<div dir="ltr"><div>2015. JANUÁR 13. KEDD</div><div><br></div><div><br></div><div><div style="text-align:start"><span>Testvéreim!
 Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá 
rendelte Isten. Hiszen egy helyen a Szentírásban ez olvasható: „Ugyan mi
 az ember, hogy törődsz vele, az ember fia, hogy gondod van rá? Kevéssel
 tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad 
őt, fölébe emelted kezed műveinek.” Ha pedig mindent uralma alá vetett, 
semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem 
látjuk, hogy uralma alatt lenne minden. De annyit azért már látunk, hogy
 Jézus, aki (emberi természete szerint) kisebb az angyaloknál, a halál 
elszenvedéséért elnyerte a dicsőség és a méltóság koronáját, hiszen 
Isten irántunk való irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. 
Illett ugyanis, hogy Isten – akiért és aki által a mindenség lett, és 
aki számtalan fiát elvezette az üdvösségre – Jézust, üdvösségük 
szerzőjét a szenvedésben megdicsőítse. Mert a megszentelő is, és a 
megszenteltek is ugyanattól az egy Istentől vannak. Ezér<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>t (Jézus) nem 
szégyenli testvéreinek nevezni azokat, akiket megszentelt, amikor azt 
mondja (Istennek az ő Atyjának):</b></span> „Hirdetlek majd téged testvéreimnek, És
 a hívek közösségében dicsőítelek téged.” </span></div><b><div style="text-align:start"><b>Zsid 2,5-12</b></div></b><div style="text-align:start"><span><b>Zsoltár</b>:</span></div><div style="text-align:start"><span>Válasz: Fiad hatalmába adtad * kezed minden művét. Vö. 7. vers.</span></div><div style="text-align:start"><span>Előénekes: Urunk, Istenünk, * a te neved széles e világon mily csodálatos.</span></div><div style="text-align:start"><span>Ugyan mi az ember, hogy megemlékezel róla, * az ember fia, hogy gondot viselsz rá?</span></div><div style="text-align:start"><span>Hívek:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Fiad hatalmába adtad * kezed minden művét.</b></span></span></div><div style="text-align:start"><span style="color:rgb(255,0,0)"><b><span>E: Az embert kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, † megkoronáztad dicsőséggel és fönséggel, * hatalmába adtad kezed műveit.</span></b></span></div><div style="text-align:start"><span style="color:rgb(255,0,0)"><b><span>H: Fiad hatalmába adtad * kezed minden művét.</span></b></span></div><div style="text-align:start"><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>E: Mindent lába alá vetettél,</b></span> † minden juhot és barmot, * hozzá még a mezők vadjait,</span></div><div style="text-align:start"><span>az ég madarait és a tenger halait, * melyek a tenger ösvényét járják.</span></div><div style="text-align:start"><span>H: Fiad hatalmába adtad * kezed minden művét. </span></div><b><div style="text-align:start"><b>Zsolt 8,2a és 5-9</b></div></b><div style="text-align:start"><b>Evangélium:</b></div><div style="text-align:start"><span>Kafarnaum
 városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. 
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint 
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> A zsinagógában volt 
egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott</b></span>: <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>„Mi 
közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?</b></span> 
Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és 
menj ki belőle!</b></span>” <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az 
embert, </b></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent.</b></span>
 Az emberek egymást kérdezgették: „<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mi ez? Új tanítás, és milyen 
hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok 
engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész 
vidékén.  </b></span></span></div><b><div style="text-align:start"><b>Mk 1,21-48</b></div></b></div><div><br></div><div><br></div></div>