<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: a keresztények megosztottsága az egyik legsúlyosabb bűn <br></h1>
<div>2014. augusztus 27. szerda 16:18<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/-keresztenyek-megosztottsaga-az-egyik-legsulyosabb-bun-ferenc-papa-katekezise" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/-keresztenyek-megosztottsaga-az-egyik-legsulyosabb-bun-ferenc-papa-katekezise</a><br>
</div><br>Kedves testvérek, jó napot kívánok – kezdte Ferenc pápa katekézisét, amelynek az Anyaszentegyház volt a témája.
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Minden alkalommal, amikor megújítjuk hitvallásunkat, amikor
elimádkozzuk a Credót, megerősítjük, hogy az Egyház egy és szent </b></u></span>–
magyarázta a Szentatya. – Egy, mert eredete a szentháromságos Istenben
van, aki<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az egység és a teljes szeretetközösség misztériuma</b></u></span>. Szent,
mivel Jézus Krisztuson alapul, Szentlelke hatja át, tölti el üdvözítő
szeretetével.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Az Egyház szent, </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>de ugyanakkor </b></u><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnös</span>ökből</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>áll.</b></u></span> Mindnyájan
bűnösök vagyunk, és <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>mindennap megtapasztaljuk saját törékenységünket,
nyomorúságainkat.</b></u></span> A hit, amit megvallunk, tehát a <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>megtérésre ösztönöz
bennünket.</b></u></span> Arra, hogy legyen bátorságunk mindennap megélni az egységet
és az életszentséget.</p>
<p>Ha nem vagyunk egységesek, és nem vagyunk szentek, ez azért van, mert
nem vagyunk hűségesek Jézushoz. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus azonban nem hagy magunkra minket,
</b></u></span> nem hagyja sorsára Egyházát. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Velünk halad</b></u></span>, megért bennünket. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Megérti </b></u></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>gyengeségeinket, bűneinket,</b></u></span> megbocsát, feltéve, ha hagyjuk, hogy
megbocsásson. Jézus mindig velünk van, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>segít nekünk, hogy kevésbé
legyünk </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>bűnösek</b></u></span>, hogy szentebbek, egységesebbek legyünk – tette hozzá a
pápa.</p>
<p>Az első vigasztalás abból a tényből ered, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus olyan sokat
imádkozott a tanítványok egységéért.</b></u></span> Ez az utolsó vacsora imája,
amelyben Jézus <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>annyira kérte: egyek legyenek. </b></u></span>Az egységért imádkozott
kínszenvedése előestéjén, amikor arra készült, hogy egész életét értünk
áldozza fel – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: Arra kaptunk
meghívást, hogy újra és újra elolvassuk János evangéliumának egyik
legerőteljesebb és legmeghatóbb részét, a 17. fejezetet (vö. Jn
17,11.21–23), és elmélkedjünk róla. Milyen jó tudni, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az Úr
közvetlenül halála előtt nem önmagáért aggódott, hanem ránk gondolt! </b></u></span>Az
Atyával folytatott szomorú beszélgetésben éppen azért imádkozott, hogy
egyek legyünk Vele és egymással. Íme: ezekkel a szavakkal Jézus
közbenjár értünk az Atyánál, hogy mi is teljes szeretetközösségre
léphessünk Vele; ugyanakkor<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ezeket a szavakat ránk bízza mint
spirituális végrendeletét, hogy az egység egyre inkább keresztény
közösségeink megkülönböztető jegyévé váljon</b></u></span>, legyen a legszebb válasz,
bárki is kérdezze tőlünk a bennünk lévő reménység okát (vö. 1Pt 3,15):
az egység.</p>
<p>„...mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én
tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te
küldtél el engem.” (Jn 17,21) Az Egyház a kezdetektől fogva arra
törekedett, hogy megvalósítsa ezt a szándékot, amit Jézus annyira a
szívén visel. Az Apostolok Cselekedetei emlékeztetnek bennünket: az első
keresztényeket megkülönböztette az a tény, hogy a hívők sokaságának
„egy volt a szíve-lelke” (ApCsel 4,32). <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pál apostol arra buzdította
közösségeit, hogy ne feledjék</b></u></span>: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>„egy testet” alkotnak </b></u></span>(vö. 1Kor 12,13).
Hallottuk az olvasmányokban. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy
olyan sok az egység ellen elkövetett bűn. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ne csak az egyházszakadásokra
gondoljunk, hanem olyan mulasztásokra, amelyek mindennaposak
közösségeinkben,</b></u></span> „plébániai bűnök” – fogalmazott katekézisében a
Szentatya.</p>
<p>Néha plébániáinkat,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> amelyek arra kaptak meghívást, hogy a javakban
való osztozás, a szeretetközösség helyei legyenek</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> az irigykedés, a
féltékenységek, az ellenszenvek jellemzik</b></u></span>. A pletykák mindennaposak.
Mennyit fecsegnek a plébániákon! Ez helyes, vagy nem? Helyes? – tette
fel a kérdést Ferenc pápa, és így válaszolt: Ha valakit megválasztanak
egy társulat elnökévé, akkor rögtön <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>elkezdenek pletykálni</b></u></span> róla. Ha egy
másik hívőt megválasztanak a katekéták elnöknőjévé, akkor a többi nő
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ellene pletykál</b></u></span>. De nem ez az Egyház, ugye? Nem ezt kell tenni. Nem
helyes, ha így cselekszünk. Nem mondom, hogy vágjátok le a nyelveteket,
nem, nem, azért azt nem. De <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy ne</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>pletykáljunk.</b></u></span> Ez emberi, de nem keresztény dolog. Ez akkor történik meg,
amikor a legelső helyekre pályázunk; amikor magunkat helyezzük a
középpontba személyes ambícióinkkal és nézeteinkkel, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ítélkezünk
másokról;</b></u></span> amikor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>testvéreink</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> hibáit, nem pedig </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>képességeit </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>nézzük;</b></u></span>
amikor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>nagyobb súlyt fektetünk arra, ami megoszt, mint </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ami összeköt
bennünket.</b></u></span></p>
<p>Ferenc pápa ezután, írott szövegéből feltekintve egy történetet osztott meg hallgatóságával, még személyesebbé téve tanítását.</p>
<p>Egyszer, az előző egyházmegyémben hallottam egy érdekes és szép
megjegyzést. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy idős asszonyról volt szó, aki egész életében a
plébánián dolgozott.</b></u></span> Egy ember, aki jól ismerte őt, ezt mondta: „E<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>z az
asszony soha nem mondott senkiről semmi rosszat, soha nem pletykált,
mindig mosolygott.” Egy ilyen nőt már holnap szentté lehet avatni! </b></u></span>Ez
egy nagyon szép példa.</p>
<p>Ha azonban az Egyház történetét nézzük, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mennyi megosztottság van
közöttünk, keresztények között! </b></u></span>Most is megosztottak vagyunk. A
történelemben is mi, keresztények, háborúskodtunk teológiai
megosztottságok miatt. Gondoljunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a harmincéves háborúra. Ez nem
keresztény cselekedet.</b></u></span> Keresztények vagyunk, vagy nem? Most megosztottak
vagyunk. Kérnünk kell minden keresztény egységét is, az egység útjára
kell lépnünk, amelyért Jézus imádkozott.</p>
<p>Mindezzel kapcsolatban <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>komoly lelkiismeret-vizsgálatot kell
tartanunk.</b></u></span> Egy keresztény közösségben az egyik legsúlyosabb bűn a
megosztottság, mert nem Isten, hanem <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az ördög műve, </b></u></span>aki értelemszerűen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
az, aki szétválaszt, aki elrontja a kapcsolatokat, aki előítéleteket
sugall…</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A megosztottság</b></u></span> egy keresztény közösségben – legyen az egy iskola,
egy plébánia, egy társaság, bármilyen környezet – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>súlyos bűn, mert az
ördög műve.</b></u></span> Isten azonban azt akarja, hogy növekedjünk a befogadás, a
megbocsátás, az egymás szeretetének képességében, hogy egyre jobban
hasonlítsunk Őrá, aki szeretetközösség és szeretet. Ebben áll az Egyház
szent mivolta: hogy felismerjük magunkban Isten képmását.</p>
<p>Kedves barátaim – mondta végül Ferenc pápa. – Hagyjuk, hogy
szívünkben visszhangozzanak Jézusnak ezen szavai:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> „Boldogok a
békességesek: ők Isten fiai.” (Mt 5,9)</b></u></span> Kérjünk őszintén bocsánatot
minden alkalomért, amikor megosztottságot vagy értetlenséget okoztunk
közösségünkben, jól tudva, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a szeretetközösségre csak a szüntelen
megtérés útján jutunk el.</b></u></span></p>
<p>De mi a megtérés? – tehetné fel valaki a kérdést. Az, hogy kérjük az
Urat: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Add meg nekem a kegyelmet, hogy ne</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>mondjak rosszat másokról,</b></u></span> hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
ne </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>kritizáljak</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ne </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>pletykáljak,</b></u></span> hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>mindenkit szeressek. </b></u></span>Az Úr megadja
nekünk ezt a kegyelmet. Ez jelenti a szív megtérését. Kérjük, hogy
kapcsolataink mindennapi szövete egyre szebb és örömtelibb
visszatükröződése legyen a Jézus és az Atya közötti kapcsolatnak.
Köszönöm! – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.</p>
<p>A pápa olasz nyelvű katekézisét a szokásnak megfelelően több
világnyelven összefoglalták, majd a Szentatya köszöntötte az egyes
zarándokcsoportokat. Az arab nyelvű hívekhez intézett köszöntésében
külön szólt azokhoz, akik a Közel-Keletről érkeztek: Kedves barátaim!
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Őszintén kérjünk boc<span style></span>sánatot</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>minden alkalomért, amikor megosztottságot
okoztunk.</b></u></span></p>
<p>A lengyel hívekhez fordulva a pápa utalt rá, hogy augusztus 26-án
ünnepelték a Jasna Góra-i Szűzanya liturgikus emléknapját. Minden
zarándokot és az egész lengyel nemzetet a częstochowai Fekete Madonna
oltalmába ajánlotta a Szentatya, s kérte, hogy a Szent Szűz anyai
szeretete vezesse el őket mindig Krisztushoz az igazság, a jó és a
kölcsönös szeretet útján.</p>
<p>A pápa külön köszöntötte a fiatalokat, a betegeket és az új
házasokat, majd Szent Mónika példáját állította eléjük: „Ma Szent
Mónikának, Szent Ágoston édesanyjának emléknapját ünnepeljük. Az Úr
iránti szeretete, Istent középpontba helyező élete mutasson példát
nektek, kedves fiatalok; bátorítson benneteket, kedves betegek, hogy
hittel nézzetek szembe a szenvedés pillanataival, és titeket is, kedves
új házasok, ösztönözzön arra, hogy keresztény módon neveljétek
gyermekeiteket, akiket az Úr akar majd nektek ajándékozni.”</p></div>