<div dir="ltr"><h2>&quot;Hívom a családokat!&quot; Bíró püspök szeptemberi levele</h2>                                                        
                              
            
        











<div id="cikk-normal-realtop-topad">
<div class=""><a href="http://csaladhalo.hu">csaladhalo.hu</a></div><div class=""> </div>
<div class="">2014. 08. 27. 12:44</div>
</div>




<div class=""> </div>

<div class="">
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr>
<td class="">
<div class="">
</div> 
<br></td>
<td class="">


<div class="">



</div>
<br></td>
</tr></tbody></table>
</div> 


                 
<p>Egyik reggel a férj, aki iskolaigazgató volt, így szólt feleségéhez: 
Holnap fogjuk köszönteni új kolléganőnket névnapja alkalmából. Tedd meg 
nekem, hogy ma veszel egy szép csokor rózsát, hogy én holnap azzal 
köszönthessem. A feleség kissé meglepődött. Ugyan már többször hallotta 
dicsérni az új kolléganőt, fel is tűnt neki férje iránta táplált 
lelkesedése, de eszébe se jutott, hogy féltékenykednie kellene. Igaz, ha
 volna oka féltékenységre, talán nem őt kérné virágvásárlásra. Férje 
tudja magáról, hogy nem túl ügyes a megfelelő virág kiválasztásában, 
valószínűleg a többi kollégára sem szívesen bízná a vásárlást.</p>
<p>Mai életünket nem nevezhetjük békésnek, állandó küzdelemben, harcban 
élünk. Szóhasználatunk is ehhez igazodik: megküzdünk a mindennapi 
kenyérért, a munkalehetőségért, az iskolai végzettségért, kiharcoljuk a 
jobb lakáskörülményeket, legyőzzük vetélytársainkat, átverekedjük 
magunkat akadályok sokaságán, hogy családot alapíthassunk. Mindig újabb 
és újabb nehézségekkel találkozunk, konfliktusok között kell 
lavíroznunk, a béke, a nyugalom legfeljebb rövid időszakokra válik 
osztályrészünkké. Ugyanakkor a szíve mélyén minden ember békére, 
boldogságra vágyik, a békével pedig összefügg a boldogság: „Boldogok a 
békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9) Nehezen 
lehetne olyan családot találni, amelyikben nem honol a béke, és mégis 
boldogok. Ahol pedig a családokban nincs béke, ott a társadalom sem él 
békességben, boldogtalan családokból nem épülhet boldog társadalom. A 
család a béke bölcsője, egyrészt, mert a társadalmi béke a családok 
békéjére épül, másrészt, mert a jövő generációja a családban 
sajátíthatja el a megbékélésre való készséget. Az ember a családban 
találkozik először ellentétekkel, szembenálló érdekekkel, itt kell 
megtanulnia a saját akaratának mindenáron történő érvényesítése helyett 
másokat és a közösséget szolgálni. Itt találkozik belső és külső 
konfliktusokkal, itt tanulhatja meg ezeket kezelni.</p>
<p>Konfliktusok pedig lépten-nyomon jelentkeznek a társadalomban és a 
családban egyaránt. Minél bonyolultabb világban élünk, annál több 
konfliktussal kell szembenéznünk. A konfliktus gyakran lappangva, 
észrevétlenül jelenik meg. A családi élet mindennapjai közben talán fel 
sem tűnik egy mondat, egy kérés, vagy megjegyzés, amely mögött támadás 
van, amely ellenállást, vagy ellentámadást provokál. Gyerekek között 
sokszor felmerül a kérdés, hogy ki kezdte a veszekedést: az, aki először
 ütött vissza, vagy az, aki úgy viselkedett, hogy az bosszúért kiáltott.</p>
<p>Ferenc pápa erről így szól: „A konfliktust nem lehet semmibe venni, 
vagy megszépíteni. Szembe kell nézni vele. Ha belegabalyodunk, 
elveszítjük a távlatot, beszűkülnek horizontjaink és a valóság számunkra
 széttöredezik. Ha beleragadunk a konfliktus adok-kapok játékába, 
elveszítjük a valóság mély egységéhez való érzékünket.” (EG 226)</p>
<p><strong><em>Idézzetek fel családotokból, rokoni, baráti, ismerősi 
körből olyan eseteket, amelyekben a konfliktusok a közösség 
megerősödéséhez vezettek! Hogyan tud a nagyobb közösség segíteni a 
közösség családjainak egy-egy konfliktushelyzet megoldásában? </em></strong></p>
<p>A megbékélést önmagunkkal kell kezdenünk, hiszen belső konfliktusaink
 kereszttüzében nem tudunk tárgyilagosan szembenézni a kívülről érkező 
kihívásokkal. Hányszor szeretnénk mértékletesnek látszani, de elragad az
 élvezetvágy; milyen nehéz indulatainkat legyőzni, ha sérelem ér 
bennünket, pedig tudhatjuk, hogy indulatosságunk árát megfizetjük; 
mennyi nehézséget okozott már a jóra való restségünk, és mégis hajlunk a
 nemtörődömségre. Mindez sok zavart, értetlenséget okoz a másokkal való 
érintkezésben! Ha nincs bennünk béke, ha nem vagyunk harmóniában 
önmagunkkal, hogyan lehetnénk harmóniában családunkkal, környezetünkkel,
 a teremtett világgal, hogyan lehetnénk bensőséges egységben Istennel? A
 béke nem azt jelenti, hogy megállapodunk valamilyen kompromisszumban, 
hanem azt, hogy az ellentéteket feloldjuk, ellenfeleinkkel 
kiengesztelődünk, a különbözőségeket harmóniába olvasztjuk.</p>
<p><strong><em>Hogyan segíthetitek gyerekeiteket abban, hogy békés, 
harmonikus emberekké váljanak? Mi segített titeket a családi béke 
megalapozásában?</em></strong></p>
<p>„Egy konfliktussal találkozva egyesek egyszerűen csak tudomásul 
veszik, majd továbbmennek, mintha mi sem történt volna. Mások úgy 
bocsátkoznak bele a konfliktusba, hogy rabjai lesznek, horizontjuk 
beszűkül, saját zavarodottságukat és elégedetlenségüket rávetítik az 
intézményekre, s ezzel lehetetlenné válik az egység. Ám van egy harmadik
 lehetőség is, és ez a legmegfelelőbb a konfliktussal való 
szembenézésre. Ez pedig a készség a konfliktus elviselésére, megoldására
 és arra, hogy egy új folyamat kiinduló pontjává formálják.” (EG 227)</p>
<p>„Jézus mindent egyesített magában: az eget és földet, Istent és 
embert, időt és örökkévalóságot, személyt és társadalmat. Ennek az 
egységnek és önmagában való kiengesztelődésnek ismertetőjegye a béke. 
Krisztus »a mi békességünk« (Ef 2, 14).… A béke azért lehetséges, mert 
az Úr legyőzte a világot és annak állandó konfliktusait, »minthogy Ő a 
kereszten vérével békességet szerzett« (Kol 1,20).” (EG 229)</p>
<p>Őrködjünk éberen családunk békéjén. Ha azt látjuk, hogy kezd 
kialakulni egy konfliktus, ragadjuk meg az alkalmat közösségünk, 
egységünk erősítésére! Ehhez a helyzet nagyvonalú kezelésére van 
szükség: mindenkiben, akivel kapcsolatba kerülünk, meg kell látnunk az 
Isten-képmás embert, aki feltétlen tiszteletet érdemel. Igyekezzünk 
megérteni egymást, megismerni egymás indítékait. Ne lezárni akarjuk az 
ügyet, hanem összhangba hozni nézeteinket, elgondolásainkat. Hiába zárul
 egy házastársak közötti vita azzal, hogy az egyik fél 
kénytelen-kelletlen beadja a derekát, ha a vita keserűsége ott marad a 
szívükben a béke nem áll helyre. A békétlenség pedig újabb konfliktusok 
melegágya lehet.</p>
<p><strong><em>A családi béke és a társadalmi béke kölcsönhatásban van 
egymással. Milyen hatással van az országok és népek közötti békére a 
családok békéje? </em></strong></p>
<p>A feleség arra gondolt, hogy ha most önérzetesen nemet mond, azzal 
elvágja a helyzet tisztázásához vezető utat. Most nincs idő megvitatni 
az ügyet, pedig fontos, hogy közösen találjanak megoldást. Rövid 
gondolkodás után így válaszolt: A ma megvett virág holnapra már nem lesz
 olyan szép, friss. Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha holnap reggel 
kicsit korábban indulnánk el és út közben együtt vennénk meg a virágot?</p>
<p>Bíró László<br> az MKPK családreferens püspöke<br> a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</p></div>