<div dir="ltr"><p><font>2014.09.30. kedd: <b>SZENT JEROMOS</b></font></p><p><i><b>Miért nem haltam meg, mikor megszülettem?</b></i></p><hr><p><a name="148c38d2742c40e9_Jób 3,1-3.11-17.20-23"><font color="#000000">Jób 3,1-3.11-17.20-23</font></a></p><p><span>Ezután
megnyitotta <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jób</b></span> a száját, <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>elátkozta születése napját és mondta:
,,Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: �,,Fiú
fogantatott.�'' Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el
mindjárt, amikor kijöttem a méhből? Térd engem miért fogadott, miért
tápláltak emlők? Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék
együtt királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek
maguknak, vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel
töltötték meg házaikat. Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék
többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.</b></span> Ott felhagynak a
gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak; <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Mire való
világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek? Azoknak, akik
várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset; akik
örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák? Mire való az élet
a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?</b></span></span></p><p><a name="148c38d2742c40e9_Zs 87"><font color="#000000">Zs 87</font></a></p><span>Kóré
fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A ,,Mahálát'' szerint.
Éneklésre. Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre. <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Mert
fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik. A sírba
szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen
segítsége. A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik
a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek
kezedből. Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál
árnyékába.</b></span> Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly
vagyok és nincs menekvésem. <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>Szemem elbágyad a gyötrelemtől.</b></span><span style="color:rgb(255,153,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b> Uram, egész
nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet: Vajon a holtakkal
művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Vajon hirdetik-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az
enyészet helyén? Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és
igazságodat a feledés földjén?</b></span></span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd
száll imádságom.</b></span> <span style="color:rgb(255,153,0)"><b>Miért taszítasz el engem,<br></b></span></span><p><a name="148c38d2742c40e9_Lk 9,51-56"><font color="#000000">Lk 9,51-56</font></a></p><p><span>Történt
pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy
Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és
a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek
neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott
menni. Ennek láttára <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>tanítványai, Jakab és János ezt mondták:</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>,,Uram!
Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?</b></span>''
D<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>e ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba.</b></span></span></p><div><br></div><br></div>