<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><div><div dir="ltr" lang="hu" align="left">______________________________________________________________________________________<br><span><font face="Arial" color="#0000ff"> </font></span></div>
<div dir="ltr" lang="hu" align="left"><span> </span><font size="4"><font face="Arial"><b>Adventi várakozásunk - Imre</b><b>
írása</b><br> <br><span> " </span>Soha nem láttam azelőtt. Magam sem
tudom, miért szólítottam meg a pályaudvaron. Talán azért, mert - Köln felé
indulva - még volt elég időm a vonat indulásáig.<br>Vagy inkább azért, mert vak
volt, s láttam, hogy nem tudja, merre kell mennie a nagy tumultusban. Fehér
botját ide-oda lengette a földön, nehogy valamibe belebotoljon, és lépése
bizonytalan volt. Megkérdeztem hát, hogy hova akar menni? Azt válaszolta, hogy
Mannheimba menne, de nem tudja, merre van a
menetjegyiroda...<br> <br>Félreállítottam egy védett sarokba. Elkértem tőle
a pénzt, és elmentem, hogy vegyek neki egy jegyet, és megkérdezzem a vonat
indulásának pontos idejét.<br> <br>Visszajövet szemem csak őt fürkészte a
rohanó, tolakodó tömegben.<br>Már messziről megláttam, amint ott állt nagy
nyugalommal a védett sarokban, miközben az emberek tovaigyekeztek
mellette...<br>Egy gyermek odaállt elé és megbámulta...<br>Egy csomaghordó nagy
ívben kikerülte...<br>Egy újságárus figyelmetlenül neki is felajánlott egy képes
magazint, majd mikor észrevette, hogy vak, röstelkedve
továbbállt...<br> <br>Ő viszont csak csendesen állott.<br> <br>Nekem
is meg kellett állnom, annyira megfogott a kép. Tekintetem minduntalan az arcára
siklott. Szívemet valami belül egyre szorongatta. Istenem, mit érezhet
odabent?<br> <br>És egyszerre megértettem őt.<br>Ő vár.<br>Valakit
vár.<br>Valakit, akit azelőtt soha nem "látott".<br>Valakit, akit nem
ismer.<br>A lépések zaja körülötte, az ismeretlen hangok kavalkádja, a forgalom
sietős, ijesztő zaja számára mind jelentéktelenné töpörödik.<br>Mert ő
vár.<br> <br>Várása türelmes, bizakodó és összeszedett várás volt.<br>Arcán
nyoma sem volt a kételynek, hogy nem jövök vissza.<br>Ugyanakkor a várakozás
örömének fátyla is belebegte vonásait.<br></font></font><font face="Arial"><font size="4"><b><u><font color="#ff0000">Tudta, hogy egyszer csak majd megfogom a
kezét...</font></u><br></b> <br>Várása mély benyomást tett rám. Alig
tudtam elszakadni a látványtól.<br> <br>És akkor belém villant: ilyennek
kellene lennie a mi adventi várakozásunknak is!<br>Csendesnek, türelmesnek,
befelé fordulónak, összeszedettnek, örömteljesnek és
bizakodónak.<br> <br>Bár csak ilyen lenne!</font><span><font color="#0000ff"><font size="4">" </font></font></span><br></font><br><br></div></div>
</div><br></div>