<div dir="ltr"><p><a href="http://gondola.hu/cikkek/93564-A_tiz_legelkepesztobb_szokes_a_Berlini_falon_keresztul.html">http://gondola.hu/cikkek/93564-A_tiz_legelkepesztobb_szokes_a_Berlini_falon_keresztul.html</a><br>
        </p><p>A Berlini falnak hivatalosan 136 halálos áldozata volt. Ennyiről tudunk
 legalábbis, de az NDK iratkezelési gyakorlatából kiindulva jóval többen
 lehetnek. Az első az 58 éves Ida Siekmann volt, 1961. augusztus 22.-én.
 A nő egy Bernauer utcai ház harmadik emeletén lakott. Bár az épület a 
keleti szektorban állt, a homlokzati fala jelentette a határvonalat, így
 az ablakok Nyugat-Berlinre nyíltak. A fal felépítése utáni első 
napokban sokan ugrottak az ablakokon át, a szabad világba: a nyugatiak 
kifeszített ponyvával kapták el őket. Ida Siekmann azonban későn 
határozta el magát, nem várt rá senki. Dunnákat, és párnákat dobott a 
járdára, majd levetette magát a harmadikról. Nem sokkal később belehalt a
 sérüléseibe. A nyugatra nyíló házakat később kiürítették, az ablakaikat
 befalazták. Az utolsó áldozat, a 32 éves Winfried Freudenberg alig több
 mint fél évvel a fal leomlása előtt, 1989. március nyolcadikán halt 
meg, amikor lezuhant házilag épített hőlégballonjával.</p>
<p>
        Sokan jártak viszont sikerrel: közöttük voltak akik, erővel, 
bátorsággal, mások ésszel, leleménnyel, vagy kitartással jutottak át a 
falon. Az elképesztő történetekből kiválogattuk a legjobb tízet.</p>
<p>
        <b><font size="4">10. Az első dezertőr</font></b></p>
<p>
        Az egyik leghíresebb szökevény, a 19 éves Conrad Schumann, a keletnémet
 határőrségben szolgált 1961-ben. Az ő egységét is kirendelték 
augusztusban, hogy segédkezzenek a drótakadályok felállításában. 
Schumann azonban nem igazán lelkesedett a kommunista ideológiáért, és a 
szolgálatáért sem. Gépfegyverének tárából már előre kivette a 
töltényeket, hogy ne kelljen túl nagy terhet cipelnie, majd amikor 
társait néhány járókelő lefoglalta, habozás nélkül átugrott az akkor még
 alacsony szögesdrót tekercsen. A nyugati oldalon egy riporternek, aki 
épp az akadályépítést fotózta, sikerült megörökítenie Schumann ugrásának
 pillanatát. A felvétel később a hidegháború egy ikonjává vált.</p>
<h2>
        9. A mellékvágány</h2>
<p>
        Néhány hónappal az első Berlini fal kiépítése után, egy 27 éves 
mozdonyvezető, Harry Deterling felfedezett egy apró rést határzáron. Az 
egyik, Kelet-Berlin külvárosából Nyugat-Berlinbe tartó használatlan 
vágányról megfeledkeztek a határőrök: bár keresztülfutott a pályán a 
drótakadály, a sínek épek voltak. December ötödikén Deterling egy olyan 
szakaszra kérte magát dolgozni, ahonnan át tudott jutni a nyugatra tartó
 vágányra. A családját és jó néhány barátját felpakolta a vonatra, majd 
elindult „az utolsó járat a szabadságba”. A szerelvény könnyedén törte 
át a határzárat, a katonák alig győztek elugrálni előle, így egyetlen 
lövés sem dördült. A síneket néhány nappal később felszedték a keletiek.</p>
<h2>
        8. Fejjel a falnak</h2>
<p>
        Wolfgang Engels, bár 1961-ben részt vett a fal építésében, 1963-re 
rájött, hogy a túloldalán szeretne élni. A fiatal határőr nem bajlódott 
sokat a tervezéssel: elkötött egy kis tankot, majd szólt néhány 
barátjának: „én leléptem nyugatra, ha valaki akar még jönni, ugorjon 
be!” Engels egyszerűen felgyorsított és nekirontott az akkor már 
betonelemekből álló kettős falnak. Az elsőn sikerült áttörnie, de a 
második megállította: a tank a halálsávban ragadt. Engels kiszállt, és 
megpróbált átmászni, de beleakad a fal tetején kígyózó szögesdrótba. 
Keletről tüzelni kezdtek a dezertőrre, két lövést is kapott 
csípőtájékon. A hangzavarra néhány, egy közeli bárban iszogató nyugati 
sietett a helyszínre, leszedték a falról a szökevényt, bevitték a bárba 
és mentőt hívtak hozzá. Engels később így mesélt az élményeiről: „amikor
 magamhoz tértem, és elfordítottam a fejem, megláttam azt rengeteg 
nyugati piát a polcon, akkor tudtam, hogy megcsináltam.”</p>
<h2>
        7. Szovjet álca</h2>
<p>
        Az egyik legvakmerőbb szökési tervet egy baráti társaság eszelte ki. 
Egy lány szovjet katonai egyenruhákat varrt három fiúnak. Az áltisztek 
autóba szálltak, a lány elrejtették a műszerfal alatt, majd elindultak 
az egyik átkelő pont felé. A sorompó előtt lassítottak, és némán, 
fapofával tisztelegtek, mire a keletnémet határőrök buzgón felnyitották 
nekik a sorompót, ők pedig átautóztak nyugatra.</p>
<p>
        A fal utolsó évében két Nyugat-Berlinben élő testvér eszelte ki, hogy 
átmennek keleten ragadt öccsükért. Egy ultrakönnyű sportrepülőgépre 
szovjet vörös csillagokat festettek, majd átrepültek a falon a 
testvérükért, akit akkor már évtizedek óta nem láttak.</p>
<h2>
        6. Szélvédő nélkül</h2>
<p>
        Az osztrák Heinz Meixner Kelet-Berlinben dolgozott 1963-ban, és 
halálosan beleszeretett egy fiatal nőbe, Margarete Thuaruba. A pár egy 
ideig megpróbált hivatalos engedélyt szerezni a hatóságoktól, hogy 
összeházasodhassanak, és Ausztriába költözzenek, de nem jártak sikerrel.
 Meeixner úgy döntött, hogy akkor maga módján intézi el az ügyet. Bérelt
 egy alacsony fekvésű kabrió sportkocsit, levágta az első szélvédőt, a 
kerekekből pedig kiengedett egy kis levegőt, hogy az autó minél 
alacsonyabb legyen. Menyasszonyát és leendő anyósát beültette hátra, 
majd elindult a legendás amerikai átkelő, a Chekpoint Charlie irányába. 
Ahogy a sorompóhoz közeledtek, szólt a nőknek, hogy bukjanak le, majd az
 utolsó pillanatban ő is így tett és a gázra lépett. Mire az NDK 
határőrei észbe kaptak a kisautó a sorompók alatt már át is száguldott 
Nyugat-Berlinbe.</p>
<h2>
        5. A strandkellék</h2>
<p>
        Ingo Bethke alaposan kiismerte a Berlin északi részén folyó Elba 
partját, amíg határőrként szolgált a térségben. A férfi egy barátjával, 
egy drótvágóval és két felfújható gumimatraccal felszerelkezve tért 
vissza egykori szolgálati helyére egy nyári éjszakán, 1975-ben. Miután 
átvágták a kerítést, át kellett navigálniuk egy aknamezőn is, mire 
elértek a vízhez. Ott felfújták a matracaikat, amikre azért volt 
szükségük, mert tudták, hogy ha csak úszni próbálnának, az erős sodrású 
folyó könnyen elragadná őket. Tudták mikor kell felbukkannia a folyón 
cirkáló őrhajónak, így a legmegfelelőbb pillanatban indultak el, és 
sikerült is átevickélniük nyugatra.</p>
<h2>
        4. A kötélpálya</h2>
<p>
        Bethke családját zaklatni kezdték a keletnémet hatóságok a férfi 
eltűnése után. A bátyja, Holger tudta, hogy nem sok esélye maradt a 
nyugodt életre az NDK-ban. A testvéréhez hasonlóan merész tervet eszelt 
ki. Holger, aki képzett íjász volt, keresett egy megfelelően magas 
kelet-berlini épületet, egy éjjel felmászott a tetejére, és átlőtt egy 
nyílhoz erősített kábelt nyugatra. Ingo a túloldalon az autójához 
erősítette a kötelet, Holger magasan a fal fölött átsuhant rajta.</p>
<h2>
        3. A szárnyaszegett artista</h2>
<p>
        Horst Klein cirkuszi artista volt, trapézművész, de a büntetésül 
antikommunista nézeteiért nem engedték fellépni az egész keleti 
blokkban. Klein nem tudott a cirkusz nélkül létezni ezért úgy döntött, 
szökik. Kinézett magának egy használaton kívüli, a fal fölött húzódó 
villanyvezetéket, és egy decemberi éjjelen, 1962-ben elkezdte élete 
legveszélyesebb kötéltánc mutatványát. A kezei majd lefagytak a 
hidegben, de átért a fal fölött. Amikor a megpróbált lemászni a nyugati 
oldalon álló villanyoszlopról lezuhant, és eltörte mindkét karját, de 
átjutott.</p>
<h2>
        2. Egy kényelmes alagút</h2>
<p>
        Egy kényelmes, közel két méter magas és ötven méter hosszú alagúton 
sétált át a szabad világba egy tucatnyi idős kelet-berlini. Az „Idős 
polgárok alagútját” a nyugdíjas férfiak tizenhat nap alatt ásták ki 
1962-ben, egy 81 éves férfi vezetésével. Miután átértek, megkérdezték 
tőlük, hogy miért fáradtak ennyit egy ekkora alagúttal, hiszen sokkal 
kevesebb ásással is megúszhatták volna ha egy kisebb járaton mennek át. 
Egyikük így felelt: „kényelmesen akartunk a feleségeinkkel a szabadság 
földjére sétálni, nem pedig a fejünket lehajtva.</p>
<h2>
        1. Európa legnagyobb hőlégballonja</h2>
<p>
        Nem csak a Berlini falon, hanem a Kelet- és Nyugat-Németországot 
elválasztó határon át is sokan próbálkoztak szökéssel. A repülőmérnök 
Hans Peter Strelczyk látott egy dokumentumfilmet a tévében, a 
hőlégballonozás hőskoráról. Innen kapta az ötletet, hogy ha lenne egy 
saját ballonja, gond nélkül átrepülhetne a vasfüggöny fölött. Egy 
barátja, Gunter Wetzel segítségével tervezte és építette meg a propán 
légmelegítőt, miközben feleségeik műszálas ágyneműkből összevarrták a 
ballont. Az addigi legnagyobbat, amit Európában készítettek, hiszen két 
családot kellett elbírnia. Amikor a ballon a szökés éjszakáján a határ 
fölé ért, azonnal fényszórók sugarai szegeződtek rá, de a szökevényeknek
 sikerült 2600 méteres magasságba emelkedni, és átjutni az NSZK-ba.</p>

  <div class="">hír24</div></div>