<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: Isten mindent ingyen ad nekünk </h1>
<div>2014. november 4. kedd 17:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-mindent-ingyen-ad-nekunk" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-isten-mindent-ingyen-ad-nekunk</a><br></div>
<h3><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>„Isten országában nem szükséges viszonozni a kapott
ajándékot, mert Isten ingyen ad mindent”</u></span> – hangsúlyozta Ferenc pápa
november 4-én, kedden reggeli szentmiséjén, amelyet a Szent Márta-házban
mutatott be. </h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56726&img=o_ossrom12183_articolo.jpg" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=56726&p=1&img=c_ossrom12183_articolo.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumi szakaszt elemezte (Lk
14,15-24): <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy ember nagy vendégséget rendezett,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>de a meghívottak mind
kimentették magukat, és nem mentek el.</b></u></span></p>
<p>Ez a példabeszéd mindnyájunkat elgondolkoztat, mert úgy véljük, hogy
mindenki szeret vendégségbe járni, örül, ha meghívják. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Ez a lakoma
azonban valamiért nem tetszett a három meghívottnak</b></u></span>, akik sokakat
képviselnek. Az egyik azt mondta,<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> ki kell menni a földjére. Fontosnak
akarta érezni magát, a hiúság, a büszkeség, a hatalom fontosabb volt</b></u></span>
számára, mint annyi más ember között ülni. Egy másik öt ökröt vett és
<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>üzleti ügyeire összpontosított, nem akart időt vesztegetni másokkal.</b></u></span>
Végül <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>az utolsó azzal mentette ki magát, hogy most nősült, nem akarja
elvinni feleségét az ünnepségre. Önzésből csak saját magának akarta
felesége szeretetét</b></u></span> – magyarázta a pápa. – Végül <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>mind a hárman saját
magukat helyezték előtérbe, nem akartak osztozni az ünnepségben: nem
tudták, mit jelent <span style="background-color:rgb(255,255,0)">együtt ünnepelni.</span></b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Ha a meghívás úgy szólt volna: „Gyertek, van két-három üzletember
barátom, akik egy másik országból jönnek, valamit tudnánk közösen
tenni!”, akkor egészen biztosan senki sem mentette volna ki magát.</b></u></span>
Azonban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az ingyenesség az</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ami megrémíti őket. </b></u></span>Egynek lenni a sok közül.
Az önzés áll mindennek a középpontjában. Olyan <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nehéz Jézus hangját
hallgatni, Isten hangját</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> amikor valaki saját maga körül forog</b></u></span>: nincs
számára látóhatár, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>csak saját magát látja</b></u></span>. És e mögött van a másik, még
mélyebb dolog: az ingyenességtől való félelem.<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> <span style="background-color:rgb(213,166,189)">Félünk</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(213,166,189)"> </span>Isten
ingyenességétől</b></u></span>, mely olyan hatalmas, hogy félelmet ébreszt – mutatott
rá homíliájában a Szentatya. – Ez azért van, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>mert életünk tapasztalatai
sokszor szenvedést okoznak</b></u></span>, mint ahogy az emmauszi tanítványokkal
történt, akik elhagyták Jeruzsálemet, vagy Tamással, aki meg akarta
érinteni az Urat, hogy higgyen.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Még a szentek is gyanakodnak, ha túl nagy a kínálat</b></u></span> – idézett egy
közmondást a pápa. – <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Gyanús dolog, ha valami ingyen van</b></u></span>. Amikor Isten
felkínál nekünk egy ilyen lakomát, akkor jobb, ha nem keveredünk bele
ilyesmibe. Biztonságosabban érezzük magunkat bűneinkben, korlátainkban,
jobban szeretünk otthon maradni. Lépjünk ki otthonunkból, fogadjuk el
Isten meghívását, menjünk Isten házába a többiekkel? Nem. Én félek. Mi,
keresztények, mindnyájan félünk, rejtetten, de félünk. Katolikusok
vagyunk, de nem túlságosan.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Bízunk az Úrban</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>de nem túlságosan</b></u></span>. Ez a <i>nem túlságosan</i> jellemzi életünket, kicsinnyé tesz bennünket. </p>
<p>Gondolkodjunk el azon is, ami ezután következett az evangéliumi
történetben: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>amikor a szolga mindezt elmondta urának, vagyis, hogy a
meghívottak visszautasították a meghívást, az mérges lett, mert úgy
érezte, a meghívottak megvetetik őt.</b></u></span> Elküldi ezért szolgáját, menjen ki
az utakra, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>szedje össze a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. Az
úr azt kéri a szolgától, hogy kényszerítse az embereket: jöjjenek el a
vendégségbe</b></u></span>. Hányszor tesz így velünk is az Úr! Mennyi, mennyi
kísérletet tesz: „<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kényszerítsd őket, mert itt ünnep lesz. Ingyenes.
Kényszerítsd azt a szívet, azt a lelket, hogy higgyen Isten
ingyenességében!”</b></u></span> Abban, hogy Isten ajándéka ingyenes, az üdvösséget nem
lehet megvásárolni. Az egy nagy ajándék, Isten szeretetének legnagyobb
ajándéka! Ez az ingyenesség. És<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> mi mégis félünk egy kicsit, és ezért
gondoljuk, hogy saját erőnkből is eljutunk az életszentségre,</b></u></span> és végül
egy kicsit <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>pelagiánusokká válunk. </b></u></span>Életszentség, üdvösség és ingyenesség!
– hangsúlyozta a Szentatya.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus fizetett az ünnepért, egészen odáig, hogy megalázta magát
kereszthalálával. Ez a valódi ingyenesség</b></u></span>. Amikor a keresztre feszített
Jézusra tekintünk, azt gondoljuk, hogy ez a lakoma belépődíja. „Igen,
Uram, bűnös vagyok, de Rád tekintek, és elmegyek az Atya lakomájára.
Bízom benned, nem ábrándulok ki, mert Te mindenért megfizettél. Ma <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az
egyház azt kéri tőlünk, hogy ne féljünk Isten ingyenességétől! Nyissuk
meg szívünket, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, mert a nagy
ünnepséget Isten rendezi!” </b></u></span>– zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.</p>
<p>Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>