<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class=""> 
Egy férfi a nőkért Kongóban, az erőszak országában
</h2>

<div class="">
2014. december 08. hétfő, 06:46 | Írta: Szerkesztő<br><b><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2106:egy-ferfi-a-nkert-kongoban-az-erszak-orszagaban&amp;catid=34:ittesmost&amp;Itemid=58">http://talita.hu/index.php?option=com_content&amp;view=article&amp;id=2106:egy-ferfi-a-nkert-kongoban-az-erszak-orszagaban&amp;catid=34:ittesmost&amp;Itemid=58</a></b><br></div>
</div>

<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/mukwege_nyit%C3%B3.jpg" alt="mukwege nyitó" height="153" width="245">  <br>Denis
 Mukwege 1998-ban Bukavu (Kongói Demokratikus Köztársaság) városában 
Panzi néven <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>kórházat alapított, amelyben </u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>nemi erőszak, sokszor tömeges 
nemi erőszak </u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>áldozatává vált nőket kezelnek. </u></span>Tevékenységéért eddig 
számos elismerést kapott. A <a href="http://www.europarl.hu/hu/hirek/2014/november/news-2014-november-18.html">Szaharov-díjat</a> november végén vette át Strasbourgban.</strong></p>



<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Denis Mukwege (1955) édesapja pünkösdi lelkész volt, szülei kilenc 
gyermekéből Denis a harmadik. </b></u></span>Kisgyermekként többször elkísérte apját, 
amikor betegeket látogatott. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azért lett orvos, mert gyógyítani akarta 
azokat az embereket, akikért édesapja imádkozott</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Először egy vidéki 
kórházban</b></u></span> dolgozott, majd – miután tapasztalta, hogy a kongói nőknek 
milyen szülési komplikációi vannak a speciális egészségügyi segítség 
híján –<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Franciaországba ment, és nőgyógyászatot tanult az Angers-i 
Egyetemen. </b></u></span></p>
<p class=""><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Kongó ásványkincsekben rendkívül gazdag ország.</b></u></span> 
1885-ben, az Afrikát felosztó berlini konferencia után<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a belga király, 
II. Lipót magánbirtoka lett</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Az európai nagyhatalmak gyakorlatilag 
vonalzóval,</b></u><u><b><span style="background-color:rgb(0,255,0)"> a nyelvi, törzsi, természeti szempontok </span>teljes figyelmen 
kívül hagyásával húzták meg az országhatárokat.</b></u></span><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>II. Lipót </b></u></span>a világtól 
teljesen elzártan, kegyetlen eszközökkel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>rabszolgamunkára kényszerítette
 a lakosságot,</b></u></span> hatalmas gumiültetvényeket létesített. Becslések szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
uralma alatt 15 millió ember pusztult el a kegyetlen bánásmód miatt</b></u></span>. 
Miután erre fény derült,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a nemzetközi tiltakozás hatására Kongó 1908-ban
 belga gyarmat lett, egészen 1960-ig, amikor elnyerte függetlenségét.</b></u></span> 
Ezután – szinte folyamatos háborúban – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>több diktatórikus rendszer</b></u></span> 
váltotta egymást. Lumumba, Mobutu voltak a legismertebb vezetői az 
országnak. Utóbbi megbuktatása, a kilencvenes évek vége óta nem sikerült
 tartós békét teremteni az országban, különösen annak keleti részén.</p>
<p>1998-ban, már a polgárháború idején, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Bukavu városában <a href="http://www.panzihospital.org/">Panzi néven kórházat alapított</a>,
 amelyben nemi erőszak, sokszor tömeges nemi erőszak áldozatává vált 
nőket kezelnek a mai napig. Mukwege az intézmény orvos-igazgatója, a 
helyreállító műtétek mellett hangsúlyozza a pszichikai segítségnyújtás, 
rehabilitáció szükségességét is.</b></u></span></p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/mukwege_t%C3%BAl%C3%A9l%C5%91k.jpg" alt="mukwege túlélők" height="338" width="450"></p>
<p style="text-align:center"><em>Túlélők, akiket Mukwege kórházában ápoltak</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az orvos fáradhatatlanul harcol a kongói nők jogaiért.</b></u></span> 2012 
szeptemberében beszédet mondott az ENSZ-ben is, ahol komoly <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>kritikát 
fogalmazott meg a kongói kormánnyal és más országokkal szemben is</b></u></span>, 
amiért nem tesznek eleget az ellen, hogy a nők elleni erőszak és 
általában a nemi erőszak továbbra is a háborús stratégiák egyike. <a href="http://www.origo.hu/nagyvilag/20110513-uj-minden-eddiginel-sokolobb-adatok-a-kongoi-nemi-eroszakrol.html">Egy tanulmány szerint </a><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Kongóban a nők 12%-át, 1,8 millió nőt erőszakoltak meg életében legalább egyszer.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>A következő hónapban, 2012 októberében, négy fegyveres jelent meg az 
otthonában, lányait túszul ejtették, biztonsági őrét megölték. A 
hazatérő Mukwege csak azért menekült meg a haláltól, mert a lövések elől
 a földre vetette magát. Ezután néhány hónapra Európába ment, mialatt a 
Panzi Kórház nem üzemelt.</b></u></span></p>
<p>Amikor 2013. január 14-én<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> visszatért, az emberek szeretettel 
fogadták, több ezren a 20 km-re lévő reptérről a városig kísérték. Régi 
betegei egy alapot létesítettek, hogy kifizessék neki a repülőjegyet 
vissza, hazájába. Ananászt és hagymát árultak, így jött össze a pénz.</b></u></span></p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/mukwege_fogadtat%C3%A1sa.jpg" alt="mukwege fogadtatása" height="291" width="451"></p>
<p style="text-align:center"><em>Így fogadták Mukwegét a reptéren</em></p>
<p class="">A Kongói Demokratikus Köztársaságban „gazdag 
arany -, réz-, gyémántbányák találhatók, de a modern híradástechnikai 
eszközök (okostelefonok, játékkonzolok) előállításához nélkülözhetetlen 
tantalum ásványának, a koltánnak is itt vannak a leggazdagabb lelőhelyei
 a világon. /.../<br>A Mobutu Sese Seko diktatúráját 1996-ban megdöntő, a
 szomszédos Ruanda által tüzelt forradalom alatt és az azt követő 
második kongói háborúban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>több környékbeli ország is katonai erővel 
próbált részesedést szerezni az ország keleti felében található, busás 
hasznot hajtó bányákból.</b></u></span> Ebben az időszakban tízszerezte meg Uganda 
gyémántkivitelét, jóllehet egyetlen gyémántbánya sem található a 
területén, és hasonló volt a helyzet Ruanda koltánkivitelével is. A 
második világháború óta nem dúlt a világon ilyen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> sok áldozattal járó 
háború,</b></u></span> mint Kongóban: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>közel öt és félmillió ember vesztette életét 
(2011-ig</b></u></span>, a szerk.). <a href="http://www.origo.hu/nagyvilag/20110513-uj-minden-eddiginel-sokolobb-adatok-a-kongoi-nemi-eroszakrol.html">Forrás.</a></p>
<p>Mukwege tevékenységéért eddig számos elismerést, díjat kapott. Ezek 
egyike a Szaharov-díj, amit november végén vett át Strasbourgban. Úgy 
gondolja, hogy ezek segítségével jobban fel tudja hívni a figyelmet a 
nemi erőszak elterjedésére a háborús övezetekben, sőt, stratégiaként 
való alkalmazására.</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/mukwege_%C3%A9letk%C3%A9p.jpg" alt="mukwege életkép" height="318" width="450"></p>
<p style="text-align:center"><em>Piaci életkép katonákkal</em></p>
<p>A megerőszakolt nőktől megtudottak alapján teljes képet ad arról, 
hogy mi is történik valójában: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az erőszak megfosztja a nőket 
emberségüktől, a nyilvános erőszak a megszégyenítés eszköze. Az 
áldozatok elmenekülnek lakóhelyükről. Megváltozik a közösség demográfiai
 összetétele. Az áldozat már nem biztos, hogy szül majd. Ha az erőszak 
során nemi betegséggel is megfertőződnek, azt másoknak is átadhatják 
majd, sőt, ha szülnek, gyermeküknek is. Ha az erőszak következtében 
esnek teherbe, a megszülető gyermeknek – ha az anya nem hagyja el – csak
 egy szülője lesz, vagyis a társadalmi háló is sérül.</b></u></span></p>
<p class="">„Az egyik legnehezebb esetünk az volt, amikor <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>az 
önkéntesek a faluban találtak egy 15 éves kislányt, akit 
megerőszakoltak, miközben hét hónapos terhes volt, és ettől megszült. 
Sok vért vesztett, és a kisbaba is csak egykilós volt. Kórházba kellett 
vinni, az adminisztrációt elintézni, hogy felvegyék a projektbe, hogy 
egyáltalán kórházba kerülhessen. Az én projektem orvosi részéhez viszont
 kórházi ellátás nem tartozott, csak gyógyszerosztásra volt lehetőség 
nemi betegségek kezelésére és megelőzésére. Az ellátás pénzbe kerül, és 
ebben nincs benne az élelem. A kislányt végül ugyan felvették a 
kórházba, kezelték, de három nap múlva jelentette az őt látogató 
önkéntes, hogy senki nem visz neki enni. Fel kellett venni az 
élelmezését is a projektbe, ami nem ment egyszerűen. /.../ Közben meg 
kellett keresni a kislány családját is az ország másik részében, ehhez 
megint fel kellett venni a kapcsolatot más szervezetekkel, hogy 
küldjenek ki csapatokat. Aztán az ENSZ-től repülőt igényeltünk, hogy 
vigyék is haza a kislányt, és közben megszerveztem, hogy abban a 
faluban, ahol leszáll a repülő, várja egy másik szervezet autója, aki az
 apját odaszállítja. Végül sikerült a kislányt felépülten, a kisbabát 
pedig két kilósan kihoznunk a kórházból. Az egy sikerélmény volt.</b></span>&quot; <a href="http://divany.hu/eletmod/2014/04/05/interju_sasvari_adellal/">Forrás</a>.</p>
<p>Mukwege szerint ugyanúgy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>határt kell szabni</b></u></span> a nemi erőszak háborús 
stratégiaként való alkalmazásának, ahogy azt a nemzetközi közösség a 
vegyi- nukleáris és biológiai fegyverek esetében már megtette. Különösen
 is fontos ez, mert, amint mondta,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a nemi erőszak olcsó, könnyen 
elérhető, ám mérhetetlen pusztítást okozó fegyver.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Szerinte a kongói 
békefolyamatban az igazságszolgáltatásnak is fontos szerepet kell 
játszania, nem szabad, hogy a bűnök büntetlenül maradjanak.</b></u></span> A következő,
 megrázó sorait tekinthetjük hitvallásának:</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„Minden megerőszakolt nőt a feleségemmel, minden megerőszakolt anyát 
az édesanyámmal, minden megerőszakolt gyermeket a gyermekeimmel 
azonosítok.&quot;</b></u></span></p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/dennis1.jpg" alt="dennis1" height="300" width="450"></p>
<p><em><a href="http://www.sylviegoulard.eu/wp-content/uploads/2014/10/3223568_910_568.jpg">Nyitókép</a>. <a href="http://www.samaritanmag.com/sites/default/files/images/three-ladies.jpg">Második kép</a>. <a href="http://news.bbcimg.co.uk/media/images/65945000/jpg/_65945172_mukwege_welcoming_parade_2.jpg">Harmadik kép</a>. <a href="http://www.erdekesvilag.hu/eletkepek-az-afrikai-kongo-viharos-eletebol/">Negyedik kép</a>. <a href="http://www.equalityforher.com/wp-content/uploads/2014/10/dennis1.jpg">Ötödik kép</a>.</em></p></div>