<div dir="ltr"><div dir="ltr"><h1>A csíksomlyói Szűz Mária-szobor története </h1>
<div>2014. szeptember 20. szombat 11:08<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csiksomlyoi" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csiksomlyoi</a><br></div>
<h3>A csíksomlyói kegyszobor készítésének ötszázadik
évfordulóján jubileumi Mária-évet hirdetett a csíksomlyói kegytemplom és
kolostor. Daczó Katalin beszélgetett <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><span style="font-weight:normal">Hegedűs Enikő művészettörténésszel
a Csíksomlyói Szűz Mária-szobor történetéről</span></u></span>. Az interjút a Rómkat.ro
közölte. </h3><p style="text-align:center"><b><br><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55611&img=o_hegedus.jpg" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55611&p=1&img=c_hegedus.jpg" alt="" border="0"></a></b></p>
<p><b style="font-size:16px;text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Körülbelül
ötszáz éves a kegyszobor</u></span>, és mint a ferencesek hangsúlyozták, ez egy
kijelölt év, amikor a szobor fél évezredét ünnepeljük. </b><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b><span style="font-size:16px;text-align:justify">Honnan tudjuk,
illetve tudhatjuk-e pontosan, hogy mikor készült?</span></b></u></span></p>
<p>– Pontos dátumot nem lehet tudni, és ha magának a szobornak mint
alkotásnak nézzük a korát, akkor is <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>csak analógiák alapján
feltételezhetjük, hogy a 16. század elején keletkezett. Ismeretlen a
mester és a készítési hely is.</b></u></span> A somlyói szoborral hasonlóságot mutató
csíkszentmártoni Madonna-szobor talapzatán az 1525-ös évszám szerepel.
Feltételezhető, hogy a kegyszobor ezt megelőzően készült. Datálását
Balogh Jolán az erdélyi reneszánszról írt tanulmányában az 1510-20-as
években határozta meg. Őrá hivatkozik Boros Fortunát és Benedek Fidél
is. A középkori Magyarország oltárművészetével foglalkozó kutatók
álláspontjait összegezve csupán azt mondhatjuk, hogy a csíksomlyói
Mária-szobor a 16. század első negyedében készült.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Mikori a szobor első írott említése?</b></u></span></p>
<p>– Muckenhaupt Erzsébet, a csíksomlyói régi ferences könyvtár kutatója
hívta fel a figyelmet arra, hogy Losteiner Leonárd ferences
rendtörténész 1776-1777-ben írt Kronológiájában az 1624. évnél említést
tesz a templomnak az évben készített leltáráról, amelyben szerepel egy
Szűz Mária-oltár is. Viszont itt még nem egyértelmű, hogy ebben a
kegyszoborról van-e szó. Szintén <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Losteiner ír az 1664. szeptember 26-án
kelt szerződésről, amelyet a ferencesek egy brassói mesterrel, Nyerges
Jánossal kötöttek. A főoltár és két mellékoltár készítését vállalta
Nyerges, a ferencesek pedig kérik, hogy a főoltárhoz használjon fel egy
régebbi, a templomban levő Mária-szobrot, valamint Szent Katalin és
Szent Borbála szobrát</b></u></span>. Egy későbbi, 18. századi metszetábrázolás alapján
egyértelmű, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a 17. század második felében készült Mária-oltáron már
a kegyszobor alakja állt. A Szűzanya feje fölött pedig két angyal
tartotta a koronát.</b></u></span> A két női szent szobra ma a Csíki Székely Múzeum
gyűjteményében van. A 17. századi oltárok 1802-ig álltak, ekkor
bontották le a régi, későközépkori templomot és elkezdték az új templom
alapozását.</p>
<p>Amikor két évvel ezelőtt megtisztította a szobrot, Mihály Ferenc
megállapította, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>eredetileg egy gyöngyökkel díszített, fából készült
hajpánt volt a fején, ami egykorú magával a szoborral. A jelenleg
látható tiara – fából készült hármas korona – pedig 17. századi munka.</b></u></span>
Díszítése <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hasonlít a csíkszentmártoni Mária-szobor koronájához, amely
1675-ben készült.</b></u></span> Feltételezhető, hogy a csíksomlyói Mária-szobor nem
egy önmagában álló alkotás lehetett a 16. században sem. A korabeli
oltárművészet ismeretében és a hozzánk közelebb álló, Erdélyben
(Szászföldön és Csíkban) fennmaradt későközépkori oltárok példái <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>alapján
úgy gondoljuk, egy szárnyasoltárnak a része volt, és annak
középszekrényében </b></u></span>foglalhatott helyet. Legközelebbi példa erre a
csíkmenasági oltár, amely a budapesti Nemzeti Galéria gyűjteményében
található. Mihály Ferenc restaurátor meglátása, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a hársfából
készített szobor hátoldala a korabeli gyakorlatnak megfelelően kivájt
volt.</b></u></span> A szobor hátoldalához rögzített <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>sugárkoszorút az 1840-es években
fenyőfából készítették</b></u></span>, amikor a jelenleg is látható főoltár szerkezetét
kialakították, 1844 és 1848 között. Ekkor<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> át is festették a
kegyszobrot: a Szűzanya ruháján az eredeti vörös színre fehéret
festettek és a palástot is újraaranyozták.</b></u></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55611&img=o_csik.jpg" target="_blank"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55611&p=1&img=c_csik.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>Olvastam feltételezéseket, melyek szerint Brassóban készülhetett.</b></p>
<p>– Valóban, ez megjelenik a szakirodalomban is. Viszont legutóbb
Sarkadi Nagy Emese művészettörténész az erdélyi későközépkori
oltárművészetről írt, 2012-ben angol nyelven megjelent
tanulmánykötetében felhívja a figyelmet arra, hogy az erdélyi szász
emlékanyag tekintetében is nehézségek adódnak a műhelyek azonosítása,
illetve a fennmaradt oltároknak a segesvári, brassói vagy nagyszebeni
oltárkészítő műhelyekhez való társítása tekintetében. A csíksomlyói
szoborral nagy hasonlóságot mutató, egykori székelyzsombori – Lövétéről
származó – oltár, amely ma a kolozsvári Szépművészeti Múzeum
gyűjteményében látható, valamint a csíkmenasági oltár nem a brassói,
hanem segesvári műhelyekhez köthető.</p>
<p><b>A székelyzsombori oltár középső szekrényébe befért volna egy 227 cm magas szobor, mint a csíksomlyói?</b></p>
<p>– A székelyzsombori oltárnak körülbelül 2 méter magas
középszekrényében a Mária-szobor 152 centiméter magas. Az
oltárfelépítmény méretét szabadon alakították. Elég csak a krakkói vagy
kassai dóm hatalmas oltárépítményeire gondolnunk. A csíksomlyói
kegyszobor Mihály Ferenc restaurátor mérése alapján: korona nélkül 210
centiméter, koronával pedig 253 centiméter.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azt szokták mondani, a csíksomlyói Szűzanyára, hogy székely Madonna…</b></u></span></p>
<p>– A Székelyföldön is, ahogy az egész Kárpát-medencében – de
kiterjeszthetjük akár egész Európára – minden korszakban minden
templomnak kellett, hogy legalább egy oltára legyen. A helyi lehetőségek
függvényében lehettek kisebb vagy nagyobb, színvonalasabb vagy kevésbé
színvonalas oltárok, szobrokkal és táblaképekkel díszítve. Egy-egy
korszakban az oltárfelépítmény szerkezete, valamint az ábrázolások
típusai és tematikái gyakran ismétlődtek. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A 16. század első negyedében
fennmaradt erdélyi szárnyasoltárok táblaképei gyakran Dürer-metszetekre
vezethetőek vissza. A 15-16. századra jellemző volt az is, hogy a
mesterek vándoroltak.</b></u></span> Egy-egy renden belül pedig még inkább
hozzájuthattak mintákhoz vagy könyvekben illusztrációkhoz. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A somlyói
szoborhoz hasonló ábrázolások – több-kevesebb sajátos vonással –
gyakoriak a 16. század első negyedében az Alpoktól északra eső
területeken, és jellemzőek a Magyar Királyság Mohács előtti időszakára
is. </b></u></span>Évszázadok folyamán a székely nép annyira magáénak érezhette a
csíksomlyói Szűzanya szobrát, hogy feltehetően ezért is terjedt el a nép
körében a székely mivolta.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55611&img=o_csiksomlyokegyszobor.jpg" target="_blank"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55611&p=1&img=c_csiksomlyokegyszobor.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Miért éppen Napbaöltözött Asszony a csíksomlyói kegyszobor?</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>– A Napbaöltözött Asszony ábrázolása nagy jelentőséggel bírt a 15-16.
század folyamán.</b></u></span> Az obszerváns ferences rend római anyakolostorában is –
amelyet éppen a csíksomlyói búcsút engedélyező IV. Jenő pápa adott át
az obszerváns ág részére – fontos volt a kultusz. A Jelenések könyvében
és Teremtés könyvében szereplő, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">kígyót </span>eltipró Asszony képe </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az
eretnekségek idején<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>intő, ugyanakkor védelmező jellé válhatott</b></u></span>.
Ugyanakkor IV. Sixtus pápa törökellenes búcsúkiváltságai is a
Napbaöltözött Asszony kultuszképéhez kapcsolódtak. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>A magyarországi
ferencesek kolostorai pedig éppen</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a töröktől veszélyeztetett</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>déli
országhatárokon, valamint az északi huszita vidékeken helyezkedtek el.</b></u></span></p>
<p>A csíksomlyói Szűzanya-szobor megfelel a korabeli Napbaöltözött
Asszony megjelenítésének. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Gyermek Jézust karján tartó Szűzanya egy fél
földgömbön áll, a lába alatt ott a félhold sarlója, abban pedig az
istenanyaságát</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>tagadó eretnekség </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>szimbóluma</b></u></span>. A 15-16. században <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>a
félhold a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> török veszély</span>re utalhatott.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Szűzanyától <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elsősorban</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> e nagy
veszedelem, valamint az eretnek tanok elterjedése </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ellen kértek és kaptak
védelmet.</b></u></span> A somlyói szobor ábrázolásának a népi vallásosságban
betöltött szerepét Bálint Sándor a <i>Sacra Hungaria</i> című tanulmányában, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutató részletesen elemzi.</p>
<p><b>Óhatatlanul másként közelítünk a kegyszoborhoz, mint egy
átlagos szoborhoz. Mintha lelke volna… Mitől lesz egy szobor csodákkal
ékeskedő? Mi a fizikailag meg nem fogható, de mégis körülötte levő
mítosz?</b></p>
<p>– A katolikus teológia tanítása szerint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az Istennel való
találkozásban elsősorban a szentségeknek van kegyelemközvetítő szerepük.
Ugyanakkor a szentek és kiemelten a Boldogságos Szűzanya közbenjárónk.</b></u></span>
Viszont közvetítésük és jelenlétük tapasztalata nem kötött sem tárgyhoz,
sem pedig helyhez. Véleményem szerint alapvetően az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>emberségünk igényli
a látható és kézzel érinthető jeleket</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Minden korban és kultúrában
kimutatható az igény az égiekkel való találkozás kiemelt helyeire. A
csíksomlyói Szűzanya-szoborhoz nem csupán egyéni, hanem közösségi,
történelmi sorsfordulók is kapcsolódnak. Gondolhatunk itt Csík katolikus
hitben való maradására, a hagyomány szerinti 1567. évi ütközetre, vagy
1694 februárjában az ismételt török támadás kivédésére, és arra a
számtalan csodás gyógyulásra, amit a 18. században feljegyeztek. </b></u></span>Nem
véletlen tehát, hogy a csíksomlyói kegyszobrot már jóval a 18. század
vége előtt – amikor Batthyány Ignác erdélyi püspök hivatalosan csodatevő
Segítő Máriának ismerte el – a ferencesek és a székely nép körében
csodákkal jeleskedő Boldogasszonynak tartották. Közbenjárását évszázadok
óta kérjük, egyéni és közösségi életünkért ma is hozzá esedezünk.</p>
<p>Magyar Kurír</p></div></div>