<div dir="ltr">javítva:<br><h2>
Boldogok a békességszerzők
</h2>
<div>
2014. december 26. péntek, 19:25 | Írta: Szerkesztő<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2125:boldogok-a-bekessegszerzk&catid=43:lelki&Itemid=69" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2125:boldogok-a-bekessegszerzk&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br></div>
<p><b><img tabindex="0" class="" style="float: left;" src="http://talita.hu/images/Gordon_Wilson.jpg" alt="Gordon Wilson" height="311" width="245"></b></p><b><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Gordon Wilson a béke utáni sóvárgás jelképévé</u></span> vált mindazok számára, akik soha nem kerültek az újságok címoldalára.</b>
<p> <br><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A politika külsőségekkel foglalkozik: határokkal,
jóléttel, bűnözéssel.</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az őszinte megbocsátás</b></u></span> ezzel szemben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az ember
szívében rejlő rosszra</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hat</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>erre pedig a politika nem ismer gyógymódot.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
gonoszság (a rasszizmus, az etnikai gyűlölködés) cseppfertőzéssel
terjed a társadalomban, mint valamilyen fertőző betegség: egyetlen
köhögés egy busz egész utazóközönségét képes megbetegíteni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyógyszert
pedig, mint ahogy az oltást is, egyesével kell beadni mindenkinek. A
kegyelem ritka pillanataiban </b></u></span>a világ nem tehet mást, mint hogy
m<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">egtorpan, elnémul, és elismeri, hogy </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a megbocsátás valóban gyógyító
hatással bír.</b></u></span></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)">
</span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><span style="background-color:rgb(0,255,0)">1987-ben a veteránok napján egy Belfasttól nyugatra fekvő kisvárosban
épp a háborúban elesettekre készült emlékezni protestánsok egy
csoportja,</span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> amikor egy IRA-bomba robbant közöttük.</span></b></u></span> Tizenegyen meghaltak,
hatvanhárman megsebesültek. Ez az eset azonban valamiben különbözött a
többi terrorakciótól, mégpedig az egyik sérültnek, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a mély hitű,
metodista Gordon Wilson</b></u></span>nak köszönhetően. Wilson az Ír Köztársaságból
költözött föl Észak-Írországba, és méteráru-kereskedőként dolgozott.<span style="background-color:rgb(213,166,189)"> <u><b>A
robbanás másfél méternyi beton- és téglatörmelék alá temette őt és
húszéves lányát</b></u>.</span> – Nagyon szeretlek, apu – ezek voltak a lány utolsó
szavai, miközben egymás kezét szoron<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">gatva várták a mentőosztagot</span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">.</span></span><u><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> Sajnos
Mary olyan súlyos gerinc- és agysérülést szenvedett, hogy néhány órával
később a kórházban meghalt.</span></b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy napilap így írt az esetről: „Arra, hogy mit mondtak a
politikusok, már senki sem emlékszik. De aki hallotta Gordon Wilson
vallomását, az soha nem felejti el... A kegyelem, amely szavaiból
sugárzott, magasan</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>a terroristák szánalmas érvei</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>fölé emelkedett."</b></u></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Wilson
így nyilatkozott a kórházi ágyból:</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>„Elvesztettem a lányom</b></u>,</span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> de nincs
bennem harag. </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A keserű szavak nem hozhatják vissza Mary Wilsont az
életbe.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azért fogok imádkozni ma este és minden este, hogy Isten
bocsássa meg, amit tettek."</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mivel lánya utolsó szavai a szeretetről szóltak, Wilson elhatározta,
hogy egész életében ezt a szeretetet fogja kiindulópontnak tekinteni.</b></u></span>
Azon a héten a BBC rádiónak is adott egy interjút, azt követően írta az
egyik lap: „Az egész világ zokogott."</p>
<p>Felépülését követően Wilson mozgalmat indított a protestáns-katolikus
megbékélés jegyében. <u><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)">A protestáns szélsőségesek, akik már tervezték a
merényletre adandó megtorló választ,</span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a Wilson felé forduló nyilvánosság
hatására </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mégis úgy döntöttek, a választámadás politikailag helytelen
lépés lenne.</b></span></u> Wilson könyvet írt a lányáról, gyakran felszólalt az
erőszak ellen, és folyamatosan hangoztatta jelszavát: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„a szeretet a
mérce". Találkozott az IRA képviselőivel, személyesen is megbocsátott
nekik, és arra kérte őket, hogy tegyék le a fegyvert.</b></u></span><br>– Tudom, hogy maguk is elvesztették már szeretteiket, úgy, mint én – mondta –, de ami sok, az sok. Elég vér folyt már!</p>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Ír Köztársaság még a szenátusba is beválasztotta Wilsont. 1995-ben
bekövetkezett halálakor az Ír Köztársaság, Észak-Írország és
Nagy-Britannia egyformán lerótta tiszteletét e kegyelemmel teljes és
megbocsátó lelkületéről híressé vált egyszerű, keresztény állampolgár
előtt.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>E lelkület</b></u></span> mellé állítva a megtorlásvágytól fűtött, erőszakos
cselekedetek egészen másképp festettek.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Wilson béketeremtő munkája a
béke utáni sóvárgás jelképévé vált </b></u></span>mindazon tömegek számára, akik soha
nem kerültek az újságok címoldalára.<br><br>Elizabeth O'Connor írja:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
„Nincs annál nemesebb tett, mint megáldani azokat, <span style="background-color:rgb(213,166,189)">akik elnyomták
lelkünket vagy más módon fosztottak ki bennünket."</span><br></b></u></span><br><br><i>Forrás: Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem<br><br><a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9e/Senator_Gordon_Wilson.jpg" target="_blank">Kép: </a> Gordon Wilson szenátor és felesége, Joan</i><br></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2014-12-28 16:19 GMT+01:00 Emoke Greschik <span dir="ltr"><<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div>
<h2>
Boldogok a békességszerzők
</h2>
<div>
2014. december 26. péntek, 19:25 | Írta: Szerkesztő<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2125:boldogok-a-bekessegszerzk&catid=43:lelki&Itemid=69" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2125:boldogok-a-bekessegszerzk&catid=43:lelki&Itemid=69</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/Gordon_Wilson.jpg" alt="Gordon Wilson" height="311" width="245"><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Gordon Wilson a béke utáni sóvárgás jelképévé</u></span> vált mindazok számára, akik soha nem kerültek az újságok címoldalára.</b></p>
<p> <br><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A politika külsőségekkel foglalkozik: határokkal,
jóléttel, bűnözéssel.</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az őszinte megbocsátás</b></u></span> ezzel szemben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az ember
szívében rejlő rosszra</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hat</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>erre pedig a politika nem ismer gyógymódot.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
gonoszság (a rasszizmus, az etnikai gyűlölködés) cseppfertőzéssel
terjed a társadalomban, mint valamilyen fertőző betegség: egyetlen
köhögés egy busz egész utazóközönségét képes megbetegíteni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyógyszert
pedig, mint ahogy az oltást is, egyesével kell beadni mindenkinek. A
kegyelem ritka pillanataiban </b></u></span>a világ nem tehet mást, mint hogy
m<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">egtorpan, elnémul, és elismeri, hogy </span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a megbocsátás valóban gyógyító
hatással bír.</b></u></span></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)">
</span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><span style="background-color:rgb(0,255,0)">1987-ben a veteránok napján egy Belfasttól nyugatra fekvő kisvárosban
épp a háborúban elesettekre készült emlékezni protestánsok egy
csoportja,</span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> amikor egy IRA-bomba robbant közöttük.</span></b></u></span> Tizenegyen meghaltak,
hatvanhárman megsebesültek. Ez az eset azonban valamiben különbözött a
többi terrorakciótól, mégpedig az egyik sérültnek, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a mély hitű,
metodista Gordon Wilson</b></u></span>nak köszönhetően. Wilson az Ír Köztársaságból
költözött föl Észak-Írországba, és méteráru-kereskedőként dolgozott.<span style="background-color:rgb(213,166,189)"> <u><b>A
robbanás másfél méternyi beton- és téglatörmelék alá temette őt és
húszéves lányát</b></u>.</span> – Nagyon szeretlek, apu – ezek voltak a lány utolsó
szavai, miközben egymás kezét szoron<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gatva várták a mentőosztagot. Sajnos
Mary olyan súlyos gerinc- és agysérülést szenvedett, hogy néhány órával
később a kórházban meghalt.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy napilap így írt az esetről: „Arra, hogy mit mondtak a
politikusok, már senki sem emlékszik. De aki hallotta Gordon Wilson
vallomását, az soha nem felejti el... A kegyelem, amely szavaiból
sugárzott, magasan</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>a terroristák szánalmas érvei</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>fölé emelkedett."</b></u></span><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Wilson
így nyilatkozott a kórházi ágyból:</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>„Elvesztettem a lányom</b></u>,</span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> de nincs
bennem harag. </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A keserű szavak nem hozhatják vissza Mary Wilsont az
életbe.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azért fogok imádkozni ma este és minden este, hogy Isten
bocsássa meg, amit tettek."</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mivel lánya utolsó szavai a szeretetről szóltak, Wilson elhatározta,
hogy egész életében ezt a szeretetet fogja kiindulópontnak tekinteni.</b></u></span>
Azon a héten a BBC rádiónak is adott egy interjút, azt követően írta az
egyik lap: „Az egész világ zokogott."</p>
<p>Felépülését követően Wilson mozgalmat indított a protestáns-katolikus
megbékélés jegyében. <u><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)">A protestáns szélsőségesek, akik már tervezték a
merényletre adandó megtorló választ,</span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a Wilson felé forduló nyilvánosság
hatására </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mégis úgy döntöttek, a választámadás politikailag helytelen
lépés lenne.</b></span></u> Wilson könyvet írt a lányáról, gyakran felszólalt az
erőszak ellen, és folyamatosan hangoztatta jelszavát: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„a szeretet a
mérce". Találkozott az IRA képviselőivel, személyesen is megbocsátott
nekik, és arra kérte őket, hogy tegyék le a fegyvert.</b></u></span><br>– Tudom, hogy maguk is elvesztették már szeretteiket, úgy, mint én – mondta –, de ami sok, az sok. Elég vér folyt már!</p>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Ír Köztársaság még a szenátusba is beválasztotta Wilsont. 1995-ben
bekövetkezett halálakor az Ír Köztársaság, Észak-Írország és
Nagy-Britannia egyformán lerótta tiszteletét e kegyelemmel teljes és
megbocsátó lelkületéről híressé vált egyszerű, keresztény állampolgár
előtt.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>E lelkület</b></u></span> mellé állítva a megtorlásvágytól fűtött, erőszakos
cselekedetek egészen másképp festettek.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Wilson béketeremtő munkája a
béke utáni sóvárgás jelképévé vált </b></u></span>mindazon tömegek számára, akik soha
nem kerültek az újságok címoldalára.<br><br>Elizabeth O'Connor írja:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
„Nincs annál nemesebb tett, mint megáldani azokat, <span style="background-color:rgb(213,166,189)">akik elnyomták
lelkünket vagy más módon fosztottak ki bennünket."</span><br></b></u></span><br><br><i>Forrás: Philip Yancey: Meghökkentő kegyelem<br><br><a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9e/Senator_Gordon_Wilson.jpg" target="_blank">Kép: </a> Gordon Wilson szenátor és felesége, Joan</i></div>
</blockquote></div><br></div>