<div dir="ltr"> 2014. augusztus 31. – Évközi 22. vasárnap<br><br>     Abban az időben Jézus többször  f<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>elhívta tanítványai figyelmét arra,  hogy  neki  Jeruzsálembe  kell  mennie,   sokat  kell  szenvednie </b></span> a   vénektől,  főpapoktól és az  írástudóktól,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> megölik,  de a harmadik  napon feltámad </b></span> a<br>
   halálból. <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez<br>   nem történhet  veled!” </b></span> Mire ő  Péterhez  fordult:<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> „<span style="color:rgb(255,0,0)">Távozz  tőlem,  sátán!<br>
   Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”</span></b></span><br>   Azután így szólt  tanítványaihoz: „Ha valaki  követni akar engem,  tagadja<br>   meg magát, vegye föl keresztjét és  kövessen. Mert <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>mindaz, aki meg  akarja<br>
   menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja<br>   azt. Mert mit használ az embernek, ha  az egész világot megnyeri is, de  a<br>   lelke kárt szenved?  Mit is adhatna  az ember cserébe  saját lelkéért?</b></span>  Az<br>
   Emberfia pedig el fog  jönni Atyjának dicsőségében, angyalai  kíséretében,<br>   és megfizet mindenkinek tettei szerint.”<br>   Mt 16,21-27<br></div>