<div dir="ltr">Ez eléggé valószínűtlen feltételezés.BL</div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2014. november 23. 15:33 Emoke Greschik írta, <span dir="ltr"><<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><h2><span><font>k.Lttagtól, másik listáról:</font><br></span></h2><h2>Magyar falu Galileában</h2>
<h1>Középkori lovagok leszármazottai</h1><br><div>
<a href="http://www.hetek.hu/szerzo/szarka_lajos" target="_blank">Szarka Lajos</a> <span>
<a href="http://www.hetek.hu/archiv/2000_02_26_iv9" target="_blank">2000. 02. 26. (IV/9)</a><br><a href="http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200002/kozepkori_lovagok_leszarmazottai" target="_blank">http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200002/kozepkori_lovagok_leszarmazottai</a><br> </span>
</div>
<div style="float:right;margin-top:3px;margin-bottom:3px;margin-right:10px"><span style="vertical-align:bottom;width:94px;min-height:20px"></span></div>
<div style="margin-left:71px;margin-top:10px">
<div>
</div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<br></div></div></div>
</div>
</div>
<div>
<div style="float:left"><div><div><div><a href="http://www.hetek.hu/files/images/2000/04.009/hit/boltiv.JPG" title="
A Belvoir lovagvár belső udvara&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; " rel="gallery-40013" target="_blank"><img src="http://www.hetek.hu/files/styles/cikk-belso-fekvo/public/images/2000/04.009/hit/boltiv.JPG?itok=t8lvpFTw" alt="" title="
A Belvoir lovagvár belső udvara&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; " height="328" width="200"></a></div></div></div><div style="width:200px">
A Belvoir lovagvár belső udvara </div></div><p><strong>Nemrégiben egy érdekes anyagot kaptam izraeli ismerősömtől. Arra hívta fel a<br>
figyelmemet, hogy van Izraelben egy arab falu, melynek keresztény lakói vélhetően<br>
magyar eredetűek, akik a keresztes hadjáratok idején települtek le ott, ahol ma is élnek.<br>
Ismerősöm szakirodalmat és térképet mellékelt küldeményéhez, ezért írása hihetőnek<br>
tűnt számomra. Mielőtt az említett érdekes feltételezést megvizsgálnánk, érdemes<br>
néhány szót ejteni a keresztes hadjáratok motívumairól, történetéről és következményeiről.</strong></p>
<p><strong><br><br>
A Belvoir lovagvár belső udvara </strong></p>
<p>A keresztes hadjáratok a középkori vallásos felbuzdulás, esetenként a fanatizmus<br>
nagyszabású vállalkozásai voltak, melyek paraszttól nemesig megmozgatták a korabeli<br>
társadalmakat. Az ezredforduló után változatlanul divatozó szentföldi zarándoklatok<br>
az 1070-es években hirtelen veszélybe kerültek, mivel a szeldzsuk-török Arszlán bég elfoglalta Szíriát, valamint Palesztinát, vereséget mérve az egyiptomi kalifára ésa bizánci császárra egyaránt. Az utóbbi uralkodó a pápától kért segítséget,aki a kereszt jegyében "szent" háborút hirdetett Krisztus sírja és a többiszenthely felszabadítására. <br></p>
Mi motiválta 1095-ben II. Orbán pápát a clermont-i zsinaton, amikor Isten akaratává nyilvánította a keresztes hadjáratot? Majdnem két évtizeddel korábban elődje, VII.
Gergely pápa kirobbantotta az úgynevezett invesztitúra háborút, hogy a pápai hatalom elsőbbségét elismertesse a világi hatalommal szemben. A pápa Isten földi helytartójaként igényt formált a keresztény világ vezetésére, beleértve az 1054-ben elszakadt bizánci egyházat is. A keresztes hadjárat sikere megszilárdíthatta a pápa tekintélyét fő riválisa, a német-római császár felett, de lehetőséget kínált a bizánci hit?<br>
szakadárok Rómához való visszaterelésére is. <br>
A keresztes seregek fő erejét a feudális arisztokrácia alsóbb részén elhelyezkedő lovagok képezték, akik egy-egy nagyobb h?bérúr vagy akár az uralkodó vezetésével indultak harcba. A lovagok lételeme, élethivatása a harc volt, a szent célokért folytatott háború megszentelte a nem éppen keresztényi öldöklést. A korai középkor évszázadai során az egykor vérivó, koponyalyukasztó barbár harcos szelídebb lovaggá változott át, aki már a lovagi eszmények jegyében bizonyos eszmei, erkölcsi értékekért is hajlandó volt kockára tenni életét. A lovag fő jellemvonásának változatlanul az agresszív vitézség számított, de a nyers erőhöz egyéb erények társultak, mint például: bőkezűség, hűség, az elesettek védelme – s ezek gyakorlása által a durva harcos "nemes" lovaggá alakult át. A nemes lovag természetesen jó keresztény volt, akinek egy lovagi fogadalom szerint naponta, jámbor elmélyedéssel misét kellett hallgatnia, életét bármikor merészen kockára kellett tennie a katolikus hitért, s szent kötelességei közé tartozott az anyaszentegyházat megszabadítania minden zaklatójától.<br><br>
És hogy miért indultak hadba a parasztok? A mesésnek elképzelt Kelet, a könnyebb élet reménye, s jutalomként a bűnbocsánat és az örök üdvösség elnyerése lebegett szemeik előtt. A paraszti tömegeknek (nem pedig hadaknak!) azonban minimális esélyük volt. Hiába patkolták meg ökreiket a Remete Péter vezette parasztok 1096-ban, s indultak el a hosszú útra, reménykedve kérdezve egy-egy város előtt, hogy ez vajon már Jeruzsálem-e, sorsuk óhatatlanul a felmorzsolódás lett. Hasonlóan jártak 1212-ben a gyermekek, akiket bűntelennek tekintettek, s úgy gondolták, hogy ezért fegyvertelenül is képesek ellenfeleiket legyőzni. Egy István nev? francia parasztfiú Jézus Krisztustól kapott személyes felhatalmazására hivatkozva toborozta össze 15 ezer gyerektársát, akik végül a muszlim rabszolga-kereskedők kezében kötöttek ki.<br><br><strong><strong>Túlélő lovagrendek</strong></strong><br>
Az eredetileg kitűzött cél elérése, a Szentföld felszabadítása csak a lovagi<br>
seregek számára volt lehetséges. A kétszáz évig zajló hadjáratok (1096 és 1291 között nyolc hadjárat) azonban csak nagyon rövid élet? katonai sikereket hoztak. A legsikeresebbnek az első hadjárat bizonyult (1096-99), melynek során "felszabadították" Jeruzsálemet, lekaszabolva a zsidókat és muszlimokat, majd a győztesek létrehozták államaikat: a Jeruzsálemi Királyságot, a Tripoliszi Grófságot, az Antiokhiai Fejedelemséget és az Edesszai Grófságot. Formailag az utóbbi államok a Jeruzsálemi Királyság vazallusai voltak. <br><br>
Jeruzsálemet azonban 1187-ben elfoglalta Szaladin szultán, aki nem rendezett mészárlást, hanem váltságdíj fejében elengedte a keresztényeket, de a Jeruzsálem visszaszerzéséért induló harmadik keresztes hadjárat (1189-1192) nem járt eredménnyel, s Oroszlánszív?<br>
Richárd angol király csak a zarándokok jeruzsálemi látogatását tudta kiharcolni Szaladin szultántól. A negyedik keresztes hadjárat során (1202-1204) nyilvánvalóvá vált az eredeti cél feladása, s a hatalmi érdekek leplezetlenül mutatkoztak meg a keresztesek ellentéteivel együtt. A hatalma csúcspontján álló III. Ince pápa a görög és római egyház egyesítését, Velence pedig a levantei kereskedelem megkaparintását remélte akkor, amikor a kereszteseket Konstantinápolyba irányítva, azok létrehozták a mindössze néhány évtizedig fennálló Latin Császárságot. <br><br>
A 13. század folyamán indult még néhány hadjárat, többek között a mi II. Andrásunk vezetésével, majd II. Frigyes német-római császár rövid időre megszerezte Jeruzsálemet (1229); de a város 1244-ben végérvényesen a muszlimok kezébe került, ezután pedig az utolsó keresztes uralkodó, IX. Lajos francia király is kudarcot vallott hadjáratai során (1248-54, illetve 1270). A keresztes államok sorsa megpecsételődött, 1268-ban az Antiochiai Fejedelemség, 1289-ben a Tripoliszi Grófság szűnt meg, majd 1291-ben<br>
Ashraf Khalil mameluk szultán elfoglalta Akkont (Akkó), a keresztesek utolsó erődítményét.<br><br>
A bukást csak a Szentföldön megalakított lovagrendek élték túl. A keresztes háborúk során létrejövő lovagrendek – a Johannita, a Templomos és a Német Lovagrend – az aszketikus (szerzetesi) és a lovagi (harcos) ideált egyesítették, ötvözve a középkori felfogást, mely a szerzetest és a lovagot Jézus Krisztus földi arcmásának tekintette. A lovagrendek tagjai szerzetesi fogadalmat tettek (szegénység, szüzesség, engedelmesség), de a lovagi erényeket is magukénak vallották. A szüzességi fogadalom célja a bűnnek tekintett szexualitás elfojtása volt, s a lovagok eszmei síkon, a nőiség kultuszában kerestek maguknak kielégülést. Ezt szolgálta a Mária-kultusz, melynek érdekében a második keresztes hadjárat fő ideológusa, Clairvaux-i Bernát cisztercita főapát folytatott hatékony propagandát. Véleménye szerint a Szűzanya tisztelete képes eltörölni a nőiség által gerjesztett tisztátalan vágyakat, illetve az ezektől indított bűnöket.<br>
Mária metaerotikus szimbólummá vált, aki a nőiséget vegytisztán, a szexualitástól mentesen jelképezte, s misztikus imádásán keresztül erotikától mentes szellemi élményben részesítette híveit.
<p><strong><strong>Magyar keresztesek</strong></strong></p>
<p><strong>
A Montfort erőd madártávlatból </strong></p>
<p>A keresztes hadjáratokból a magyarok is kivették részüket. Magyarország a<br>
keresztes hadak átvonulási terepe volt, II. András királyunk pedig maga is vezetett hadjáratot 1217-18-ban. A magyar keresztesek 1217 nyarán indultak el, s Zágráb – Spalató érintésével velencei hajókon jutottak Cipruson keresztül Akkonba (Akkó) 1217 októberében. <br><br>
Akkon jelentősége különösen Jeruzsálem Szaladin általi elfoglalása után nőtt meg (1187), a város a kisebb területűre zsugorodott keresztes királyság fővárosává vált, ide érkeztek a tenger felől a keresztes hadak, s a velencei, genovai, pisai kereskedők révén a térség kereskedelmi központjává fejlődött. A városban külön negyedük volt a különféle nációknak, a magyarok ideérkezésük után a német negyedben laktak, majd hamarosan támadásba lendültek a mohamedánok ellen. Harcoltak a Jordán völgyében, a Tábor-hegy mellett és a Kinneret-tó környékén is. Az első támadást II. András maga vezette, majd a parancsnokságot fiára, Dénesre bízva ereklyegyűjtő körútra<br>
indult, és hajón a Tripoliszi Grófságba látogatott. II. András végül különösebb<br>
hadi sikerek nélkül, 1218 januárjában szárazföldi úton indult hazafelé, ahova az esztendő végére érkezett meg. Később III. Honorius pápa előtt azzal védekezett, hogy a Magyarországról kapott rossz hírek késztették hadjárata abbahagyására.<br><br><strong><strong>Mátyás, az arab</strong></strong><br>
Akkon városát a korabeli térképek Saint Jean d\'Arc-nak (az Akkon-i Szent János) nevezték, melytől északkeletre emelkedett Montfort keresztes vára. A vár közelében pedig egy Balaton nev? helyiséget jelöl a régi térkép! A falu mai neve Máiljá (Máálija, Micilya), melyről a jelenkori izraeli útikönyvek megjegyzik, hogy lakói keresztény arabok, s a faluból rövid gyalogtúrával közelíthető meg Montfort vára, mely 1126-ban épült Akkon védelmére, majd Szaladin szultán lerombolta, a Német Lovagrend nagymestere pedig 1220 után újjáépítette. A viszonylag épen maradt erődítmény 18 méter magas tornyából a mai látogató elé is csodálatos kilátás nyílik Galilea nyugati részének hegyeire és völgyeire. Izraeli ismerősöm adatai szerint a vár közelében fekvő, már említett Máiljá falu lakói katolikus vallású arabok, holott a keresztény arabok többsége ortodox, s a mai napig megőrizték olyan családneveiket, mint például: Albert, János, István, Mátyás, Fanni, Regina, stb. A magyar nevek tükrében feltehető a kérdés: az említett arab családok magyar keresztes vitézek leszármazottai lennének?<br>
A keresztes hadjáratok katonailag kudarcnak értékelhetők, a nyomukban járó gazdasági, kulturális változások viszont pozitívak. Fellendültek az észak-itáliai és dél-francia városok, megélénkült a pénzgazdálkodás, megerősödött a polgárság, a gazdasági és szellemi téren fejlettebb bizánci-arab világgal való érintkezés megtermékenyítőleg hatott Európa nyugati felére. A "harcos lovagok" társadalma visszaszorulóba került, hogy átadja helyét a "polgárok" társadalmának. A lovagság kudarcot vallott társadalmi réteggé vált, s lovagi tornákkal és szerelmi költészettel vígasztalta önmagát. A kibontakozó új, polgári világban az anyagi és szellemi javak termelői, a polgárok,<br>
értelmiségiek kerültek előtérbe, s ők határozták meg az újkori Európa arculatát.<br>
Kudarcot vallott a római egyház is, mivel széles néprétegekben rendült meg a Szentszék iránti vallásos tisztelet, s új, világi életérzések és szellemi áramlatok terjedtek el.<br><br>
Persze volt ország, ahol nem következett be az említett változás, itt azonban<br>
megrekedt a polgárosodás, s reménytelenül konzerválódott a középkor. Spanyolország, miután befejezte a reconquistát (1492. Granada elfoglalása), s megszabadult a móroktól, kiűzte a zsidókat is, az egy évtizeddel korábban felújított inkvizíció pedig javában működött. Spanyolországon ezek után még Amerika aranya sem tudott segíteni. Európa boldogabb részén izmosodott a "polgárok világa", Hispánia kopár vidékein pedig La Mancha búskép? lovagja, Don Quijote kergette a letűnt eszményeket és a reménytelen szerelmet.</p>
<p>***</p>
<p>Végezetül csak annyit: mit nem adnék érte, ha Montfort vára tövében kezet<br>
foghatnék egy magyar-arab-izraelivel, akit történetesen Istvánnak vagy Mátyásnak neveznek!<br><br><em>(A szerző történész)</em></p>
</div></div>
<br>_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
<br></blockquote></div><br></div>