<div dir="ltr"><h2>Filozófiai elmélyülést igénylő cikk.<br></h2><h2><a href="http://jezsuita.blog.hu/2014/10/24/megosztott_puspokok_a_rossz_filozofia_hibaja" target="_blank">Megosztott püspökök? A (rossz) filozófia hibája!</a></h2>
<h3>2014.10.24. 19:50 <a href="http://blog.hu/user/172719/tab/data" target="_blank">Satori</a></h3><p><a href="http://jezsuita.blog.hu/2014/10/24/megosztott_puspokok_a_rossz_filozofia_hibaja#more6830009" target="_blank">http://jezsuita.blog.hu/2014/10/24/megosztott_puspokok_a_rossz_filozofia_hibaja#more6830009</a><br></p>
<p style="text-align:justify"><br><span></span></p><p style="text-align:justify"><span><img src="http://m.cdn.blog.hu/je/jezsuita/image/rahner.jpg" alt="rahner.jpg" style="margin-right:5px" height="238" width="202">“Sokan
kérdezgetik, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hogyan lehetséges az, hogy a katolikus hit ilyen fontos
tanbeli kérdéseivel kapcsolatban a püspökök és a bíborosok ilyen
különbözőképpen gondolkoznak</b></u></span>. A Szinódus napjaiban legalábbis ez vált
világossá – túlságosan is. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A szentségek, a bűn, a kegyelem, a
házasság..., a hívek meglepetten állapították meg, hogy vezetőik és a
véleményformálók ilyen külöböző állásponton vannak ilyen nem éppen
marginális kérdésekben.</b></u></span></span>Az alábbiakban szeretnék rámutatni egyre
az okok közül, egy olyanra, amely eddig nem túlságosan került felszínre a
szinódussal kapcsolatos viták során. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Arra a filozófiára gondolok,
amelyet a bíborosok és a püspökök alkalmaznak, amikor teológiai
kérdésekkel néznek szembe.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><a name="14955ebb37f20b64_14955d86432a4a5d_14955ce6409a182c_more6830009"></a></b></u></span></p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Szent II. János Pál pápa <i>Fides et Ratio</i>
című enciklikájában arról beszél, hogy nem lehet teológiát művelni
filozófia nélkül</b></u></span>, és hogy <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>ha nem egy igaz filozófiát teszünk magunkévá,
amely egybecseng a hittel, akkor végül egy nem igazat fogunk vallani,
ami eltorzítja a hitet.</b></u></span> Minden esetben valamely filozófiát fogunk
alkalmazni.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>Milyen filozófiát tettek magukévá a
bíborosok és püspökök, akik a szinódusi ülésteremben, és azon kívül is
ilyen kérdésekkel foglalkoztak?</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>Milyen filozófiát tanultak és fogadtak
el </b></u></span>tanulmányaik során és olvasmányaik alapján? <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A filozófia olyan eszköz,
amellyel a teológia él. Azonban nem semleges eszköz,</b></u></span> tekintve, hogy
magát a teológiát is befolyásolja, hiszen meghatározza annak tárgyát,
módszerét és nyelvezetét.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Nem ugyanarról az Istenről beszél
Aquinói Szent Tamás amikor “Esse Ipsumot” mond, és nem ugyanarról Karl
Rahner, amikor “Egzisztenciális transzcendenciát” emleget. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Nem ugyanazt
jelenti a hit ontológiai dimenzióját elfogadni (azt a dimenziót, ami a
hitet összeköti a lét kérdésével), vagy amelyik abban csak a
fenomenológia vagy az egzisztencia egy dimenzióját ismeri el.</b></u></span> Mivel a
püspököknek és bíborosoknak különböző filozófiai mintáik vannak,
különbözőképpen viszonyulnak a teológiai kérdésekhez is, beleértve a
Szinódus kérdéseit is. <span style="background-color:rgb(147,196,125)"><font size="4"><u><b><font>Karl Rahner azt mondta, hogy</font> a filozófiai és
teológiai pluralizmus nem csak kikerülhetetlen, de egyenesen helyes és
kívánatos is</b></u></font>. </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><font size="4"><span style="background-color:rgb(244,204,204)"><u><b>A <i>Fides et ratio</i></b></u></span><u><b><span style="background-color:rgb(244,204,204)"> azonban az ellenkezőjét állítja.</span> </b></u></font></span>Meg vagyok győződve arról, hogy <span style="background-color:rgb(147,196,125)"><u><b>a teológusok legnagyobb része Rahnert részesítette előnyben </b></u></span>a <i>Fides et ratio</i>-val szemben. A nyelvhasználat összezavarodottsága a szinódus ezen napjaiban mintha mégis az enciklikát igazonlá.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Nézetem szerint – de nekem úgy tűnik, hogy a <i>Fides et Ratio</i>
szerint is –<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> a katolikus hit dimenziója ontológiai dimenzió.</b></u></span> Ha <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>az “új
teremtmény”, amely megszületik a keresztséggel,<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> nem </span>a lét új síkjához
tartozik,</b></u></span> akkor csak egzisztenciális vagy szentimentális máz az egész.
Ha azok, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>akik házasságot kötnek</b></u></span> nem <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>új valóságot alkotnak<span style="background-color:rgb(0,255,0)"> </span></b></u><u><b>a lét
színtjén</b></u></span>, olyan valóságot, amely nem az “egy meg egy” logikája szerint
való (<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hiszen “a kettő egy testté lesz”)</b></u></span>, akkor persze a házasságot is
egzisztenciálisan újra lehet gondolni, újra csinálni, újra ünnepelni,
újra szerződni. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Ha</b></u></span> azonban <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>egy új valóságról van szó</b></u></span>– megismétlem: a
lét színtjén –, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>akkor nem lehet többé szétbontani</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az egyetlen dolog,
amit meg lehet tenni, hogy megvizsgáljuk, létrejött-e vagy sem, ám ha
létrejött, semmi sem semmisítheti meg.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Hogy kiderítsük, létezik-e, az
igazságot illető vizsgálatot kell lefolytatni, és nem szabad megelégedni</b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>
egy egyszerű lelkipásztori vagy adminisztratív utánajárással.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(244,204,204)"><u><b>Ha
azonban a házasságnak csak fenomenológiai vagy egzisztenciális jellege
van, akkor nincs semmi tisztázandó igazság és minden újraértékelhető,
újra manipulálható.</b></u></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Persze helyesen nézve az egész</span><span></span><span>
hitben való életnek – és nem csak a házasság szentségének – megvan az
ontológiai aspektusa.<span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b> A bűnös léthelyzet nem csupán egzisztenciális
kérdés, hanem a lelkünk halála.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Aki tudatosan halálos bűnben él, az
lelkileg – vagyis ontológiailag – halott.</b></u></span> Ha ilyen módon látjuk a
dolgokat, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>akkor hogyan is járulhatna valaki ebben az állapotban a
szentségekhez? </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az eukarisztia szentsége valójában – ontológiailag – az
isteni életbe visz minket.</b></u></span> Itt nem a társas együttlét valamely rítusáról
van szó, ami csak érzelmi-egzisztenciális volna.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyónás szentsége is ontológiai
természetű, hiszen meggyógyítja a lelket,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>amelyet a bűn nyomaszt,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>és
életre kelti azt.</b></u></span> Nem pszichológiai ülésről van szó. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az a kegyelem, amit a
szentségeken keresztül kapunk valóságos élet, isteni élet.</b></u></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Az Egyházhoz való csatlakozás a
keresztség révén nem </b></u></span><span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>egy társulásba való belépés</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hanem a lét egy új
dimenziójához való hozzáférést jelent, amelyben meghaladjuk önmagunkat
és részesülünk a Szentháromság életében.</b></u></span> Amikor Szent Pál azt mondja <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>
“élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”</b></u></span> az “új
teremtmény” ezen ontológiai újdonságát fejezi ki.</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Az, amit néhány püspök mondott a
szinódusi ülésteremben, valamint a termen kívül az újságírók
mikrofonjába, csak hosszú idő után napvilágra került következménye az
elvégzett teológiai szemináriumoknak és a tanulmányaiknak. Hiszen<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> a
püspökök sem az égból hullanak alá, nekik is megvoltak a mestereik, őket
is nevelték valahogy, valamely filozófiai kultúra kontextusában.</b></u></span>
Mármost, <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u><b>ha ezek a filozófiák, amelyeket tanítottak nekik, nincsenek
összhangban azzal, amit a <i>Fides et ratio</i> tanít, világos és
következetes, hogy olyan témák tanulmányozása során is, mint a házasság,
a válás és az áldozáshoz járulás is elmarad a <i>Fides et ratio</i> által támasztott elvárásoktól.</b></u></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(147,196,125)"><u><b>Például: ha Isten “egzisztenciális
transzcendencia”, mint Karl Rahner állítja, akkor mindannyian belül
vagyunk, a házasok, az együttélők és a homoszexuálisok is. Nincsenek
többé ateisták, és bűnösök sem. Akkor minden csak útnak bizonyul, hogy
anonim keresztényekből kereszténynek nevezettek legyünk; olyan út, amit
együtt teszünk meg, anélkül, hogy bárkit is kizárnánk</b></u></span> vagy bármilyen
sajátos élethelyzetet elítélnénk, hiszen minden lehet jó kiindulás. Sok
püspök ezt a teológiai nézetet fejezte ki, amely azonban egy sajátos
egzisztenciális jellegű filozófiát tükröz. <span style="background-color:rgb(147,196,125)"><u><b>Karl Rahner Heidegger
tanítványa volt</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nem </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szent Tamásé</b></u></span>. Ezek a püspökök csak Rahnert ismerik,
Szent Tamást pedig nem?</span></p>
<p style="text-align:justify"><span>Cornelio Fabro, a nagy filozófus
az egzisztencia és lényeg fogalmaival vetette fel a kérdést. <span style="background-color:rgb(180,167,214)"><u><b>Sartre azt
mondta, hogy a lét megelőzi a lényeget,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(159,197,232)"><u><b>Fabro azt vallotta, hogy a
lényeg előzi meg az egzisztenciát.</b></u></span> <font size="4"><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Ezen a Szinoduson is ez a
voltaképpeni filozófiai – tehát egyúttal teológiai – kérdés. Vajon a
házasságnak mint szentségnek ontológiai jellege van, ami a lényeget
illeti, vagy csak egzisztenciális, ami tetszés szerint újra<span style="background-color:rgb(0,255,0)">értékelhető?”</span></b></u></span></font></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><u><b>
</b></u></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><u><b>Eddig az idézet. Megfontolandó gondolatok... </b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u><b>
</b></u></span><p style="text-align:justify"><span><span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u><b>A számomra legerősebb érv</b></u></span> a
“progresszisták” ellen azonban máshonnan való. Itt is elhangzott, ezen a
blogon. A Modernkori Kereszténység Vastörvényéról van szó. Tudniillik,
hogy <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u><b>“azok a keresztény közösségek, melyek szilárdan megőrzik a hittani
és erkölcsi határaikat, képesek virágozni a modernitás kulturális mérgei
közepette is; azok azonban, amelyek hittani és morális határaikat
átjárhatóvá – majd pedig láthatatlanokká – teszik, kiszáradnak és
elpusztulnak.” </b></u></span></span></p>
<p style="text-align:justify"><span>De vajon <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u><b>ez elég érv az integrista
merevség előnyben részesítése érdekében? Nem olyan ez, mintha az iszlám
fundamentalizmusra a keresztény fundamentalizmust tartanánk helyes
válasznak? Nem vagyok róla egészen meggyőződve...</b></u></span></span></p>
<p style="text-align:justify">(<b>Stefano Fontana</b> cikke <a href="http://www.lanuovabq.it/it/articoli-vescovi-divisi-colpa-della-cattiva-filosofia-10651.htm" target="_blank">La Nuova Bussola Quotidiana</a>-ból) <br></p></div>