<div dir="ltr"><div>Konferencia a Horthy-korszakról<br><br></div>
<div><b><span>A trianoni béke revíziójára törő
Horthy-kori magyar külpolitika egy idő után önmagát megsemmisítő
programmá vált, a népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian
elszánt ember.</span></b></div>
<div>
</div>
<div>
2014. október 14. 20:45
</div>
<div>
<div>
<a href="http://gondola.hu/cikkek/93196-Konferencia_a_Horthy-korszakrol.html#" title="E-mail" target="_blank"><span><span>http://gondola.hu/cikkek/93196-Konferencia_a_Horthy-korszakrol.html<br></span></span></a><a href="http://gondola.hu/cikkek/93196-Konferencia_a_Horthy-korszakrol.html#" title="Még több..." target="_blank"><span><span></span></span></a>
</div>
</div>
<div><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/90859.jpg" alt=""></div>
<p>
<b>A diktatúrák azonban hosszú távon nem életképesek a tömegek részvétele
nélkül </b>- többek között erről beszéltek a Magyar Tudományos Akadémia
Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézetében a
Horthy-korszakkal foglalkozó kutatócsoport új kutatási eredményeit
bemutató rendezvény részvevői az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet
70. évfordulója alkalmából kedden Budapesten.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(252,229,205)"><u><b>Zeidler Miklós történész</b></u>,</span> az intézet főmunkatársa szerint<u><b> <span style="background-color:rgb(252,229,205)">a két
világháború közti magyar külpolitikát alapvetően a trianoni béke
revíziójának szándéka határozta meg. Ebben a magyar közvélemény is a
hivatalos politika mögött állt, és ez jó hivatkozási alap volt a
kormányzat számára, de kétarcú kommunikációt folytatott: míg idehaza a
mindent vissza jelszavát, a történelmi Magyarország integritását
hangoztatta, addig külföldön sokkal óvatosabb volt</span></b><span style="background-color:rgb(252,229,205)"><b>.</b></span></u></p><span style="background-color:rgb(252,229,205)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(252,229,205)"><u><b>
A harmincas évek közepétől a vezetés már nem rejtette véka alá
követeléseit, ám ennek elérése érdekében egyértelműen el kellett
köteleznie magát Németország mellett, ami egyre szűkülő mozgástérhez
vezetett, és a háború kimenetele egyúttal a revízió sorsát is eldöntötte</b></u></span>
- fejtette ki.</p><div><span>
<div><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=46&clientid=56&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=9d0521b01bc5b3f598843ddbf51a894f" alt="" style="width:0px;min-height:0px" height="0" width="0"><span style="background-color:rgb(234,153,153)"><u><b>Borhi László történész</b></u></span> felidézte, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a világháborúban az elfoglalt
területeken milliószám végezték ki a fegyvertelen embereket részben a
megszállók, de jelentős részben maguk a helyiek. Ez "intim" genocídium
volt, ahol szomszédok, munkatársak, iskolatársak végeztek egymással
többnyire szegény, elmaradott területeken, évszázados etnikai, vallási,
gazdasági konfliktusokat lezárv</b></u></span>a.</div></span></div>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Magyarországon ugyanakkor egy milliós világvárost néhány száz mindenre
elszánt ember képes volt terrorizálni a német szövetségből sikertelenül
kilépni próbáló Horthy-rendszert felváltó nyilas hatalom időszakában -
mondta, megjegyezve: nem kell sok ember egy népirtáshoz.</b></u></span></p>
<p>
Borhi László legfrissebb kutatásai alapján elmondta: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>előfordult, hogy
valaki rövid időn belül üldözöttek megmentője, majd áldozat</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>és végül
tettes, az üldözöttek gyilkosa lett. </b></u></span><span style="background-color:rgb(217,210,233)"><u><b>Egy a korabeli Budapesten gyárában
zsidókat bújtató férfit például a nyilasok kegyetlenül megkínoztak, majd
maga is gyilkosságok elkövetőjévé vált, a háború után azonban számos
mentő tanú szólt mellette, majd sztahanovista munkásként, párttagként és
példás családapaként élte tovább az életét.</b></u></span><br>
Sokan nem megrögzött nyilasként keveredtek a borzalmakba, mintha csak a
történelem vihara néhány hétre kiemelte volna őket abból a társadalmi
helyzetből, amelyben addig és utána is élték hétköznapi, normális
életüket.</p>
<p>
A tömegek bevonása nélkül nem lettek volna életképesek a fasiszta és kommunista diktatúrák - vélekedett Borhi László.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(180,167,214)"><u><b>Stark Tamás kutató </b></u></span>felidézte, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>korábban a zsidóságot a magyarságba
integrált, egységes, asszimilált népcsoportként kezelték.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Az első
világháború vége felé azonban a közbeszédben a zsidóság 19. század
végén, 20. század elején érkezett csoportjait elkezdték a kapitalizmus
nehézségei, illetve a forradalmak fő felelőseként kezelni.</b></u></span> Már a két
világháború között számos hatósági intézkedés történt ezeknek a magyar
állampolgársággal nem rendelkezők zsidóknak az összeírására, és egyre
határozottabb törekvések voltak a kiutasításukra is, de nem volt hová.
Ám<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> amikor 1941 nyarán a katonai helyzet változásával lehetőség nyílt
kitoloncolásukra, mintegy 22 ezer hontalanként számon tartott zsidót -
köztük nem kevés magyar állampolgárt - deportáltak Kamenyec-Podolszk
térségébe, ahol jelentős részüket kivégezték a németek</b></u></span>.
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Keresztes-Fischer Sándor belügyminiszter néhány hét után leállította
ugyan a deportálásokat</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>de a már kitoloncoltakat nem engedték vissza,
gyakorlatilag halálra ítélve őket is </b></u></span>- idézte fel a kutató.</p>
<p>
Az előadások után újságírói kérdésekre válaszolva Borhi László azt
fejtegette: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Magyarország 1944. márciusi német megszállása a nyugati
szövetségesek számára is fontos volt, azért, hogy német katonai erőket
kössön le a második front megnyitása, az 1944. június 6-i normandiai
partraszállás idején. Az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet pedig
kudarcra volt ítélve, hiszen az már legalább egy évvel korábban eldőlt,
hogy Magyarország nem az angolszász, hanem a szovjet érdekszférába fog
tartozni a háború után.</b></u></span></p>
<p>
A történész megjegyezte:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a 800 ezer magyarországi zsidó sorsa a
rendelkezésre álló források szerint, úgy tűnik, nem nagyon
foglalkoztatta a nyugati hivatalos köröket. Egy korabeli amerikai
tisztviselő</b></u> </span>- Borhi László szerint jellemző módon - <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>úgy fogalmazott:
"könyékig ér a vér, néhány százezer ember már nem számít".</b></u></span></p>
<p>
<u><span style="background-color:rgb(224,102,102)"><b>Paksa Rudolf történész </b></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>a magyar kiugrási kísérlet esélyei kapcsán arra
hívta fel a figyelmet, hogy az 1944 augusztusi román kiugrás után már
csak a zalai kőolajvidékről szerezhette be a német hadsereg a további
harcokhoz nélkülözhetetlen üzemanyagot, ezért Magyarország Hitler egy
megjegyzése szerint Berlinnél is fontosabb volt.</b></span></u></p>
<p>
A kutató<span style="background-color:rgb(207,226,243)"><u><b> egy hetvenes években elvégzett amerikai kísérletre
emlékeztetett, ahol átlagos, "teljesen normális" embereket zártak össze
fogvatartóként, illetve rabként, de a kísérlet rövid időn belül úgy
"eldurvult", hogy le kellett állítani. Magyarországon 1944-45-ben mintha
ez a kísérlet zajlott volna le nagyban és élesben, és csak a szovjet
hadsereg bevonulása állította le.</b></u></span></p>
<p>
Paksa Rudolf újkori történelmi témák iránti fokozódó érdeklődés kapcsán
megjegyezte: a történész szakma válaszai soha nem elég egyszerűek a
közvélemény számára.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(111,168,220)"><u><b>Katona Csaba, az Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának
kommunikációs referense </b></u></span>a rendezvény zárásaként azt hangsúlyozta:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> nem
létezik hivatalos akadémiai vélemény, hiszen ez a kutatás szabadságát
sértené.</b></u></span></p>
<div>MTI</div></div>