<div dir="ltr"><i><b>Szent Lambert, Copertinoi Szent József)</b></i><p><i><b>Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok</b></i></p><hr><p><a name="14885c900f1cffc2_1Kor 15,1-11"><font color="#000000">1Kor 15,1-11</font></a></p><p><span>Figyelmetekbe
 ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet 
el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> üdvözülni is fogtok, ha 
megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna 
hívőkké.</b></span> Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy
 Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és 
harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a 
tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, 
akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután 
megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig 
mint félresikerültnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az
 apostolok között, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, 
mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami 
vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló.</b></span> Sőt, 
valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme 
velem együtt. Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek 
hívőkké.</span></p><p><a name="14885c900f1cffc2_Zs 117"><font color="#000000">Zs 117</font></a></p><p><span>ALLELUJA!
 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát 
Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy 
irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma 
örökkévaló!<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr 
meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember
 mit árthatna nekem?</b></span> Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
 Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz 
menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a 
nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, 
bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! 
Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de
 az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy
 elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő 
lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak 
sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt
 engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!&#39;&#39; Nem halok meg, hanem élek, és
 hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem 
engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd 
lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak 
lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és 
szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
 Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, 
ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, 
jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. 
Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, 
egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem 
vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma 
örökkévaló.</span></p><p><a name="14885c900f1cffc2_Lk 7,36-50"><font color="#000000">Lk 7,36-50</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Egy
 farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és 
asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, 
amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy 
alabástrom edényben. </b></span>Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel 
öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente
 a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt 
magában: ,,Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle 
asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.&#39;&#39; Jézus ezt válaszolta 
neki:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ,,Simon! Mondanék neked valamit.&#39;&#39; Az így szólt: ,,Mester, 
szólj!&#39;&#39; ,,Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral 
tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte
 mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?&#39;&#39;</b></span> Simon ezt 
felelte: ,,Úgy vélem<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>, az, akinek többet engedett el.&#39;&#39;</b></span> Ő pedig ezt 
mondta neki: ,,Helyesen ítéltél.&#39;&#39; Majd az asszony felé fordulva ezt 
mondta Simonnak: ,,Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem 
adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával 
törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt 
meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg 
kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Sok bűne bocsánatot 
nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé 
szeret.&#39;&#39; Aztán így szólt az asszonyhoz: ,,Bocsánatot nyertek bűneid.&#39;&#39; 
</b></span>Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Kicsoda ez, hogy
 még a bűnöket is megbocsátja?&#39;&#39;</b></span> Ő pedig így szólt az asszonyhoz:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ,,A 
hited megszabadított téged; menj békével.&#39;&#39;</b></span></span></p><div><br></div></div>