<div dir="ltr"><h1 class="">Pál Feri: A családba energiát kell fektetnünk – 1. rész </h1>
<div class="">2014. szeptember 12. péntek 10:55<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-csaladba-energiat-kell-fektetnunk-hogy-mukodjon">http://www.magyarkurir.hu/hirek/pal-feri-csaladba-energiat-kell-fektetnunk-hogy-mukodjon</a><br></div>
<h3 class="">A hétvégén második alkalommal rendezik meg a Katolikus
Társadalmi Napokat. Budapest után Miskolc ad otthont az eseménynek. A
rendezvényen előadást tart <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Pál Ferenc atya – közismert nevén: Pál Feri –
„Elégedetten és tartósan a párkapcsolatban” címmel.</u></span></h3><p><b><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55527&img=o_pal-feri.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55527&p=1&img=c_pal-feri.jpg" alt="" border="0"></a></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Minden család egy élő rendszer,</u></span> ezért <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>fontos, </u></span>hogy ne csak az
egyes ember vagy a kapcsolatok jelenségeivel foglalkozzunk, hanem<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>
rendszerszemlélettel közelítsünk a családi történetek megértéséhez</u></span> –
olvasható előadásának rövid beharangozójában. Mit is jelent ez a
rendszerben való szemlélet?</b></p>
<p>– Egy példával élve: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Amikor az első baba megszületik</b></u></span>, az – egy
gyakorló édesanya kifejezésével élve –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> olyan, mint amikor fölrobban egy
kézigránát, és amikor eloszlik a füst, már semmi sincs úgy, mint ahogy
előtte volt.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Addig volt egy pár, de most hárman lettek,</b></u></span> ezért a
párkapcsolat sem tud már pont ugyanolyan lenni, és már ők sem pont
ugyanazok, hiszen a baba születésével született egy apa is meg egy anya
is. Sőt, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>tágabb összefüggésben nézve nagymama és nagypapa is született,</b></span>
esetleg dédszülők is. Egy párkapcsolatból család született:
tulajdonképpen az egész rendszer változott meg.</p>
<p><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Kutatási eredmények szerint a pároknak közel nyolcvan százaléka
viszonylag hamar </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>nagyon nagy mértékben elégedetlen lesz a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">házastársával</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"> <u><b>
az első baba születése után. </b></u></span>Ennek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> oka, hogy </b></u><u><b>nem </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>rendszerszemléletben <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>értelmezik azt,</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ami történt;</b></u></span> vagyis nem ismerik el, hogy a baba
születése után minden megváltozik,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> hogy egész működésmódjuknak változnia
kell, hogy lépést tudjanak tartani azzal a rendszerszintű változással,
ami bekövetkezett.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ehelyett az szokott történni, hogy csak személyekre
koncentrálunk.</b></u></span> A nő azt mondja: nem segít eleget a férjem, pedig milyen
sok teher van a baba miatt rajtam. A férfi azt mondja: eddig a feleségem
engem szeretett, rám figyelt, most meg mintha a futottak még
kategóriába tartoznék. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ha csak egyes embereket nézünk, vagy csak
kapcsolati változásokat, rengeteg mindent és mindenkit teszünk majd
hibássá és felelőssé, </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>míg ha látjuk, hogy egy rendszer változott meg,
egészen más lesz a nézőpontunk.</b></u></span></p>
<p><b><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55527&img=o_pf2.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55527&p=1&img=c_pf2.jpg" alt="" border="0"></a></b></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Hogyan lehet az egyensúlyt megteremteni</u></span>, ha az újszülött érkezésével felborul az addigi rendszer?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Ha a rendszerben változás történt, akkor az egyszerűen csak egy
realitás, hogy már semmi sem lehet úgy, mint volt, tehát reális
vesztesége lesz mindenkinek. Az édesanyának meg kell látnia saját testén
a változást, de azt elfogadhatónak tarthatja. A férfinak hasonlóan
elfogadható reális veszteség lehet, hogy a felesége az idejének és
energiájának legnagyobb részét a babára fordítja, és nem rá.</b></u></span> Erre
azonban már nem úgy tekint mint a szeretetlenség tünetére, hanem mint
természetes veszteségre.</p>
<p><b>Ezek szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>ha ezeket a reális veszteségeinket nem tudjuk elfogadni, akkor az akár váláshoz is vezethet</u></span>?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Ez csupán egyetlen tényezője annak, hogy </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>megrendülnek kapcsolatok</b></u></span>,
ha a családon belüli eseményeket nem rendszerszinten értik és
értelmezik, a jelenségeket sokkal szűkebb összefüggésbe állítva
próbálják megérteni, és ezért rossz következtetésekre jutnak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A rendszerszemlélet egyik alapkijelentése, hogy minden élő rendszer
(legyen az az egyház, egy társasház, az egyes ember, egy család vagy egy
város) azáltal tud fönnmaradni és a működéséhez megfelelő egyensúlyt
megtalálni, ha az ahhoz szükséges energiát valahonnan felveszi.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ha ez
nem történik meg, az egyensúlyok egyre torzabbá válnak benne</b></u></span>, vagy akár
felborulnak. Van bennünk egy naivitás, hogy kevesebb energiával is jól
működő családot fogunk tudni alkotni, miközben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>nem fektetünk bele annyi
energiát, amennyi az optimális működéséhez kell.</b></u></span> Majd pedig <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>amikor
különböző konfliktusok, megterhelő élethelyzetek alakulnak ki</b></u></span>, nem azt
mondjuk, hogy tulajdonképpen nem tettünk elég energiát a rendszerbe,
hanem azt: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>„Miért nem szeretsz eléggé, miért nem figyelsz rám, miért nem
törődsz velem, miért nem veszed észre, hogy fáradt vagyok, miért nem
segítesz nekem eleget?</b></u></span>”</p>
<p>Amerikai családterápiás kutatásokból tudjuk, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>sokszor történt
fejlődés nehéz életszakaszukban levő, krízist megélő párok
kapcsolatában. Nemcsak hogy együtt tudtak maradni, hanem még elégedetté
is váltak egymással.</b></u></span> Ehhez azonban az kellett, hogy legalább hetente
plusz öt órát fektettek kettejük kapcsolatába.</p>
<p></p>
<p><b>A házasságok tönkremenetele mellett <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u>korunk másik nagy
problémája, hogy sokan a házasságig sem jutnak el.</u></span> Ez hasonló
problémákra vezethető vissza? Végső soron önmagamban is egy rendszert
alkotok, s hogy valakivel párt alkossak, az is egyfajta reális
veszteséggel jár.</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Sokan meg akarnak maradni az individuális önazonosságukban, nem
akarnak veszteséget szenvedni ezen a területen, de közben <span style="background-color:rgb(255,255,0)">a
</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>társkapcsolat előnyeit </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>szeretnék élvezni.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Ez lehetetlen,</b></u></span> rendszerszintű
hiba van a gondolkozásukban és a működésükben. Két személy, aki nem a
társas énjével igyekszik társkapcsolatot alkotni, hanem az
individualitásban marad, rendszerszintű problémát tart fenn, amiből
egészen biztosan nagyon sok csalódás és elégedetlenség származik. Ha
ezen a rendszerszintű hibán változtatnának, az elégedettség is
kialakulna, nőne.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mit tud tenni az egyház azért, hogy létrejöjjenek a
házasságok, illetve hogy ne válással vagy a család szétrobbanásával
végződjenek?</b></u></span></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az egyház alapvető életmegnyilvánulásaihoz hozzátartozik, hogy újra
és újra elevenen tartja, kifejezi és közösségi formákban megélhetővé is
teszi azt, ami az emberi életnek igazi alapja és lényege: például, hogy
létezik Istentől kapott emberi méltóság, hogy a másik ember föltétel
nélkül tiszteletet érdemel, a létezése okán értékes.</b></u></span> Ezek az Istennel
való kapcsolatunkból és hitünkből fakadó alapkijelentések tulajdonképpen
a legnagyobb segítségei a házasságnak. Mert előbb-utóbb arra
csodálkozunk rá, hogy<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> egy konfliktus során az elégedettség nem azért
tűnik el, mert nehéz élethelyzetbe kerültünk, hanem</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>azért, mert már nem
becsüljük meg egymást, már nem tiszteljük egymást, vagy nem vesszük
számításba a másik méltóságát. </b></u></span>Tehát annál jobb alapot egy elégedett és
tartós kapcsolatnak nem lehet adni, mint hogy az egyház tanítását az
emberi élet értékéről következetesen végigvisszük, annak minden
következményével együtt.<br><br><i>Az interjú 2. részét holnap adjuk közre.</i></p>
Fotó: Lambert Attila</div>