<div dir="ltr"><h1 class="">Kajtár Edvárd: Az engedelmesség kölcsönösen építő valóság </h1>
<div class="">2014. október 3. péntek 13:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/kajtar-edvard-az-engedelmesseg-kolcsonosen-epito-valosag">http://magyarkurir.hu/hirek/kajtar-edvard-az-engedelmesseg-kolcsonosen-epito-valosag</a><br></div>
<h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Az evangéliumi tanácsokat, így az engedelmességet is, a
 szerzetesek számára fogalmazta meg  az egyház,</u></span> <span style="background-color:rgb(255,153,0)"><u>tágabb értelemben 
azonban minden hívőnek szólnak, akiket Krisztus követésére, Istennek 
szentelt életre hívnak.</u></span> Kajtár Edvárdot, az október 4-i Nagymarosi 
Ifjúsági Találkozó főelőadóját kérdeztük.</h3><p> </p>
<p><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=55988&amp;img=o_beszeleo.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=55988&amp;p=1&amp;img=c_beszeleo.jpg" alt="" border="0"></a></b></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u>Az engedelmesség követelményével kora gyerekkorban találkozunk. Hogyan élte meg ezt a családban? </u></span></b><br><br><b>–</b> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Négyen
 vagyunk testvérek, a kamaszodás hullámokban következett be életünkben. 
Addig könnyű volt.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Kamaszként kezdődött bennem is a lázadás a tekintély,
 az apai-anyai akarat ellen</b></u></span>. A lázadás nem egyfajta lerázást jelentett 
az én esetemben, hanem mélyebben meg akartam érteni azt, hogy mi miért 
van. A <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szülők nagyon jól kezelték ezt a kamaszkori útkeresést. Végtelen 
volt a türelmük, a bizalmuk, amit éreztettek velünk</b></u></span>. Mindent a bennük 
élő nagylelkű szeretet határozott meg. Sokszor voltak csörték otthon, de
 ha megkaptuk, amit kértünk, azt nem veszekedéssel vívtuk ki, hanem az ő
 nagylelkű szeretetük adta meg. Lassan megértettük, hogy nem kell 
háborúzni, mert úgyis megadják, egyszerűen azért, mert szeretnek.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Aztán 
felismertem, hogy jó nekik engedelmeskedni,</b></u></span> átláttam, hogy ez a család 
érdeke. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ahol mindenki főnök akar lenni, ott senki nem érzi jól magát és 
senki sincs a helyén.</b></u></span> Ha el tudom fogadni a szüleimet főnöknek, akkor ez
 jó. Ennek gyümölcseként aztán mára eljutottunk oda, hogy még inkább 
elmélyült a kapcsolat közöttünk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A mai napig tekintélyek a szüleim a 
számomra, ma is merek engedelmeskedni nekik</b></u></span>. Nem egyszer mondták, hogy 
amíg élünk, addig ők a szüleink maradnak. <br><br><b><b>–</b> Felnőtt keresztényként<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u> akkor értjük meg igazán, hogy mit jelent az engedelmesség, ha tudjuk, ki számunkra Jézus Krisztus.</u></span></b><br><br><b>–</b> Igen,
 amíg nem tesszük személyessé ezt a viszonyulást, addig katonai 
engedelmességről, gépies engedelmességről, vagy a munkahelyi alá-fölé 
rendeltségből fakadó engedelmességről beszélünk. Az ember aláveti magát 
egy célnak, ez lehet a munka hatékonysága, az ostromlott vár 
elfoglalása. Teljesen, vagy részlegesen hiányozhat belőle a 
személyesség. Ezért nem építi az embert, nem segít neki. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Amikor azonban 
személyesen érdekeltté válunk az engedelmességben, és itt nem csak 
Jézusra gondolok, hanem egy férj-feleség közötti kapcsolatra is: a 
személyek közötti szeretet, a kapcsolat mélysége, tudatossága, érettsége
 motiválja, meghatározza az engedelmesség mibenlétét is. Könnyebben 
engedelmeskedem annak, akit szeretek, akit ismerek,</b></u></span> és ha tudom, miért 
kéri, illetve ha nem is értem miért, de el tudom helyezni a kettőnk 
kapcsolatában, és akkor működik. Ez hatványozottan igaz az 
istenkapcsolatra. Amíg az istenkapcsolatom nem személyes, nem elmélyült,
 nem napi szinten táplált, amíg nincsen intim viszonyom Istennel, addig 
igazán az engedelmességgel sem tudok mit kezdeni, s az istenkapcsolat 
egyéb kérdéseit sem tudom elhelyezni ennek a horizontján.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A pap, a 
szerzetes életében a cölibátus is az engedelmesség dinamikájához 
tartozik. Azért vállalom, mert Jézus kéri tőlem, hogy így éljek. 
Elfogadtam a kérését, engedelmeskedem neki, mert szeretem,</b></u></span> mert nekem ő 
fontos, mert hiszem, hogy jót akar, és erre rá tudom tenni magam. Ez az 
engedelmesség. <br><br><b><b>–</b> Több nyelvben az 
„engedelmeskedik” szó jelentését a figyel, odahallgat, felel igékkel 
írják körül. Ebben az értelemben<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u> az engedelmesség párbeszédre hívja az 
embert. </u></span></b><br><br><b>–</b> Említhetjük ebben a sorban a
 latint is, ahol <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az obedientia szintén figyelmes odahallgatást jelent.</b></u></span> A
 másikra irányuló figyelemnek az a típusa, a másik olyan típusú <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
meghallgatása, amivel létrejön a kapcsolat, a befogadás</b></u></span>. Az ember 
rezonál a másik személyre, akaratára és gondolataira, amiből aztán a 
cselekedet következik. Feltételezi a mély kapcsolatot, a mély 
intimitást. Engem lenyűgöz a kifejezés magyar eredete is, ami az enged 
igéből származik. A szeretet nagyvonalúságáról tesz tanúságot: engedek 
neked, legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Ebből látszik, hogy az 
engedelmesség kölcsönösen építő valóság. A szülőnek jó érzés, ha 
gyermeke engedelmeskedik neki. Azt a biztonságot adja, hogy a gyerekkel 
történő dolgok a megfelelő mederben folynak, kölcsönösen bízhatnak 
egymásban. A szülőknek az engedelmességet tanúsító gyerek segít a szülői
 kötelességek ellátásában, lehetővé válik, hogy a szülő döntsön, vagyis a
 szülő lehessen a szülő. Az engedelmesség mindig oda-vissza relációt 
feltételez. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Akkor szoktunk ellene tiltakozni, amikor nem érezzük a 
kölcsönösséget: ha például mindent megteszek, amit a püspököm kér, de 
nem érzem, hogy ő törődik velem, odafigyel rám.</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az engedelmesség 
szükségszerűen kölcsönös valóság, ez fejeződik ki az engedelmességi 
ígéretben, a papszentelésben,</b></u></span> a diakónussá szentelésben, és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a szerzetesi
 fogadalomban. </b></u></span><br><br><b><b>–</b> Az engedelmesség feltételezi a tekintélytiszteletet. Milyen ismérvek kapcsolódnak hozzá?</b> <br><br><b>–<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u> A
 tekintély mindenképpen igazodási pont. Az válhat tekintéllyé, akitől 
lehet tanulni, akiben lehet bízni, és tapasztalom is azt, hogy segít, 
irányít és vezet.</u></span></b> Kapok tőle, jelenléte építő. Megtalálom benne azokat 
az értékeket, amikkel én küzdök. Fel tudok rá nézni, tudom, hogy erős.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A
 tekintélyvesztés ott kezdődik, amikor számítok az erejére, de az nincs,
 én bukdácsolok, és ő is bukdácsol</b></u></span>.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Kell a tekintély, ez az ember 
természetébe kódolt szükséglet</b></u></span>. A közösségekben mindig kiforrja magát 
egy vezéregyéniség, akit többé-kevésbe elfogadnak a többiek. Fontosnak 
tartom, hogy legyen benne tartás, érettség. Legyen harmonikus 
személyiség, aki befogad, akinél szeretetet, érzéseket is találok. 
Tudjon bölcsen, határozottan és jól gondolkodni. <br><br><b><b><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=55988&amp;img=o_kajt2.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=55988&amp;p=1&amp;img=c_kajt2.jpg" alt="" border="0"></a></b></b></p>
<p><b><b>–</b> <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><u>Milyen erényeket kíván az embertől az engedelmesség?</u></span></b><br><br><b>–</b> Meglátásom
 szerint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az engedelmesség általánosan mozgósítja az erényeket.</b></u></span> Ahhoz, 
hogy meg tudjunk hajolni mások akarata előtt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szükséges, hogy a 
gerincünk „hajlékony” legyen. Pozitív értelemben. Az engedelmesség 
gerinc kérdése. Igényli az alázatot, a rugalmasságot, belátást. Ezek a 
legfontosabbak.</b></u></span><br><br><b><b>–</b> Ma annak bűvöletében 
él az ember – főként a fiatalok – hogy én vagyok a saját életem ura. Azt
 teszek, ami nekem tetszik. Ebben a gondolkodásban az engedelmesség 
szembe kerül a szabadsággal.</b> <br><br><b>–</b> Pál 
apostol írja a Galatákhoz írt levelében:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a szabadság a szolgálatról szól
 (vö. 5, 13). Önmagában senki sem szabad.</b></u></span> Gravitáció központú létben 
élünk, vannak törvények, amik alól nem tudjuk kivonni magunkat. A 
szabadság nem azt jelenti, hogy semmi nincsen rám hatással és lebegek a 
vákuumban. Ilyen nincsen. A különböző törvények, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>kihívások és 
felelősségek összjátékában kell megragadni a szabadságot, amit mi 
keresztények az életünk odaadásával teszünk meg.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szabad vagyok arra, 
hogy odaadjam az életemet. <br></b></u></span><br><b><b>–</b> Örömmel fogadta a felkérést, hogy Nagymaroson, ezen a nagy múltú találkozón tarthat előadást. </b><br><br><b>–</b> Már
 a budapesti papnevelő intézet elöljárójaként vettem részt, és eddig 
mindössze csak egyszer a találkozón. Néhány évvel ezelőtt a 
növendékeinkkel látogattunk el Nagymarosra. Ez az egyetlen alkalom 
azonban nagyon jó hatással volt rám. Nagyszerű kezdeményezésnek tartom. 
Nagymaros közös imádság és közös gondolkodás a fiatal generációnak 
címezve. Őket hívja arra, hogy önátadással, tudatosan keresztény életet 
éljenek. Legyenek a kovász, ne csak a saját életük krisztusi alakítására
 gondoljanak, hanem merjék ezt vállalni mások felé is. Örömmel 
tapasztalom, hogy a találkozó évről évre nagyon sok fiatalt megmozgat.</p>
<p>Fotó: Thaler Tamás</p>
<p>A Nagymarosi Ifjúsági Találkozóról és a programról bővebb információ <a href="http://nagymaros.katolikus.hu/">itt</a> található.</p>
<p>Magyar Kurír</p></div>