<div dir="ltr"><div class="">
<div class="">
<a class="" href="http://mno.hu/tudomany">Tudomány</a>
<em>Interjú Ürge-Vorsatz Diánával</em>
</div>
<div class="">
<h1 itemprop="name">A Nobel-díjas IPCC hétgyermekes, magyar klímakutatója</h1><span class="">2014. október 24., péntek 10:10, frissítve: péntek 13:50 , forrás: <a href="http://mno.hu/tudomany/www.mno.hu" target="_blank">MNO</a>, szerző: Kuslits Szonja<br><b><a href="http://mno.hu/tudomany/a-hetgyermekes-nobel-dijas-magyar-klimakutato-1254735">http://mno.hu/tudomany/a-hetgyermekes-nobel-dijas-magyar-klimakutato-1254735</a></b><br></span>
</div>
</div>
<table class="" style="margin:auto" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td>
<div style="width:100%;height:auto;float:none" class=""><img style="float: none; margin: auto;" itemprop="image" src="http://mno.hu/data/cikk/1/25/47/35/cikk_1254735/IMG_4938.jpg" alt="A Nobel-díjas IPCC hétgyermekes, magyar klímakutatója" class="" height="411" width="645"></div>
</td>
</tr>
<tr>
<td class="">Kuslits Szonja</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<div class="">
<p itemprop="description"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ürge-Vorsatz Diána a Nobel-békedíjas
IPCC tudósa, klímakutató, akinek első minden körülmények között a
család. Férjével hét gyermeket nevelnek, tíz hónapos kisbabája </b></u></span>és a
háztartás mellett csak éjjelente tud dolgozni, ahogy ő mondja: ez
szerelemmunka. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A kifogyhatatlan energiaforrásairól, a női kutatókról és
egy igazán nagy család mindennapjairól beszélgettünk.</b></u></span></p>
</div>
<div class="">
<p><strong><strong><b> </b></strong><em>– </em></strong><b><em>Olyan
területen dolgozik és ér el sikereket, ahol a nők nagyon ritkán tudnak
érvényesülni. Miért ilyen nehéz manapság a női kutatók helyzete?</em><br></b>–
Szerencsére az én területemen nincsenek annyira hátrányos helyzetben a
nők.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A Közép-európai Egyetem környezettudományi tanszékén a
mesterprogramra jelentkezők között sokkal több a nő, inkább utána tűnnek
el a szakmából.</b></u></span> A legfelső vezetői szintre már nagyon kevesen jutnak
el.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületénél (IPCC) nemrég
elkészült, <a href="http://mno.hu/tudomany/uveghazhatas-nagy-baj-lesz-ha-nem-lepunk-azonnal-1247566" target="_blank">ötödik értékelő jelentésben</a>
az én munkacsoportomban 235 szerző között csupán 5 nő szerepelt vezetői
pozícióban.</b></u></span> Nehéz megküzdeni azért, hogy ugyanúgy essen latba a
véleményünk és a munkánk. Nem diszkriminációról van szó, ennek a
vezetőségnek most fontosabb volt az amerikai és a közgazdászlátásmód.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy maga a szervezet rengeteget tesz azért,
hogy a nemzeti és nemi egyensúly intézményileg is erősödjék, csak a
tudatalatti autoritástudat lassan változik.</p>
<p><b><em><b>–</b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>A tudományos munka mellett hét gyermek édesanyja. Hogy sikerül összehangolnia a családi életet és a munkát?</u></span></em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br> –
Mindig a család és a gyerekek az elsők, csak azt vállalom el, amit
mellettük lehet. Ha utazok, viszem magammal a most tíz hónapos kicsit,
és néha az óvódásokat is. Nem könnyű</u></span></b>, hiszen hét gyermek nevelése szinte
napi harminchat órás munkát igényel, de ez szép feladat, és érdemes
vállalkozni rá, mindenkit csak biztatni tudok. Jó látni azt a gondoskodó
szeretetet, amellyel egymáshoz fordulnak. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A lányom például elkezdett
balettórát adni a piciknek, amit a kislányok hihetetlenül élveznek,
hiszen a tesótól lehet tanulni. Olyan figyelmet adnak a másiknak, amire
én is büszke vagyok. Mikor a legidősebb, tizenöt éves fiam rohant haza
az iskolából, hogy ott lehessen, mikor első nap megyek a két piciért az
óvodába, az fantasztikus érzés volt.</b></u></span></p>
<p><em>– </em><b><em>Ennyi gyermek mellett szükség van jól működő
napirendre. Hogy néz ki egy munkával és gyermekneveléssel eltöltött
átlagos hétköznap egy ekkora családban?</em><br></b>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Dolgozni szinte
csak éjszaka tudok. A családi élet reggel hatkor indul, a gimnazisták
hét előtt már úton is vannak</b></u></span>. A férjem egy darabon elviszi őket, én a
két középsőt az általános iskolába, aztán indulunk az ovisokkal.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Elég
hosszú a reggel, de cserébe minden gyerekre jut egy kis fókuszált
figyelem. Utána két-három órám van, mire ismét megyek az óvodába a
kicsikért. Ilyenkor a babával foglalkozom, bevásárolok, és míg a kicsi
alszik, tudok foglalkozni a diákjaimmal, ritkábban egy-egy
munkamegbeszélésre is van kapacitás. Délután vagy a gyerekeket visszük
különórákra, vagy megyünk játszótérre, együtt tanulunk, este pedig
közösen vacsorázunk. A főzés nem mindig egyszerű, most épp nem találok
kilencliteresnél nagyobb fazekat,</b></u></span> pedig töltött káposztából vagy
húslevesből tizennyolc liter is elfogy.</p>
<p><em><strong>– <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Hajnalban kel, éjjel dolgozik; ilyen feszített tempó mellett mi tölti fel, honnan merít energiát?</u></span></strong></em><br>–
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyerekeim végtelen energiaforrások, az ő szeretetük tölt fel igazán. </b></u></span>
Ha van szabad félórám, biztos, hogy nekik mesélek vagy velük játszom.
Mikor az idősebbeknél már látjuk megjelenni azokat az értékeket,
amelyeket próbáltunk beléjük nevelni, az nagy élmény.</p>
<table class="" align="left" border="0">
<tbody>
<tr class="">
<td style="text-align:center"><br></td>
</tr>
<tr class="">
<td>
<p>2001-től a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) környezetvédelmi
tanszékének professzora; 2007 óta az intézmény éghajlati és fenntartható
energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője, neve a világ vezető
klímakutatóié között szerepel. 2002 óta részt vesz az ENSZ
Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) munkájában; az IPCC
tevékenységét 2007-ben Nobel-békedíjjal ismerték el. Számtalan elismerés
tulajdonosa, 2008-ban a tudományos munkásságáért a Magyar Köztársasági
Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. Az ENSZ
Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik, 2014-es értékelő
jelentésének egyik szerzője.</p>
</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p><em><strong>– Egy 2008-as interjúban azt nyilatkozta, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>nem
feljebb szeretne jutni, hanem valami hasznos</u></span>at tenni. Hogyan látja, az
eltelt időben sikerült ezt megvalósítani?</strong></em><b><br></b>–
Titkon akkor is reméltem, hogy lesznek még gyermekeink, bár akkor egy
babára gondoltam, azóta pedig lett három. Az elmúlt néhány év főleg
róluk szólt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szakmai munka csak bónusz. Nagy megtiszteltetésnek
tartom, hogy részt vehettem az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi
Testülete ötödik értékelő jelentésének megírásában, és csoportot is
vezethettem.</b></u></span> Néhány női kollégámmal más vonalat képviselünk, mint a
fősodratú tudós férfiak, egy kicsit gazdagabb terét látjuk az
éghajlatváltozásra adott megoldásoknak. Nemrégiben New Yorkban volt a
klímacsúcs, melyre a Kis Szigetállamok Szövetsége kért fel húsz vezető
tudóst világszerte, hogy próbáljanak amellett érvelni, hogy sürgősen
lépéseket kell tenni. Óriási megtiszteltetés volt, hogy ennek a
csapatnak tagja lehettem. Ezek mind <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szerelemmunkák, rámegy jó néhány
éjszakám</b></u></span>, de <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>amikor <a href="http://mno.hu/kulfold/obama-szivesen-megmondana-mi-a-fo-tema-1249385" target="_blank">Barack Obama beszéde után a klímacsúcson</a>
a mi jelentésünkre hivatkoznak, és arról beszélnek, hogy a világ vezető
tudósai szerint lépni kell, akkor az ember úgy érzi, hogy igenis van
értelme a sok ébren töltött éjszakának.</b></u></span></p>
<p><em><strong> </strong></em></p>
<p><strong><em>– Az, hogy ennyire sikeres a munkájában, magával hozza azt is, hogy sokat kell utaznia</em><em>. Ez mennyire zavarja meg a gyerekeivel való kapcsolatát?</em></strong><br>–
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Amikor tudom, viszem a kicsiket is, ha erre nincs lehetőség, akkor csak
néhány napra megyek</b></u></span>. Odarohanok, és amit vége a közös munkának, az első
géppel vagy vonattal jövök is vissza. Az Éghajlat-változási Kormányközi
Testület révén csodálatos helyekre jutottam el: Új-Zéland, Kína,
Afrika. A többiek mindig maradnak néhány napot, hiszen belefér egy kis
turistáskodás. Én ezt inkább kihagyom, és sietek vissza a családhoz. Nem
szokott ebből a néhány napból gond lenni.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Talán kicsit fel is
lélegeznek a gyerekek, hogy nem kell annyit mesélni az iskoláról.</b></u></span></p>
<p><em>– </em><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><em>A férjével mindketten komoly, felelősségteljes
kutatói munkát végeznek, de első a család. Ugyanakkor hét gyermek
nevelése és egy tudományos karrier építése sok konfliktust hozhat.
Hogyan birkóztak meg a problémákkal?</em></u></span><br></b>– Fontos, hogy
mindketten vallásosak vagyunk, hasonló erkölcsi nézeteket vallunk, és a
legfontosabbnak a családot tartjuk. Szeretjük a természetet, és
nagyjából a szabadidő-eltöltésünknek is ugyanolyan az iránya. Persze így
sem könnyű, mindennap meg kell küzdeni egy kapcsolatért, és szinte
évente új alapokra kell helyezni. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Sokfajta modell létezik, mi a
keresztény szemléletben találtunk magunkra, melynek lényege a család
mindenek felett állása.</b></u></span> Négy gyerek még elég pici, és a többire is
igyekszünk tudatosan figyelni, fontos, hogy megtartsuk a jelenlétünket
az életükben. Folyamatosan kell kommunikálni, rengeteg türelemre van
szükség, és közös programokra. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A férjemmel gyakran visszük színházba,
hangversenyre az idősebbeket, édesanyám pedig a történelmi gyökereket
adja át nekik. Így a magyar kultúrát és az idősebb nemzedék történeteit
is magukba szívják. A család tekintetében a magyar szemléletmód és
értékek felé húzunk</b></u></span>. Tudatosan <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>nem idegen nyelvű, két tannyelvű
iskolába írattuk a gyerekeket,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mert fontosnak tartjuk, hogy a magyar
kultúrkört és gyökereket ismerjék meg</b></u></span>.</p>
<p><em><strong>–</strong> </em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><em>Mivel bátorítaná a nőket arra, hogy vállaljanak több gyermeket, esetleg karriert a család mellett?</em><br>–
Ez nekem sem megy gördülékenyen, küzdeni kell érte, de mikor a nap
végén sikerült mindenkit mindenhova időben elvinni, csekkeket befizetni,
esedékes papír zsebkendőt vagy gyümölcsöt az aktuális oviba bevinni, az
összes éppen szükséges biciklissisakot és tájfutócipőt elővenni, és
esetleg még a munkával is haladni, az azért nagy sikerélmény</b></u></span>. Manapság
sok tehetség veszik el amiatt, hogy nem kap megfelelő támogatást. De ne
értse senki félre, a háztartásbeli anyukákat tisztelem a világon a
legjobban, hiszen aki ott tud maradni és föl tudja adni esetleg a
munkáját, hivatását azért, hogy százszázalékosan a gyerekeire
koncentráljon, az minden megbecsülést megérdemel. Ugyanakkor van egy
másik csoport, amelynek tagjai szeretnének családot, de ha csak a
főzőkanalat fogják nap mint nap, lehet, hogy kicsit boldogtalanabbak
lesznek. Ez sokszor a férfiakon múlik, akik elvárják, hogy a társuk
otthon maradjon. Kezdetben nehéz volt nekem is, az oviban és a
barátoktól is gyakran megkaptam, hogy egy édesanyának nem kell annyit
vállalni. <span style="background-color:rgb(213,166,189)"><u><b>Külföldön teljesen más a rendszer, Amerikában három-négy hét
után már vissza kell menni dolgozni. Általában bébiszitterekre bízzák a
piciket vagy fizetett bölcsikbe viszik. Más is lesz a társadalom,
sokkal öncentrikusabbak, nincsenek olyan szoros családi kapcsolataik.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A
magyar anyáknak szerencséjük van ilyen szempontból. Arra bátorítanám a
nőket, hogy aki érez magában kihívást, hogy a családon kívül is tegyen
a világért – és szerintem Magyarországon sok ilyen van –, az ne
féljen nekivágni.</b></u></span></p> </div></div>