiatalabbak lettünk<br>   T. P.: Milyen vágy, milyen belső késztetés vezetett<br>  benneteket, hogy három nagy gyereketek mellett vállaljatok – örökbe fogadjatok –<br>  egy háromnapos csecsemőt?<br><br>  Laci: Mikor az örökbefogadáshoz szükséges engedélyeztetésért<br>  mentünk az igazgatóhoz, az ajtó előtt tíz méterrel összenéztünk a feleségemmel:<br>  &quot;Mit fogunk mondani, hogy miért is akarjuk?&quot;<br><br>  T. P.: Ezt kérdezem én is.<br><br>  Laci: Annyi szeretettel telítődtem mostanra, olyan harmónia van a<br>  családunkban, hogy ezt tovább kell adnom valakinek. Egyre többször éreztem azt<br>  mostanában, most tudnék igazán apa lenni. Ami netán az előző három gyereknél nem<br>  úgy sikerült, amit nem tudtam megvalósítani, az most sikerülne. A feleségem ezt<br>  ugyanígy érezte.<br><br>  T. P.: Ne viccelj, mi az, hogy az előző háromnál nem úgy<br>  sikerült? A gyerekeidről sugárzik a jólneveltség, az értelem, a tinédzserbáj és<br>  nem utolsó sorban a tehetség. A hazai és nemzetközi zenei versenyek állandó<br>  győztesei. Miről beszélsz?<br><br>  Laci: Szóval az a lényeg, hogy a nagy, nagyobb és még nagyobb<br>  gyerekünk után borzasztóan vágytunk egy kisgyerekre, egy bébire.<br><br><br>  Veronika a kis Dániellel<br>   Ági: Tudod, már olyan olajozottan és flottul mentek a dolgok.<br>  Minden már olyan &quot;élire volt állítva&quot;. Hiányzott a gyereksírás, a<br>  gőgicsélés, a friss pelenka illata. Hiányzott az a fajta nyüzsi, az a fajta élet,<br>  amit csak egy kisbaba jelenléte tud adni.<br><br>  Laci: Azt is tudtuk és éreztük, hogy ez nem csak a mi ötletünk,<br>  gondolatunk, hanem ez Isten tervében is benne van, ez az ő gondolata is.<br><br>  T. P.: Ezt a mondatot kérném szépen részletesen és érthetően<br>  elmagyarázni, tudniillik így ez kicsit nagyképűen hangzik.<br><br>  Ági: Na jó, akkor egészen messziről kezdem, hogy megértsd.<br>  Húsz éves házasok vagyunk, de még soha nem voltunk kettesben nyaralni sehol. Vágytunk<br>  külföldre utazni, pihenni, csak ketten, a gyerekek nélkül. Sikerült a három gyereket<br>  &quot;széttenni&quot;, és mi Görögországba szándékoztunk utazni. Mielőtt kifizettük<br>  volna az utat, barátaink megkértek minket egy óriási segítségre. Egy balatoni<br>  tábort szerveztek, és pont arra a két hétre nem volt tanár a gyerekek mellé, mert<br>  hirtelen lemondták. Kérték, mentsük meg a tábort és azt a száz gyereket azzal, hogy<br>  elvállaljuk. Na, most képzeld el! Már hetek óta a görög szigetekről álmodoztunk,<br>  csak ketten, tengerpart és a pénzünk is meg volt rá. Erre azt kérték a barátaink<br>  tőlünk, hogy vállaljuk el: száz gyerek, Siófok környéke, egész nap a gyerekekkel<br>  két hétig. Ez pontosan az ellenkezője annak, amit mi terveztünk.<br><br>  Laci: Mi csípőből válaszoltuk, hogy: &quot;Nem, dehogy, akkor<br>  külföldön leszünk, köszönjük, nem kérjük.&quot; Ezután szinte óráról órára<br>  mindkettőnk vágyai megváltoztak. Pár nap múlva kifejezetten vágytunk arra, hogy a<br>  száz gyerekkel együtt a siófoki táborba menjünk. Egyszer csak szívünk minden<br>  melegével odakívánkoztunk. Azonnal visszahívtuk őket, hogy ha nem késő, örömmel<br>  elfogadjuk a meghívást. Nem volt késő. Görögországot lemondtuk. Ezt a<br>  megmagyarázhatatlan irányváltást ilyen hirtelen csak Isten tehette. A mi természetes<br>  emberi vágyaink nem alakulhattak ennyire át. Éreztük, hogy valamiért Isten akarata<br>  az, ami történik. Pontosan azon a napon, mikor indult a tábor, lettünk húsz éves<br>  házasok. Az első nap délutánján a tábor sofőrje kezembe adta kéthónapos kisfiát,<br>  Boriszt. Ebben a pillanatban minden előzmény nélkül óriási erővel tört fel<br>  belőlem egy ellenállhatatlan vágy, szeretnék újból apa lenni. Elkezdtem vágyakozni<br>  újból arra a szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, &quot;biztonságot nyújtok<br>  valakinek&quot; című élményre, amit az atyaság szóval lehetne legjobban összefoglalni.<br>  Vágytam arra is, hogy azt a sok örömet és szeretetet, amit egy kisgyerek tud adni,<br>  elfogadjam. Mondom még egyszer, mindez elemi erővel tört fel belőlem, pillanatok<br>  alatt, szinte a semmiből.<br><br>  T. P.: Igen, ezeket élted át és érezted te. És a feleséged?<br>  Ehhez azért két ember kell.<br><br>  Ági: Én Laci mellett álltam éppen. Az, hogy a sofőr a férjem<br>  karjába tesz egy kisgyereket – mert hogy neki ott hirtelen valamit csinálnia kellett<br>  – természetes dolog. Én csak akkor figyeltem föl erre, mikor teljesen felindultan,<br>  könnyek között odaszól nekem: &quot;Ági, most szeretnék igazán apa lenni&quot;, és a<br>  kezembe adja a babát. Abban a pillanatban az a gyönyörű kis kölyök – és Isten –<br>  ezt a vérátömlesztést velem is megcsinálta. Kezemben a gyerek, Lacival csak nézzük,<br>  nézzük egymást és egyszer csak nagyon csendesen – nem úgy felindulva, mint ő –<br>  azt mondom neki: &quot;Szeretnék anya lenni.&quot; Pontosan 41 évesek voltunk, pontosan aznap<br>  voltunk 20 éves házasok, és pontosan ugyanabban a pillanatban kezdtünk el sírni.<br><br>  T. P.: Ne haragudjatok, akkor miért nem &quot;saját készítésű&quot;<br>  a gyerek, miért örökbefogadott? A 41 év az még egy gyönyörű kor. Még mindenhez<br>  gyönyörű.<br><br><br>  Vágytam újból arra a szeretetre, gondoskodásra, amit az atyaság szóval lehetne<br>  összefoglalni<br>   Ági: Laci, tudod mit, akkor mondjunk el mindent!<br><br>  Laci: Hogy miért néztünk egymásra hosszan és miért folyt a<br>  szemünkből a könny, szinte megállíthatatlanul? Tehát, hogy mitől volt ilyen<br>  felemelő és ugyanakkor ilyen drámai is a pillanat? Tudod a szívemmel már 10-15 éve<br>  problémák vannak. Egy orvos ismerősünk azt tanácsolta, ha már úgysem akarunk<br>  gyereket, ő javasolna egy orvosi beavatkozást. Nyugati tapasztalatok alapján bátran<br>  mondja, hogy a szívet ez valamilyen módon megerősíti. De gondoljuk meg, gyerek ezután<br>  nem lehet. Ezt a műtétet a tábor előtt egy héttel én megcsináltattam magamon.<br><br>  T. P.: Te jó ég! Ezt leírhatom?<br><br>  Laci: Ha úgy látod jónak, igen. De most már akkor szeretném<br>  végigmondani a történetünket.<br><br>  T. P.: Megtisztelnél vele, nagyon érdekelne.<br><br>  Laci: Ezután kicsit elbizonytalanodtunk a tekintetben, hogyan<br>  tovább. Abban biztosak voltunk, hogy Isten szándéka és a mi szándékunk egybeesik –<br>  gyereket szeretnénk. Na de hogyan? Emberileg és orvosilag nekem ez már nem lehetséges.<br>  Most kezdjünk el hinni abban és kezdjünk el imádkozni azért, hogy Isten tegyen<br>  csodát velem?<br><br>  T. P.: Akkor most egészen konkrétan mi is volt az<br>  elbizonytalanodásotok pontos oka?<br><br>  Ági: Az, hogy nem éreztük, hogy Isten ezt akarná. Az tuti, hogy<br>  mindenki gyereket akart, az is, hogy Lacinak nem lehet. Ne érts félre, mi semmit nem<br>  adtunk föl, csak nem tudtuk, hogyan tovább. Ezek a hónapok így teltek el. Sokat<br>  imádkoztunk külön is, együtt is a gyerekekkel – a kép nem lett tisztább. Lassan<br>  kezdett valamifajta bizonytalanság elárasztani mindnyájunkat. A 98-as év a vége felé<br>  közeledett. Egy este, mikor a család együtt volt, az RTL-en ment valami műsor. Lehet,<br>  hogy a Fókusz volt, nem emlékszem már. Beszélgettünk. Egyszer csak hirtelen,<br>  mindnyájan elhallgattunk és a tévére figyeltünk. Megrázó képeket mutattak az<br>  eldobott, állami gondozásba került gyerekekről. Bemutatták milyen az életük<br>  csecsemőkorban, hat-hétéves korban, és tinédzserkorban. Egyszer csak megszólal<br>  Zoli: &quot;Anyu, mért nem fogadunk örökbe egy kisbabát?&quot; Ahogy ezt kimondta,<br>  mintha minden homály, bizonytalanság eltűnt volna az otthonunkból. Mintha egy hónapok<br>  óta beborult égbolton egyszer csak átragyogna a napfény. Minden világos, egyszerű<br>  és magától értetődő lett. Nem értettük, miért nem jutott ez eszünkbe idáig egy<br>  pillanatra sem. Még ott, este megbeszéltük, hogy jól van, akkor örökbe fogadunk egy<br>  csecsemőt. Hosszú hónapok óta először volt teljes nyugalom bennünk. Ez a nyugalom<br>  valószínűleg abból adódott, hogy ez a terv, ez a szándék egybeesett Isten<br>  akaratával is. Ezt a fajta nyugalmat mindig ilyenkor szoktuk érezni.<br><br>  Laci: Aztán a szeretetnek elkezdtük egy új ízét, vagyis egy új<br>  aspektusát is érezni, sőt megtapasztalni. Ez az irgalom volt. Egy kis emberke életét<br>  – akit Isten életre szánt, de az anya eldobta – mi vissza fogjuk kalauzolni az<br>  életbe.<br><br>  Ági: Természetesen mind a három gyerkőctől megkérdeztük, hogy<br>  ők is akarják-e ilyen módon a gyereket. Részletesen elmondtuk nekik, hogy ez mivel<br>  jár, vagy mivel járhat. Beleegyezésük jeléül annyi puszival halmoztak el bennünket,<br>  amennyivel az utóbbi években soha. Már másnap elkezdtük az utánajárást.<br>  Környezetünkben nagyon sokan – főleg a nem hívő barátaink – elég érzékletesen<br>  ecsetelték a ránk váró bonyodalmakat. Keményen lebeszéltek a dologról.<br><br>  T. P.: Mivel indokolták ezt, hogyan érveltek?<br><br>  Laci: Évekig tartó, bonyolult és túlszabályozott ügyintézés. Két-három,<br>  sőt néha még négy évi várakozás is egy gyerekre. Ez természetes szinten igaz is.<br>  Mint kiderült, valóban így van. De mi Istent kezdtük el bombázni az imáinkkal.<br><br>  T. P.: Miről szólt, mi volt ez az ima?<br><br>  Laci: Ez majdhogynem egy ultimátum volt. Azt kértük Istentől, ha<br>  ezt ő is így akarja, hogy ilyen módon szülessen meg a negyedik gyermekünk, akkor a<br>  bébi legkésőbb három hónapon belül legyen a családunkban.<br><br>  Ági: Még valami! Mi ahhoz nagyon ragaszkodtunk, hogy a baba pár<br>  napos, pár hetes, legfeljebb egy-két hónapos legyen. Szívünk vágya igazából az<br>  volt, hogy születése után a baba három nappal velünk legyen.<br><br>  Laci: A GYIVI-ben, meg máshol is teljesen hülyének néztek<br>  minket, azt mondták: &quot;Nem vagyunk normálisak. Három felnőtt gyerek után, 41 évesen<br>  minek még egy negyedik.&quot;<br><br>  Ági: Bennünk viszont egyre nagyobb volt a vágy a kis bébi, az<br>  új családtag eljövetele iránt. Képzeld el, ezekben a hetekben Veronika is és Zsófi<br>  is olyan versenyeket nyertek (az egyik országos, a másik nemzetközi), amelyek<br>  kivételesen pénzdíjasak voltak. Azt a kis pénzt, amit kaptak, a babára<br>  elvásárolták. A babára, aki akkor még nem is létezett. De a gondolatainkban, a<br>  vágyainkban, a beszélgetéseinkben igen. Hazamentem és telis-teli volt a ház<br>  játékokkal, kis ruhácskákkal, pelenkákkal, babakocsival. Zoli a zsebpénzéből<br>  ugyanezt tette. Tudtuk, nagyon tudtuk, hogy van Magyarországon egy kisbaba valahol, aki<br>  ránk vár. Mikor megcsörrent a telefon, mindig azt vártuk, hogy azt mondják, hova,<br>  melyik városba menjünk azért a kisbabáért, aki csak az én ölemben tud majd<br>  megvigasztalódni. És egyszer csak eljött egy nap és eljött egy este. És tíz óra<br>  volt és csörgött a telefon. Egy vidéki kisváros kórházából hívtak: &quot;Tegnap<br>  született egy gyönyörű, egészséges kisfiú és az anyja látni sem akarja. A<br>  szülés után még csak ránézni sem volt hajlandó. Holnap jöhetnek érte.&quot; Azt is<br>  mondták még a telefonba, siessünk, mert a baba a születése óta szinte egyfolytában<br>  sír és senki nem tudja megvigasztalni.<br><br>  Laci: Másnap hajnalban kocsiba ültünk. Mikor kihozták nekünk a<br>  babát, akkor is sírt. Akkor a nővérek ráteszik a feleségemre és a baba megnyugszik!<br>  Születése óta először.<br><br>  Ági: Rátették a vállamra azt a kis porontykát, és abban a<br>  pillanatban abbahagyta a sírást, elkezdett durmolni, mint egy kis cica. Mondták a<br>  nővérek: &quot;Ez fantasztikus, érzi, hogy jó helyre került.&quot; Ekkor meg a nővérek<br>  szeméből kezdett potyogni a könny. Nem győztek ajándékokat hozni nekünk.<br>  Elhalmoztak minket pelenkával, gyümölcscsel, cumival, mindennel. Háromnapos volt,<br>  mikor hazahoztuk.<br><br>  T. P.: Az anyát nem ismertétek meg ott, a kórházban?<br><br>  Laci: Nem akart találkozni velünk, szégyellte magát. Egy 19<br>  éves, csinos, jól szituált hölgy volt. Az orvos szerint mindent megtett, hogy spontán<br>  módon elvetéljen. Teljesen lekötötte és leszorította a hasát. A csöppség orrán<br>  ennek még látszódtak a nyomai. Ki tudja, mi lett volna ebből a gyerekből. Ki tudja,<br>  hol végezte volna, az utcán, börtönben vagy egy fecskendő mellett? Mióta velünk<br>  van, az egész család élete felfrissült, felizzott. Mindnyájan fiatalabbak lettünk.<br>  Átfogja, összefűzi és még jobban eggyé teszi a családot. Még több szeretetet hoz<br>  ki mindnyájunkból. Mikor ebbe az új lakásba költöztünk, a konyhába bútort kellett<br>  venni, mert nem volt. Öten voltunk, de valamiért egy hatszemélyes asztalt vettünk.<br>  Mikor leültünk, mindig volt egy olyan furcsa érzésem, mintha onnan hiányozna valaki.<br>  Most már ezt nem érzem. Jogilag is sikerült olyan szerződést kötni, mintha vér<br>  szerinti gyerekünk lenne. Ugyanúgy örököl ő is mindent, és ugyanolyan jogai vannak,<br>  mint a többi háromnak. Most már négyfelé megy a csoki, a kóla és majd a zsebpénz<br>  is.<br><br>  Ági: A Zeneakadémián, ahol Zsófi és Veronika is tanul, azt<br>  mondták többször is: &quot;Nem tudod, kik azok a Lugosiék? Azok, ahol az a három<br>  csodagyerek van.&quot; Jelentem tisztelettel, most már négy van. A negyedik is csodagyerek.<br>  Igen, csoda, hogy van.<br><br>  Laci: Lugosi Dánielnek hívják.<br></p></div></div></div></div>