<div dir="ltr"><div><p><font>2015.01.16. péntek</font></p><p><i><b>Igyekezzünk bemenni abba a nyugalomba!</b></i></p><hr><p><a name="14af014f30590065_Zsid 4,1-5.11"><font color="#000000">Zsid 4,1-5.11</font></a></p><p><span>Mivel
tehát még hátravan az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete,<span style="color:rgb(39,78,19)"><b> féljünk
attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak </b></span>[Zsolt 95,11]!
Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik
nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit
mindazzal, amit hallottak. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha
hiszünk, ahogy megmondta: ,,Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be
az én nyugalmamba!’’ </b></span>[Zsolt 95,11] -- akkor tudniillik, amikor a világ
teremtésének művei befejeződtek. Mert egy helyen így szól a hetedik
napról: ,,És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott’’
[Ter 2,2G]. Ugyanígy ezen a helyen is: ,,Nem mennek be az én
nyugalmamba!’’ [Zsolt 95,11<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>] Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba
</b></span>[Zsolt 95,11], nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját
kövesse. </span></p><p><a name="14af014f30590065_Zs 77,3-8"><font color="#000000">Zs 77,3-8</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Amiket
hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk
fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr
dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.</b></span> Bizonyságot
állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak,
tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a
születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe
vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait
teljesítsék!<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> <span style="color:rgb(255,0,0)">Ne legyenek</span> </b><b>olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó
nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt<span style="color:rgb(255,0,0)"> kitartó,</span> és lelke nem volt</b></span>
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>hű Isten iránt. </b></span></span></p><p><a name="14af014f30590065_Mk 2,1-12"><font color="#000000">Mk 2,1-12</font></a></p><p><span>Később
újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan
összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az
igét. Közben <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen
cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház
tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat,
amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
,,Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.</b></span>’’ Ültek ott néhányan az írástudók
közül is. Ezek azt gondolták magukban: ,,Hogyan beszélhet ez így?
Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?’’
Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért
azt mondta nekik: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb,
azt mondani a bénának: �,,Bocsánatot nyertek bűneid�'', vagy azt
mondani: �,,Kelj föl, vedd ágyadat és járj�''? Hogy pedig lássátok, hogy
az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a
bénához fordult: -- Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!’’</b></span>
Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme
láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent.
Ezt mondták: ,,Ilyet még nem láttunk soha.’’</span></p></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div>