<div dir="ltr"><a href="http://ulrichblog.wordpress.com" target="_blank"><span></span></a><div>
<div>
<div>
<h1>Világ irigyei egyesüljetek!</h1>
<div><a href="http://ulrichblog.wordpress.com/2015/01/05/vilag-irigyei-egyesuljetek/#more-5440" target="_blank">http://ulrichblog.wordpress.com/2015/01/05/vilag-irigyei-egyesuljetek/#more-5440</a><br>2015/01/05</div></div>Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 76 (2015.01.06.) VÍZKERESZTKOR<div>
<div style="width:310px"><a href="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/01/irigysc3a9g-korc3a1n-kezdik-mr-76-2015-01-08.jpg" target="_blank"><img src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/01/irigysc3a9g-korc3a1n-kezdik-mr-76-2015-01-08.jpg?w=300&h=200" alt="Már gyermekkorban!" height="200" width="300"></a><p><b><span style="color:rgb(255,0,0)">Már gyermekkorban!</span></b></p></div>
<p>A napokban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Elena Pulcini az „Irigység” című
esszéköteté</b></u></span>t tanulmányoztam. A könyvecske, mely a Typotex gondozásában
magyarul is megjelent, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a 7 főbűn című sorozat egyik kötete</b></u></span>. E bűn
kártékonyságát a vízkereszti olvasmány, Heródes története, tökéletesen
illusztrálja. Nagyon mai történet ez, ha belegondolunk, hisz<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> az irigység
„par excellence” a XXI század kollektív bűne</b></u></span>. Gazdaságunk és politikánk
egyaránt ezen alapszik, miközben az irigység paradox módon egyszerre
motorja a haladásnak és a visszafejlődésnek, a dekadenciának.</p>
<p>Pulcini <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az irigységet </b></u></span><i><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>élvezet nélküli bűn</b></u></span>nek</i> nevezi, mondván, hogy az <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b><i>„a tehetetlenség fájdalmas érzésével kínozza áldozatát”</i></b></u></span>. Ebből következik, hogy a<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>z irigy ember Pulcini szerint <i>„nem csak a másik (ember), hanem maga ellen is vétkezik”.</i></b></u></span> <span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>A kései kapitalizmusban azonban a reklámipar gőzerővel igyekszik
meggyőzni minket, hogy nincs szebb annál, mint hogy irigyelnek. Miért is
irigyelnek? Kit az autójáért, kit selymesen lobogó hajáért, kit karcsú
alakjáért, kit azért, hogy az óceán partján tölti téli szabadságát</b></u></span>,
megint másokat csak azért, mert mosóporuk fehérnél fehérebbre fehéríti
minden fehérneműjét. Ami valljuk be, elég fura ok a sárga irigységre. A
nagy ravaszság a posztmodern irigységre, hogy irigységünk tárgya
megvehető és eladó. Elég lenne megvenni, és elvileg nem sok okunk
maradna az irigységre. Vagy mégis? A trükk ugyanis az, hogy egyetlen
mesetermék sem váltja be maradéktalanul az ígéreteit, azaz minden
„kielégülés” ideiglenes, hisz <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>új sóvárgást szül: még többre, még jobbra,
még nagyobbra vágyunk</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Mert megérdemlem</b></u></span>.</p>
<div style="width:310px"><a href="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/01/a-gonosz-mostoha-mr-76-2015-01-08.jpg" target="_blank"><img src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/01/a-gonosz-mostoha-mr-76-2015-01-08.jpg?w=300&h=225" alt="Gyilkos féltékenység" height="225" width="300"></a><p><b><span style="color:rgb(255,0,0)">Gyilkos féltékenység</span></b></p></div>
<p>Ez a fajta permanens irigység a posztmodern lét alapérzése, és
<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>legalább olyan gyilkos, mint a klasszikus féltékenység</b></u></span>. Otelló még tudni
vélte, miért öli meg Desdemonát, és a tragédia abban állt, hogy
oktalanul volt féltékeny. Heródes is kész volt minden álnokságra, a
tömeggyilkosságra is, hogy félreállítsa feltételezett riválisát, de ezt ő
abban a tudatban tette, hogy hatalmát konkrétan fenyegetik. S itt
teszem fel a kérdést<i>: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(249,203,156)">mi lett volna, ha Heródes </span><span style="background-color:rgb(213,166,189)">ármánykodás</span> <span style="background-color:rgb(249,203,156)">helyett elmegy és </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)">leborul a kisded előtt?</span></b></u></span></i><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> </b></u></span>Lehet, hogy dinasztiája még ma is uralkodna? Elvégre némely királyi család is századok óta háborítatlan birtokosa trónjának.</p>
<p><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>A mai kollektív irigység, ahol mindenki irigyel mindenkit szinte
semmiért, képzelt előnyökért, loholva a megváltó státuszszimbólumok
után, társadalomromboló. </b></u></span>Pulcini rámutat, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a kapitalista rendszer
hőskorában a vágy, hogy utolérjék az akkori elitet, még nemes versenyre
serkentette az ambiciózusokat.</b></u></span> A <b>versengés</b> időközben elmaradt. Most már csak arra törekszünk, ne legyen másnak jobb, mint nekem.</p>
<div style="width:310px"><a href="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/01/reklc3a1m-mr-76-2015-01-08.jpg" target="_blank"><img src="https://ulrichblog.files.wordpress.com/2015/01/reklc3a1m-mr-76-2015-01-08.jpg?w=300&h=241" alt="Mire féltékeny?" height="241" width="300"></a><p><b><span style="color:rgb(0,0,128)">Mire féltékeny?</span></b></p></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pulcini különös orvosságot javall e kollektív szenvedély ellen: az eredetiséget.
Merjünk önmagunk lenni!</b></u></span> – ajánlja.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Ne akarjunk</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><b>márkás cuccokkal
„valakit” faragni magunkból, </b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hanem fogadjuk el, hogy eleve valakik
vagyunk.</b></span> S mi keresztények hozzátehetjük: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mert Isten képmásai vagyunk.
És nincs két egyforma képmás, miközben mind-mind Isten képmásai vagyunk.</b></u></span>
Így új értelmet nyer, hogy „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>merj magad lenni”…</b></u></span></p>
<p>Mária Rádió, 2015. január 08. Jegyzetek 57</p></div></div></div></div>