<div dir="ltr"><h1 class="">Boldog Meszlényi Zoltán Lajos válogatott kéziratai </h1>
<div class="">2014. november 9. vasárnap 14:00<br><b><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/boldog-meszlenyi-zoltan-lajos-valogatott-keziratai">http://magyarkurir.hu/hirek/boldog-meszlenyi-zoltan-lajos-valogatott-keziratai</a></b><br></div>
<h3 class="">A kötetben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Meszlényi Zoltán felidézi találkozását
Boldog IV. Károllyal és XI. Pius pápai kihallgatásán való részvételét</u></span>,
valamint olvashatjuk<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> a Rerum Novarum megjelenésének 50. évfordulóján
elmondott előadásának szövegét</u></span>, illetve <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a lengyel Szent Szaniszlóról
szóló elmélkedését. </u></span></h3><p><br>A Rerum Novarumról tartott előadásában Meszlényi Zoltán emlékeztet rá, a<span> történelem folyamán<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a </b></u></span></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>pápák
törekvése mindig az volt, hogy felemeljék az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„elesett”</span> emberiséget</b></u></span>:
„amikor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a múlt században ez az elesettség a munkásosztályon volt minden
borzasztó következményével észlelhető,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>XIII. Leó a munkások felemelését
tűzte ki programjául</b></u></span>, s ezzel a szándékkal küldte a világba szózatát
[...] <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szociális kérdés megoldását Krisztus földi helytartója indította
el</b></u></span>, s ezt a tényt tartsuk az emberek emlékezetében, mint az egyház örök
dicsőségét.” Arra is figyelmeztet azonban, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szociális helyzet
kezeléséhez mindig szükség van a szeretetre</b></u></span>: „lehetnek intézményeink,
lehetnek kórházpalotáink betegeink gyógyítására, lehetnek még viszonylag
jó béreink is, ha szociális akciónkat nem telíti a keresztény szeretet,
tökéletes eredményeket elérni nem fogunk. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Anyagiakkal lehet
életszínvonalat emelni</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>de embereket emberibbekké tenni csak a szeretet
gyakorlásával lehet.” </b></u></span></p>
<p>A mártírhalált halt püspök szinte egész élete az esztergomi
érsekséghez kötődik. Papi szolgálatát Vaszary Kolos (1891-1912)
hercegprímás idejében kezdte; <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Csernoch János esztergomi érsek</b></u></span> idején
(1912-1927) prímási levéltáros, később titkár majd irodaigazgató.
Megemlékezésében olyan főpásztornak írta le Csernoch Jánost, mint aki
szeretetében<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> „magához ölelte az egyházmegye egész papságát. Soha nem
tüntetett ki egyeseket annyira, hogy mások<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mellőzötteknek érezhették
volna </span>magukat.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Nem voltak</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> kedvencei.</b></u></span> Mindenkit becsült és munkája
szerint értékelt. S ha valaki félrelépett, krisztusi megértést tudott
tanúsítani s a szenvedő fél, akinek egy fegyelmi ügy kellemetlenségeit
kellett elviselnie, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nem</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a szigorú bíró</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hanem a szerető főpásztor</b></u></span>
emlékét vitte magával a tárgyalásokról.”</p>
<p>Meszlényi Zoltánt Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte
püspökké – esztergomi érseki szolgálata idején (1927-1945) talán
legközelebbi munkatársa volt a magyar katolikus egyházfőnek. A kötet
jelentős részét teszi ki róla írt monográfiája, amit 1950-es,
kommunisták általi elhurcoltatása miatt már nem tudott befejezni.
Könyvében úgy jellemzi <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Serédi Justinián</b></u><u><b>t</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mint a kánonjog nemzetközileg elismert
kiemelkedő tudósát</b></u></span>, aki Rómából hazatérve magával hozta a Vatikán
távlatokban való gondolkodását, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>aki egész életében vallotta</b></u></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>bármennyire
is össze vannak kuszálva a dolgok a Duna völgyében, „bármennyire is
egymásnak uszítottak népeket, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>melyek ezer évig békésen éltek egymással, a
vallás, a katolikus hit még mindig közös alapul kínálkozik egy újabb
összefogásra”.</b></u></span></p>
<p>Meszlényi Zoltán kéziratából egyértelmű, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Serédi Jusztinián a
leghatározottabban elutasította</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a faji megkülönböztetés minden formáját</b></u></span>.
Hitler hatalomra jutásának évében, 1933-ban megszervezte Esztergomban a
nyári katolikus egyetemet, amelyen több előadás is elhangzott a faji
elmélet tarthatatlanságáról és társadalmi veszélyességéről. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A nyilasok
1944. október 15-i hatalomra jutását követően</b></u></span> pedig a hercegprímás <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>arra
igyekezett rávenni az Országtanács tagjait, hogy ne javasolják </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Szálasi
Ferenc kormányzói kinevezését</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>de kérése nem talált meghallgatásra</b></u></span>.
Egyedül ő volt az, aki <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„rendíthetetlen maradt és nem volt hajlandó</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>szemet hunyni az erőszak és jogtalanság tényei előtt</b></u></span>.” <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Emiatt</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a nyilas
sajtó folyamatosan támadta, rágalmazta</b></u></span>.</p>
<p><span>Boldog Meszlényi Zoltán (1892-1951) vértanú magyar püspök
kéziratait Beke Margit egyháztörténész rendezte sajtó alá (2009-ben – a
mártírhalált halt püspök boldoggá avatásának évében – ugyancsak az ő
tollából jelent meg egy részletes életrajz, <em>Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála</em> címmel). </span>A
kötethez Erdő Péter írt ajánlást: Boldog Meszlényi Zoltán püspök
„kortársunknak számít”, így „a szent életű” püspök gondolatai „nem
csupán a múlt idők üzenetét hozzák el, hanem a jövőnek is példát
adhatnak”.<br><br>Szent István Társulat, 2014.<br><br>Bodnár Dániel/Magyar Kurír <br></p></div>