<div dir="ltr"><h1 class="">A béke a lélek gyümölcse – Cantalamessa harmadik adventi elmélkedése </h1>
<div class="">2014. december 20. szombat 13:58<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/a-papai-haz-szonokanak-harmadik-adventi-elmelkedese-beke-mint-l">http://magyarkurir.hu/hirek/a-papai-haz-szonokanak-harmadik-adventi-elmelkedese-beke-mint-l</a><br></div>
<h3 class="">Péntek reggel kilenc órakor tartotta meg<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> harmadik,
egyben utolsó adventi elmélkedését a Pápai Ház szónoka az Apostoli
Palota Redemptoris Mater-kápolnájában, amelyen részt vettek Ferenc
pápával együtt a kúria tagjai. </u></span></h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57782&img=o_cantalamessa.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=57782&p=1&img=c_cantalamessa.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Korábbi elmélkedéseiben Raniero Cantalamessa a békéről mint Isten
adományáról és mint emberi feladatról beszélt. Pénteki elmélkedésében <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a
békéről mint a Szentlélek működésének gyümölcsé</b></u></span>ről szólt.</p>
<p>Pál apostol a galatákhoz írt levelében a lélek gyümölcsei között a
békét a harmadik helyre teszi, és csak a szeretet és az öröm előzi meg
(Gal 5,22). Hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mit is jelent a béke itt</b></u></span>, az a szövegösszefüggésből
derül ki, amely <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a test és a lélek közötti harc, másképpen az az életelv,
amely a test törvénye szerint uralja a régi embert</b></u></span>, illetve a
Szentlélek erejében irányítja az új embert. A „lélek gyümölcsei”
kifejezésben a lélek szó nem az önmagában vett Szentlélekre utal, hanem
mint az új létezés alapelve.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A karizmák közvetlenül a Szentlélek művei, a lélek gyümölcse azonban
az isteni kegyelem és az emberi szabadság együttműködésének az
eredménye.</b></u></span> Mai szóval egyszerűen erénynek nevezhetnék, persze bibliai
értelemben: a Szentlélek szerinti erény. Másfelől a Szentlélek az
adományait személyre szabottan adja, kinek-kinek mást és mást, ellenben a
lélek adományai azonosak mindenki számára. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az Egyházban</b></u></span> nem lehet
mindenki próféta, apostol vagy evangélista, de <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mindenkinek közös
feladata, hogy türelmes, alázatos, békés legyen.</b></u></span></p>
<p>A béke mint a lélek gyümölcse különbözik az Isten adománya békétől és
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a béké</b></u></span>től mint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>feladat</b></u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">tól,</span><u><b> amelyen dolgozni kell</b></u></span>. Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>azt a
habitus</b></u></span>t, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szokás</b></u></span>t, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>lélekállapotot, életstílust jelenti, amelyet az ember
erőfeszítéssel és éberséggel szerez meg, és így tesz szert egy bizonyos
benső megbékéltségre.</b></u></span> A béke a lélek gyümölcseként a szív békéje. II.
János Pál pápa szerint ez a béke „az új ember szívéből születik”. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Assisi
Szent Ferenc ezzel küldte útjukra a társait: „amikor a békét a
szátokkal hirdetitek, előbb a szívetekbe fogadjátok”</b></u></span> – mondta a Pápai
Ház szónoka.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A keresztények kezdettől fogva keresték a benső békét</b></u></span>. Így Keleten a
sivatagi atyák is arra törekedtek, hogy a lélek csendjét, nyugalmát és
így a békéjét elnyerjék (hészükhia), vagyis a szellem minden gondolatát,
az akarat minden követelését, az emlékezet minden képét el akarták
maguktól hárítani, csakhogy közelebb férkőzzenek az Isten gondolataihoz
és akaratához. Ez egy<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> nagy harc</b></u></span> volt, nemcsak a rossz, hanem <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a jó
gondolatokkal szemben is</b></u></span>. Később ez a lelkiségi irányzat <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">a szív
imádságához </span>vezetett, melyet Kelet keresztényei megszakítás nélkül
folytattak.</b></u></span></p>
<p>Erről tanúskodik az <em>Egy orosz zarándok elbeszélései</em> című
írás. A nyugati hagyomány ugyanezt az eszményt követte, más és más
utakon. Szent Ágoston képviseli ezt a nyugati utat és az <em>Isten városa</em> című művében beszél <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a „tranquillitas ordinis”-ről, a rend, a rendezettség adta nyugalom</b></u></span>ról. <em>Vallomásai</em>
pedig már a szív békéjét körvonalazzák a jól ismert mondásával:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>
„magadnak teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem
pihen benned”.</b></u></span> A nehézkedés törvényével magyarázza Ágoston ezt a
megállapítását. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A mi békénk a jóakaratban rejlik</b></u></span>. Ahogy minden test,
súlyánál fogva a neki megfelelő helyre, a mélybe irányul. A tűz ellenben
felfelé tart, mert neki ez a megfelelő hely. Az én súlyom pedig a
szeretet, mert ez visz engem, bárhová is vigyem a testem”. Itt ezen a
földön, a mi békénk az Isten akarata, vagyis ráhagyatkozás a
szándékaira. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Dante is így fogalmaz: „Az ő akaratában van a mi békénk”</b></u></span>.
Ebben a békében már nem kell az embernek a saját impulzusait uralnia,
mert már az Isten uralja az egész embert. Ennek<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az örök békének a
reménye </b></u></span>szépen jut kifejezésre a latin egyház temetési gyakorlatában:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a
„pax” és a „Requiescat in pace”, „Nyugodjék békében!” kifejezések
utalnak erre.</b></u></span></p>
<p>Raniero Cantalamessa adventi beszéde harmadik gondolataként <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a béke
megteremtésének az útjá</b></u></span>ról szólt. Szent Ágoston szerint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a benső béke az
Isten akaratához igazodás</b></u></span>. Ezt igazolja a középkori Eckhardt mester:
„Minél inkább behatolsz Istenbe, annál inkább békére jutsz”. Későbbi
aszketikus fejlődés nyomán <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szent Ignác szent közömbösségről, az
indifferenciáról beszél, amelyben az ember önmagát teljesen az isteni
fölség rendelkezésére bocsátja</b></u></span> és ez a benső béke lesz mindenféle
megkülönböztetés alapja. Kelet és Nyugat lelkiségi áramlataiban <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>soha és
senki nem gondolta, hogy ez a béke könnyűszerrel, olcsón megszerezhető
lenne. Fáradságos út ez, főként a kezdetben, de megfelel annak az
elvárásnak, amit Jézus vár el a követőitől:</b></u></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„Aki követni akar engem,
tagadja meg magát és úgy kövessen engem!” (Mk 8,34).</b></u></span> Ennek a fáradságos
útnak a konkrét és gyakorlati képviselője <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a <em>Krisztus követése</em>
mű szerzője, aki a tanítványától elvárja:</b></u></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> „Tanuld meg, fiam, megtenni
inkább a mások akaratát, mint a tiédet. Ez lesz a békéd és a szabadság
útja”.</b></u></span></p>
<p>Utolsó gondolatként Cantalamessa <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a békéről mint bizalom</b></u></span>ról beszélt.
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus</b></u></span>ra utalt, aki <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>azt kéri, hogy ne aggódjunk a megélhetésünk és a
holnap miatt, mert a mennyei Atya gondoskodik rólunk </b></u></span>(Mt 6,5). A modern
kor ebben az értelemben közelítette meg az Isten békéjét. Így<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Dietrich
von Bonhoeffer német evangélikus vértanú pap, aki a kivégzése előtt
írta: </b></u></span>„<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Jó hatalmaktól csodásan elrejtve, vigasztalva várjuk azt, ami
jöhet. Isten velünk van este és reggel, és egészen biztosan minden új
napon.</b></u></span>” Másik példa a ferences tudós, Éloi Leclerc<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> <em>Egy szegény ember bölcsessége</em>
könyvében olvasható, ahogy Szent Ferenc megérti a Mindenható békéjét</b></u></span>:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>
„Isten van, és ez elég!” </b></u></span>ismételgeti szünet nélkül a vándorútjain.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szent Teréz</b></u></span>re utalt utolsó gondolatként a Pápai Ház szónoka: Mintegy
testamentumként hagyta ránk a rövid kis fohászt, amit akkor
ismételgessünk, amikor a szív békéjére szeretnénk ismét rálelni:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> „Ne
félj, ne aggódj, a tűrés mindent elér. Ha tiéd Isten, tiéd már minden,
Isten egyedül elég!”</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Cantalamessa atya azt kívánta Ferenc pápának és a Kúria tagjainak</b></u></span>,
hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Nagy Szent Leó szavaival valóban a „Béke Karácsonya” jöjjön el
számukra.</b></u></span></p>
<p>Forrás: Vatikáni Rádió</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>