<div dir="ltr"><div>
<h2>
Pilinszky: Nem kell aggódni az egyházért!
</h2>
<div>
2014. december 13. szombat, 15:04 | Írta: Szerkesztő<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2111:pilinszky-nem-kell-aggodni-az-egyhazert&catid=62:orommondo&Itemid=88" target="_blank">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2111:pilinszky-nem-kell-aggodni-az-egyhazert&catid=62:orommondo&Itemid=88</a><br></div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/Pilinszky_egyh%C3%A1z_haj%C3%B3.jpg" alt="Pilinszky egyház hajó" height="206" width="161"> <br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>„Ha
az egyházat tökéletlenségében nem szeretjük, akkor magunkat sem szabad
szeretnünk, és sem önmagunknak, sem másoknak nem bocsáthatunk meg soha."</u></span></b></p>
<p> „A kereszténységért nem aggódom. Sőt az egyházért sem.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az egyház
mindennek ellenére mégiscsak hű letéteményese és megvalósítója a jézusi
koncepciónak.</b></u></span></p>
<p>Mondok neked egyet: senki sem törődik az öregasszonyokkal. Őket
minden forradalom leírja, hulla, értéktelen tömeg. Ezzel szemben az
ifjúság mindenkit izgat. De itt vannak ezek a réges-régi templomok,
amelyek ellenálltak a századoknak. Mégiscsak ezek őrzik az időt és a
történelmet. Az öregasszonyok is számunkra a múlt csodálatos ékszerei,
kincseket rejtegetnek magukban, amiket ki kellene bányásznunk, mert a
jövőnk függ tőlük. Az ifjúság sem pusztán önmagára, hanem az öregekre
építheti tartósan önmagát. Az egyház is végeredményben egy ilyen ősrégi
templom, öreganyánk, a múltat őrzi, de közben állandóan az idők
teljességére készül. Amikor majd a múlt hirtelen jelenné és jövővé
változik át, a nagy elszámolás pillanatában.</p>
<p>Nézd, én egyben vagyok teljesen biztos:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> hiszek Istenben a magam
módján, végtelenül szeretem Jézust, ami majdnem több a hitnél, mert a
szeretet több a hitnél, és hiszek az egyházban is túl mindenen.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az
egyház nekem olyan, mint egy nagy hajó, amin rengeteg dolgot
kifogásolok.</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A tatján ott vannak a gőgnek és a kevélységnek a láncai, a
hatalom kísértései,</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> de mégiscsak ezen a hajón van az én helyem, és
mégiscsak ez az a hajó, amely átszállít a zúgó folyón.</b></u><u><b><span style="background-color:rgb(0,255,0)"> Tudom, hogy nincs
tökéletesség a földön. </span>És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent,
ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz azért ez a maximum. Ha
az egyházat tökéletlenségében nem szeretjük, akkor magunkat sem szabad
szeretnünk, és sem önmagunknak, sem másoknak nem bocsáthatunk meg soha.</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az egyház is, a maga hibáival, bűneivel egy tökéletlenség. Hajó, amin
rettenetes súlyok és terhek vannak,</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> de ami tendenciájában és hirdetett
igazságaiban valódi közösséget jelent, amely révbe visz mindnyájunkat,
átszállít a túlsó partra, az üdvösség mezejére."</b></u></span></p>
<p><a href="http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=876&secId=81727&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Pilinszky+J%C3%A1nos&limit=1000&pageSet=1" target="_blank"><i>Részlet Hegyi Béla és Pilinszky János beszélgetéséből. Vigilia, 1973. február, 123–128.</i></a></p></div>