<div dir="ltr"><h1 class="">Interjú a levegőben Ferenc pápával </h1>
<div class="">2014. augusztus 22. péntek 20:00</div>
<h3 class="">2014. augusztus 18-án, visszatérőben dél-koreai
apostoli útjáról, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Ferenc pápa nemzetközi sajtótájékoztatót tartott</u></span> a
Szöul–Róma járat fedélzetén. A közel egyórás beszélgetés teljes szövegét
Korponai Gábor SJ fordításában a Párbeszéd Háza tette közzé.</h3><p><strong><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55107&img=o_presskonf3.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=55107&p=1&img=c_presskonf3.jpg" alt="" border="0"></a></strong></p>
<p><strong>Federico Lombardi SJ</strong>: Szentatyám, köszöntjük
közöttünk utazásának ezen utolsó találkozóján. Az út nagyon eseménydús
volt, de úgy tűnik, jól sikerült: legalábbis ön arról adott
visszajelzést, hogy elégedett és jól van, és így mi is elégedettek
vagyunk. Ez a találkozó, gondolom, úgy fog lezajlani, ahogy az előző
kettő: nyelvi csoportok szerint csoportosultunk, és minden csoportból
páran tesznek föl kérdéseket, amelyekből elégséges áll rendelkezésünkre…
Amikor azonban Ön elfárad, és azt mondja, hogy elég, akkor mi
abbahagyjuk; máskülönben folytatjuk. Szentatya, ha szeretne valamit
mondani bevezetésként, akkor Öné a szó…</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Jó napot! Jó napot! Nagyon köszönöm a
munkátokat, amely most eléggé megterhelő volt. Köszönet mindazért, amit
tettetek és e beszélgetés szándékáért. Nagyon köszönöm!<br> <br> <strong>Riporter: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u>A
koreai újságírók és a népünk nevében szeretnék köszönetet mondani Önnek
látogatásáért. Ön sok embernek hozta el a boldogságot Koreában.
Köszönet a mi országaink egyesítéséhez adott bátorításért is.</u></span></strong>
Szentatyám, koreai látogatása alatt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ön elsősorban az áprilisi
kompkatasztrófa áldozatainak családjaihoz kívánt odafordulni és vigaszt
nyújtani nekik.</b></u></span> Két kérdésem lenne. Az első: mit érzett, amikor velük
találkozott? A második: nem aggódott azért, hogy ezt a gesztusát
politikailag félreérthetik?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Amikor az emberi szenvedéssel
találkozol, azt kell tenned, amit a szíved diktál. Később mondhatják:
„Igen, mindezt politikai vagy más szándékból tette.” Mondani azonban
mindent lehet. Azonban amikor ezekre a férfiakra, nőkre, apákra és
anyákra gondolok, akik elvesztették gyermekeiket; az ő testvéreikre,
erre a nagy fájdalomra, amit egy ilyen katasztrófa okoz, nem tudom, az
én szívem… Tudod, én <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>papként azt érzem, hogy mellettük kell állnom! Így
érzek. Tudom, hogy a vigasz, amelyet egy szavam adhat, nem megoldás, nem
ad új életet azoknak, akik meghaltak, ám az emberi közelség ezekben a
pillanatokban erőt adhat, </b></u></span>létezik együttérzés. Emlékszem, még Buenos
Aires érseke voltam, amikor két ilyen tragédia is történt: az egyik egy
diszkóban, ahol egy koncert alatt 193-an haltak meg; a másik pedig egy
vonatszerencsétlenség, amelyben 120-an maradtak ott. Akkor ugyanezt
éreztem: közel kell lennem hozzájuk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az emberi fájdalom</span> erős, de ha mi
ezekben a szomorú pillanatokban mellettük állunk, sokat segíthetünk.</b></u></span> Az
utóbbi kérdéshez szeretnék egy dolgot hozzátenni. Fölvettem ezt. <em>[Egy kis sárga szalagra mutatott ekkor a pápa, melyet a kompkatasztrófa egyik áldozatának hozzátartozójától kapott.] </em>Miután
már fél napja hordtam – a velük való szolidaritásból viseltem –,
odajött hozzám valaki, és azt mondta: „Nem lenne jobb levenni? Önnek
semlegesnek kell lennie…” – „Figyelj ide, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az emberi fájdalommal </b></u></span><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>szemben
nem lehetsz </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>semleges</b></u>”</span> – válaszoltam neki. Én így érzek. Köszönet a
kérdésedért. Köszönöm.<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Ahogy Ön is
tudja, nemrég az USA légiereje bombázni kezdte a terroristákat Irakban, a
népirtás megelőzése és a kisebbségek – gondolok itt az ottani
katolikusokra is, akik az ön vezetése alá tartoznak – jövőjének védelme
érdekében.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> Jóváhagyja az amerikai bombázást?</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Köszönet ezért a világos kérdésért.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Csak azokban az esetekben, amikor</b></u></span> j<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ogtalan erőszak</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ról van szó,
mondhatjuk, hogy a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">jogtalan agresszort </span>„megállítani” jogos. </b></u></span>Kiemelem a
„megállítani” igét, nem azt mondom, bombázni, háborút indítani, hanem
„megállítani”.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A megfékezéshez használt eszközöket mérlegelni kell</b></u></span>. A
jogtalan agresszor megállítása jogos. Emlékeznünk kell azonban arra,
hogy a jogtalan agresszor e megfékezésének leple alatt a hatalmak
hányszor hajtották igába a népeket, amikor valójában hódítóként léptek
föl. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egyetlen nemzet sem dönthet egyedül </b></u></span>arról, miként állítja meg a
jogtalan agresszort. A II. világháború után fogalmazódott meg az ENSZ
ötlete: ott <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>kell megbeszélni, illetve megvitatni: valóban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">jogtalan</span>-e az
erőszak.</b></u></span> Ha annak tűnik, meg kell vitatni, hogyan állíthatjuk meg; de
csak ennyit és nem többet. A második kérdés a kisebbségekre vonatkozott.
Köszönöm, hogy ezt a szót használta. Ugyanis <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nekem a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedő</span>
keresztényekről beszélnek, akik valóban <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvednek</span></b></u></span>, illetve a
vértanúkról, igen, megannyi a vértanú ma is. Itt olyan férfiak és nők is
élnek kisebbségi vallásban, akik nem keresztények, de ők is mind
egyenlőek Isten színe előtt. <u><b>A jogtalan agresszor megállításához joga
van az emberiségnek, de ugyanígy az<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>agresszornak</b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> is joga van ahhoz, hogy
megállítsák, s így ne</b></span></u> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>okozhasson több kárt. </b></u></span><br> <br> <strong>Riporter: </strong>Az
iraki történésekre térnék át: amint Filoni bíboros, a domonkos
generális, Ön is készen áll támogatni egy katonai beavatkozást a
dzsihadisták megfékezésére Irak területén? Egy másik kérdésem pedig: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ön
elmenne Irakba vagy Kurdisztánba a keresztény menekültek támogatva, akik
várják ezt, hogy velük imádkozzon ott, ahol kétezer éve élnek?</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Köszönöm. Nemrég együtt voltam
Kurdisztán elnökével, neki nagyon világos benyomása van a helyzetről és
arról, hogyan lehetne megoldást találni… de mindez az utóbbi jogtalan
agresszió előtt történt. Az első kérdésre válaszoltam: én azzal a
ténnyel értek egyet, hogy amikor egy jogtalan agresszor lép fel, őt meg
kell állítani. Ó, igen, elnézést: elfelejtettem <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a másik kérdés</b></u></span>t. Igen<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>,
kész vagyok Irakba látogatni, és úgy hiszem, elmondhatom ezeket: amikor
munkatársaim értesítettek a vallási kisebbségek helyzetéről, illetve,
hogy Kurdisztán <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem tud befogadni ilyen sok</span> embert, sok dologra
gondoltunk</b></u></span>. Mindenekelőtt megírtuk a nyilatkozatot, amelyet a nevemben
P. Lombardi ismertetett. Ezt utána minden nunciatúrára elküldtük, hogy a
kormányoknak átadhassák. Később írtunk az ENSZ főtitkárának is, és egy
személyes küldöttet küldtem oda, Filoni bíborost. Végül abban
állapodtunk meg lehetőségként, hogyha szükséges lenne, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Koreából
visszatérve, akár oda is elmehetek. Kész vagyok rá – ez a válaszom!</b></u></span>
Ebben a pillanatban ez <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nem tűnik alkalmasnak, de készen állok.</b></u></span><br> <br> <strong>Riporter: </strong>Szentatyám,
pápaként Ön az első, aki átrepülhetett Kína fölött. A táviratot,
amelyet a kínai elnöknek küldött, negatív visszhang nélkül fogadták.
Gondolja, hogy ezek előrelépések egy lehetséges párbeszéd felé? Szeretne
elmenni Kínába?</p>
<p><strong>Federico Lombardi SJ: </strong>A kínai légtérben vagyunk már? Igen, elmondhatom, hogy jelenleg a kínai légtérben vagyunk, így a kérdés idevág…</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Amikor idefelé beléptünk a kínai
légtérbe, én a pilótafülkében voltam a pilótákkal, egyikük megmutatta a
kijelzőt, és azt mondta: „Tíz perc múlva belépünk a kínai légtérbe,
engedélyt kell kérnünk: mindig kérünk, ez az eljárás minden ország
esetében.” Hallottam, amint megkérik az engedélyt, a válaszadást is…
Tanúsíthatom mindezt. A pilóta ekkor azt mondta: „Most elküldtük a
táviratot”, nem tudom, hogyan csinálták, de elküldték… Majd elköszöntem
tőlük, visszatértem a helyemre, és hosszasan imádkoztam ezért a gyönyörű
és nemes kínai népért, egy bölcs népért… A nagy kínai bölcsekre
gondolok, a tudomány és a gondolkodás történetében. A jezsuitákra is:
történelmünk van ott, gondolok itt Ricci atyára… Ezek a dolgok jutottak
eszembe. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szeretnék-e elmenni Kínába? Hogyne, akár holnap! Igen.
Tiszteletben tartjuk a kínai népet, az Egyház csupán szabadságot kér
küldetéséhez és tevékenységéhez; semmi más feltétel nem kell.</b></u></span> Ne
feledjük a kínai helyzetről azt az alapvető dokumentumot, azt a levelet,
melyet XVI. Benedek pápa küldött a kínaiaknak. Ez a levél ma is
aktuális. Érdemes újra elolvasni. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A Szentszék mindig nyitott a
kapcsolatokra: mindig, hiszen igazán tiszteli a kínai népet.</b></u></span><br> <br> <strong>Riporter: </strong>A
következő útja Albániába vezet, talán Irakba; majd a Fülöp-szigetek és
Srí Lanka következik… Hová készül 2015-ben? Azért kérdezem, mert tudja
Ön is, hogy Avilában és Alba de Tormesben nagyon várják: reménykedhetnek
még?</p>
<p><strong>Ferenc pápa:</strong> Igen, igen… A koreai elnök asszony
tökéletes spanyolsággal mondta nekem: „La esperanza es la ultima que se
pierde” [„<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a remény hal meg utoljára</b></u></span>”] – ezt mondta nekem a két Korea
egyesítésére utalva. Ez jutott eszembe most. Remélni lehet, de ez még
nincs eldöntve.<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Aztán Mexikó és Philadelphia…?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Elmagyarázom ezt neked. Ebben az évben
Albánia van betervezve, ez igaz. Néhányan azt mondják, hogy a pápa
mindent a peremvidékről akar kezdeni. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Miért is megyek Albániába? Két
fontos indok miatt. Elsőként, mert sikerült egy olyan kormányzást
megvalósítani – a Balkánra gondolunk itt –, mely egységet teremt az
iszlám hívők, az ortodoxok és a katolikusok között. Egy vallásközi
tanács sokat segít az összhang megteremtésében</b></u></span>, összehangoltan és jól
működik. A pápa jelenléte itt azt akarja mondani minden népnek: „Igen,
lehet együtt dolgozni!” Azt éreztem, hogy ez igazi segítség lehet ennek a
nemes népnek. A másik dolog: ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Albánia</span> </b></u></span>történetére gondolunk, a
kommunista országok között ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>volt az egyetlen állam, mely alkotmányában
rögzítette az ateizmust. Ha elmentél a szentmisére, akkor az
alkotmányellenes volt.</b></u></span> Az egyik miniszter mondta nekem – szeretnék
pontos lenni a számokban –, hogy 1820 templomot romboltak le abban az
időben, ortodoxot és katolikust egyaránt… Más templomokat pedig
átalakítottak mozivá, színházzá, diszkóvá… <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Úgy éreztem, hogy el kell
mennem oda, közel is van, csak egynapnyira. A következő évben szeretnék
Philadelphiába elmenni, a családtalálkozóra, az USA elnöke is meghívott
az amerikai Parlamentbe, illetve az ENSZ főtitkára is meghívott New
Yorkba. Talán ez a három város együtt. Mexikó</b></u></span>: a mexikóiak szeretnék, ha
elmennék <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a Guadalupei Szűzhöz</b></u></span>, sok haszon származhatna ebből az útból,
de még döntés nem született. Végül, Spanyolország. A királyi pár és a
püspöki kar hívott meg, de… Egy egész tengernyi meghívás érkezik<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
Spanyolországból: Santiago de Compostela</b></u></span>… Talán lehetséges, de nem
mondok többet, mert döntés nem született még: elmenni reggel Avilába és
Alba de Tormesba, majd délután visszatérni… Lehetséges lenne…<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Tehát lehetséges…</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Igen, az, de még döntés nem született. Ez a válaszom. Köszönöm.<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Szentatyám,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> milyen a kapcsolatuk XVI. Benedekkel?</b></u></span> Rendszeres a vélemény- és gondolatcsere, van közös tervük az enciklika után?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Meglátjuk… Az indulás előtt voltam
nála. Két héttel ezelőtt ugyanis küldött nekem egy érdekes írást,
amelyről szerette volna hallani a véleményemet… Természetes a
kapcsolatunk. Visszatérek ehhez a gondolathoz: talán nem szereti néhány
teológus – én nem vagyok egy teológus –, de azt gondolom, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az
emeritus pápa </b></u></span>nem kivétel, jóllehet sok évszázad után az első.
Gondoljunk csak arra, amit ő mondott: „megöregedtem, nincs erőm…”<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Nemes,
alázattal teli és bátor tett volt. Úgy gondolom, hogy 70 éve a
nyugalmazott püspökök, amikor még nem léteztek, kivételt jelentettek. Ma
a nyugalmazott püspök már egy intézmény.</b></u></span> Azt gondolom, hogy a
nyugalmazott pápa is már egy intézmény. Miért? Mert életkorunk
meghosszabbodott, és egy bizonyos korban már nincs meg a képesség a jó
kormányzásra, hiszen a test hamar elfárad… Az egészsége talán még jó, de
nincs meg az a képessége, hogy továbbvigye az Egyház kormányzásának
ügyeit. XVI. Benedek pápa a nyugalmazott pápák tettét hajtotta végre.
Megismétlem: talán néhány teológus azt mondja majd nekem, hogy ez nem
igaz, de én így gondolom. A századok majd eldöntik, hogy igaz-e vagy
sem. Meglátjuk. Kérdezhetné azonban: „Mi lesz, ha azt érzi, hogy tovább
kell lépnie?” Ugyanezt fogom én is tenni. Ugyanezt! Sokat imádkozom majd
ezen, de ugyanezt fogom tenni. Kinyílt egy ajtó, mely inkább
intézményi, nem kivételes.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> A mi kapcsolatunk igazán testvéri, azt is
mondtam, hogy úgy érzem, mintha lenne egy nagypapa a háznál a
bölcsességét tekintve: ő egy kifinomultan bölcs ember, jó őt hallgatni.
</b></u></span>Ez elég bátorító. Ilyen a mi kapcsolatunk.<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Ferenc
pápa, köszönet Önnek első <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>ázsiai látogatásáért. Szenvedő emberekkel is
találkozott útja során. Mi érintette meg </b></u></span>Önt ma reggel a szentmise
előtt, amikor találkozott a komforthölgyekkel? Ami az emberek
szenvedését illeti, ahogy Koreában, úgy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Japánban is voltak keresztények,
akik titokban gyakorolták hitüket, a következő évben lesz a 150.
évfordulója az „újrakezdésüknek”. Lehetséges lenne, hogy önnel együtt
imádkozzunk értük Nagaszakiban</b></u></span>? Nagyon köszönöm.</p>
<p><strong>Ferenc pápa:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <u>Gyönyörű lenne, igazán gyönyörű!</u></span></strong>
Meghívtak oda is, mind a kormány, mind a püspöki kar részéről. A
szenvedésekről: ön az első kérdéshez tért vissza. A koreai nép soha nem
vesztette el méltóságát. Megszállták, megalázták, háborúkat szenvedett
meg, most pedig a fölosztás miatt éri annyi szenvedés. Tegnap, amikor a
fiatalokkal találkoztam, ott meglátogattam a vértanúk emlékmúzeumát is:
szörnyű e nép szenvedése, csak azért, mert nem taposták meg
keresztjeiket! Történelmi fájdalom és szenvedés ez. Tud szenvedni ez a
nép, és ez méltósága részét képezi. Ma is, amikor azokkal az idős nőkkel
találkoztam, arra gondoltam, hogy a megszállás alatt még lányokként
elhurcolták őket a laktanyákba, hogy fölhasználják őket… De ők
megőrizték méltóságukat. Ma emelt fejjel voltak ott, utolsóként… Ez a
nép méltóságában erős. Visszatérve a vértanúkhoz, a szenvedéshez és
ezekhez az asszonyokhoz: ők mind a háború gyümölcsei. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ma egy háborús
világban élünk, háború mindenütt! </b></u></span>Valaki ezt mondta nekem: tudja,
Szentatyám, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a harmadik világháborút éljük meg, csak darabokban.
Érti? Ez egy háborús világ, ahol ilyen kegyetlenségek történnek.</b></u></span> Meg
szeretnék állni két szónál: az első a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> kegyetlenség</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Ma a gyermekek nem
számítanak már! Régebben a háborút konvencionálisan [tisztességesen]
vívták, ma már ez nem számít.</b></u></span> Nem mondom, hogy a konvencionális háború
jó lenne, nem. Ám ma a bombák a bűnösökkel együtt megölik az
ártatlanokat, a gyermekeket, az asszonyokat, az édesanyákat, megölnek
mindenkit. Meg kellene állni itt egy kicsit, és elgondolkodni: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a
kegyetlenség mely fokára is jutottunk el.</b></u></span> Ennek el kellene rettentenie!
Nem megfélemlítenie. Lehet tanulmányt írni erről. Az emberiség
kegyetlenségének mai szintje egy kicsit megijeszt. A másik szó, melyről
szeretnék mondani valamit, s amely kapcsolatban áll az előzővel: a
kínzás. Manapság a kínzás, szinte mondhatni, rendes eljárás a
hírszerzésnél és néhány ítélethozatal esetén…<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A kínzás egy emberiség
ellen elkövetett bűn, bűncselekmény.</b></u></span> A katolikusoknak azt mondom: egy
ember megkínzása súlyos és halálos bűn. Sőt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>több annál: bűn az
emberiség ellen. Kegyetlenség és kínzás</b></u></span>. Ám jobban szeretném, ha a
médiátokban készítenétek egy reflexiót: ma hogyan látjátok ezeket a
dolgokat? <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Milyen szintű az emberi kegyetlenség? Mit gondoltok a
kínzásról? Úgy gondolom, jót tenne mindnyájunknak, ha reflektálnánk
ezekre a kérdésekre.</b></u></span><br> <br> <strong>Riporter: </strong>A mi kérdésünk
ez: Ön nagyon betáblázott, sűrű napirend szerint él, ami kevés pihenést
enged, és szinte semmi nyaralást; amellett ilyen kimerítő utakat vállal.
Az utóbbi hónapokban láthattuk, hogy le kellett mondania néhány
találkozót, az utolsó pillanatban is akár. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>Aggodalomra adhat okot ez a
ritmus, amiben Ön él?</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Igen, más is mondta nekem ezt. Én
mostanában otthon vakációzom egyedül. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egyszer olvastam egy érdekes
könyvet, amely ezt a címet viselte</b></u></span>: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b><em>Örülj annak, hogy neurotikus vagy</em> [Louis Edward Bisch: <em>Be glad you’re neurotic</em> </b></u></span>– <em>a ford. megjegyzése</em>].
Nekem is van néhány neurózisom, amit megfelelően kell kezelni.
Mindennap matéteával kell kezelni azokat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az egyik ilyen neurózisom,
hogy nagyon ragaszkodom az életteremhez. Legutóbbi alkalommal a jezsuita
közösségemmel nyaraltam Buenos Airesen kívül, 1975-ben. Azóta mindig
nyaralok, de itthon: változtatok a ritmusomon. Többet alszom, olyan
dolgokról olvasok, amelyek tetszenek nekem, zenét hallgatok, többet
imádkozom… Ez pihentet</b></u></span>. Júliusban és augusztus első felében is ezt
tettem, és jó volt. A másik kérdés, a programok lemondásával
kapcsolatban: ez igaz. Azon a napon, amikor a Gemelli-kórházba kellett
volna elmennem,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> az indulás előtt 10 perccel ott voltam, hogy már nem
bírom tovább. </b></u><u><b>Az előző napok nagyon fárasztóak voltak. Kicsit
óvatosabbnak kell most lennem. Igazad van</b></u></span>. <em>[Nevet.]</em></p>
<p><strong>Riporter: </strong>Rióban,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> amikor a tömeg azt skandálta:
„Francesco! Francesco!”, Ön úgy válaszolt: „Cristo! Cristo!” [„Krisztus!
Krisztus!”]. Hogyan kezeli ezt a hatalmas népszerűséget? Miként éli
meg?</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Nem tudom, mit is mondjak… Úgy élem
meg, hogy hálát adok az Úrnak azért, hogy az Ő népe ilyen boldog,
valóban ezt teszem. Isten népének pedig a legjobbat kívánom. A nép
nagylelkűségeként élem meg valójában. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Belül viszont a bűneimre és a
hibáimra gondolok, nehogy becsapjam magam, mert tudom, hogy ez nem tart
sokáig, két vagy három év, és aztán… visszatérek az Atya házába… Nem
bölcs ilyeneket kérdezni… Úgy élem meg, mint az Úr jelenlétét népe
körében, aki a nép pásztorát, a püspököt használja fel, hogy sok mindent
megmutasson. </b></u></span>Természetesebben élem meg, mint régebben: kezdetben
megijesztett egy kicsit. Azonban teszem ezeket a dolgokat, ezt mondva
magamban: „Ne hibázz, mert nem lehetsz méltánytalan ezzel a néppel” – és
más hasonlókat is… Egy kicsit ilyen ez számomra.<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Pápaként
„a világ végéről jött”, aki a Vatikánban találta magát, a Szent
Márta-házban, amiről már beszélt nekünk. Milyen is ott az Ön élete, és
miért választotta azt: miként él a pápa a Vatikánban? Folyton kérdeznek
minket is: de mit csinál ő, hogyan közlekedik? Elmegy-e sétálni?
Láthattuk, amint lemegy a menzára, mindennap meglep minket. Tehát: a
munkán túl milyen az élete a Szent Márta-házban?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Megpróbálok szabad lenni. Hivatalos és
munkatalálkozók vannak azért, de próbálok annyira normálisan élni,
amennyire lehet. Nagyon szeretnék kijárni, de ha nem lehet, nem lehet…
Nem, nem az óvintézkedések miatt: azért nem lehet, mert ha kimegyek, a
nép rögtön körbevesz, és így nem az igazi: ez egy valóság. Ám belül, a
Szent Mártában rendes életet élek dolgozva, pihenve és beszélgetve…<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Nem érzi börtönben magát?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong><br> <br> <strong>Riporter: </strong>Bocsánat,
de a spanyol csoport nevében – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>idetartozik Argentína is – föl kell
tennem egy kérdést, mely megköveteli az ön mély teológiai ismereteit. Az
ön csapata, a San Lorenzo első alkalommal lett amerikai bajnok [Copa
Libertadores – <em>a ford. megjegyzése</em>]! Azt szeretném megtudni, Ön
hogyan élte meg ezt az eseményt, mondták nekem, hogy a szerdai
általános kihallgatáson fogadja a csapat küldöttségét is…</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>A brazíliai második hely után ez egy jó
hír. Ezt itt tudtam meg Szöulban; azt is itt mondták: „Tudod, szerdán
eljönnek…” Ott lesznek az általános kihallgatáson. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A San Lorenzo
számomra az a csapat, melynek az egész családom szurkolt: édesapám
kosárlabdázott a San Lorenzónál, a kosárlabdacsapat tagja volt.
Gyerekkoromtól fogva mentünk vele a Gasometróba [a Club Atlético San
Lorenzo de Almagro labdarúgó-stadionja – <em>a ford. megjegyzése</em>].
Ma is emlékszem a ’46-os idényre, amikor a San Lorenzo kitűnő csapata
megnyerte a bajnokságot… </b></u></span>Öröm van bennem, de csodáról nem beszélhetünk.<br> <br> <strong>Riporter: </strong>Már
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>egy ideje szó van egy tervezett enciklikáról, amely az ökológiáról
szólna</b></u></span>. Lehet-e már tudni, mikor jelenik meg, és mik lesznek a központi
témái?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Sokat beszéltem erről az enciklikáról
Turkson bíborossal és másokkal, arra kértem Turkson bíborost, hogy
gyűjtse össze a beérkező javaslatokat. Az út előtt négy nappal <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Turkson
bíboros benyújtotta első vázlatát, amely kissé vastag lett. Erre azt
mondtam, hogy egyharmaddal hosszabb lesz, mint az <em>Evangelii gaudium</em>!
Ez csak az első vázlat. Azonban a téma nem egyszerű, hiszen a
teremtésvédelemről, ökológiáról – az ember ökológiájáról is – szó van
itt.</b></u></span> Csak egy bizonyos pontig tudunk biztosat állítani, utána a
tudományos feltevéseké a hely, melyek közül néhány eléggé biztos, néhány
nem.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Egy tanítóhivatali enciklikának csak bizonyosságokra, biztos
dolgokra szabad alapulnia. Mert ha a pápa azt mondja, </b></u></span>hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a Föld van az
univerzum középpontjában, és nem a Nap, téved, hiszen olyat állít,
amely tudományosan nem igaz</b></u></span>, ilyen nem lehetséges. Ez történt eddig<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>. Meg
kell kezdenünk a tanulmányozást, pontról pontra; úgy gondolom, hogy
lerövidíthetjük. A lényegi résszel és azzal kell kezdenünk, amit
bizonyossággal állíthatunk</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Lábjegyzetként, információként meg lehet
említeni ezt és ezt a hipotézist, de nem az enciklika főszövegében, mely
az [Egyház] tanításának része, így biztosnak kell lennie.</b></u></span><br> <br> <strong>Federico Lombardi SJ: </strong>Tizenkét kérdést tettek fel, minden csoport kettőt kérdezett. Szeretné folytatni, vagy menjünk ebédelni?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Attól függ, ők mennyire éhesek…</p>
<p><strong>Riporterek: </strong>Nem vagyunk se éhesek, se álmosak…</p>
<p><strong>Riporter: </strong>Szentatyám, köszönet dél-koreai
látogatásáért. Két kérdést teszek föl. Az első: nemrég lett vége a záró
misének <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>a mjeongdongi székesegyházban, ahol ön megvigasztalta azokat az
asszonyokat, akiket komfortlányként használtak föl: milyen gondolatok
futottak át Önön?</b></u></span> Ez az első kérdés. A második: Phenjan azt állítja,
hogy a keresztények közvetlen támadást jelentenek rezsimjére és a
vezetésére. Azt tudjuk, hogy ami az észak-koreai keresztényekkel
történt, az szörnyű, azonban nem tudjuk, hogy mi is volt az pontosan.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>
Van valami Ön szerint, ami megváltoztathatná Phenjan hozzáállását az
észak-koreai keresztényekhez?</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Az első kérdéshez megismételném:<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ma
ezek az asszonyok azért voltak ott, mert annak ellenére, hogy mennyit
szenvedtek, emelt fejjel megőrizték méltóságukat.</b></u></span> Ahogy már előbb is
mondtam, a háború szenvedéseire gondoltam, a kegyetlenségre, melyet a
háború okoz… Ezeket az asszonyokat fölhasználták, szolgaként kezelték
őket, ez mind kegyetlenség… Ezekre gondoltam: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a méltóságukra, amelyet
megőriztek, és arra, hogy mennyit is</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>szenvedtek</b></u></span>. A <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>szenvedés egy
örökség</b></u></span>. Mondjuk, az első egyházatyákat idézve, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a vértanúk vére a
keresztények magja</b></u></span> [vö. Tertullianus: <em>Védőbeszéd</em> L,13]. Ti,
koreaiak, sokat vetettetek. Ezek beérnek, most már lehet látni a
vértanúk e vetésének gyümölcsét.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> Észak-Koreáról tudom, hogy ott sok
szenvedés van.</b></u></span> Egyet biztosan tudok:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> sok rokon nem lehet együtt, ez
igazán szenvedést okoz</b></u></span>. Az ország kettéosztásából fakadó szenvedés ez.
Ma, a székesegyházban, amikor beöltöztünk a mise előtt, kaptam egy
ajándékot, amelyet nekem készítettek: Krisztus töviskoronáját, mely a
Koreát kettéosztó szögesdrótból készült. Elvisszük magunkkal a
repülőgépen…<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> A megosztottság, egy megosztott család szenvedése.</b></u></span> Nem
emlékszem pontosan mikor, talán a püspökökkel találkozva mondtam tegnap,
hogy reményt ad, hogy a két Korea testvér, hogy ugyanazt a nyelvet
beszélik, hiszen édesanyjuk ugyanaz, ez reményt jelent nekünk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A
megosztottságból eredő szenvedés nagy, </b></u></span>ezt megértem, és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> imádkozom azért,
hogy vége legyen.</b></u></span><br> <br> <strong>Riporter: </strong>Egy megfigyelés
és egy kérdés: amerikai olaszként szeretnék gratulálni az Ön angoljához.
Nem kell aggódnia. S ha mielőtt Amerikába, az én második hazámba
indulna, szeretne egy kicsit gyakorolni, én készséggel állok
rendelkezésére. Ha szeretne egy kis New York-i akcentust is – ugyanis én
New York-i vagyok –, segíthetek önnek. A kérdésem ez lenne: beszélt a
vértanúságról<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>, hol áll jelenleg Romero érsek boldoggá avatásának ügye?</b></u></span>
Mit szeretne, hogy elérjen ez az eljárás?</p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Azt mondták, hogy az eljárást a Hittani
Kongregáció állította meg „óvatosságból”. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Most már nincs ez az akadály,
az ügy továbbkerült a Szentek Ügyeinek Kongregációjához, és az eljárás
hagyományos útját járja be. Függ a posztulátorok előrehaladásától.
Nagyon fontos, hogy minél gyorsabban dolgozzanak, hiszen szeretném, ha
tisztáznák, mikor áll fönn a vértanúság „in odium fidei” [a vértanút
kifejezetten a hite miatt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">üldözték </span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ölték meg</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><em><span style="background-color:rgb(234,209,220)">–</span> a ford. megjegyzése</em>]
esete, legyen az akár amiatt, hogy megvallotta hitét, vagy azért, mert
felebarátjával úgy cselekedett, ahogy Jézus parancsolta. Ez a teológusok
feladata, akik most ezt tanulmányozzák. Mert mögötte (Romero) ott áll
Rutilio Grande és mások is; őket is megölték, de ők nem érnek fel Romero
magaslatára. Ezt meg kell különböztetni teológiailag. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Számomra Romero
Isten embere, de végig kell vinni az eljárást, s az Úrnak is jelet kell
adnia…</b></u></span> Ha Ő akarja, meg is teszi. Most a posztulátoroknak kell
előrehaladniuk, mivel már nincsenek akadályok.<br> <br> <br> <strong>Riporter: </strong>Szentatyám, látva <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a gázai harcok</b></u></span>at, Ön szerint<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> a július 8-án megtartott békeimádság tévedés lett volna?</b></u></span></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>Köszönet ezért a kérdésért. Ez az
imádság a békéért abszolút nem volt tévedés. Először is, a kezdeményezés
nem tőlem származott: a közös imádság elképzelése a két elnöktől jött, a
palesztin és az izraeli elnöktől. Ők fejezték ki nekem ezen
szándékukat. Ott (a Szentföldön) szerettük volna megtartani, de nem
találtuk meg az alkalmas helyszínt, hiszen mindegyikük igen magas
politikai árat fizetett volna azzal, ha a másik területén történt volna.
A nunciatúra semleges hely lett volna, de ehhez a palesztin elnöknek át
kellett volna mennie Izraelbe, és ez nem lett volna könnyű helyzet. Így
azt mondták nekem: „Rendezzük meg a Vatikánban, és mi elmegyünk oda!”
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ez a két ember a béke embere, akik hisznek Istenben, és már megéltek
annyi szörnyű dolgot – szörnyű dolgokat. Meg vannak arról győződve, hogy
a megoldás egyetlen útja a tárgyalás, a párbeszéd és a béke. </b></u></span>Jöjjön az
Ön kérdése most: tévedés lett volna? Nem, én úgy gondolom, hogy az ajtó
nyitva áll. Négyen voltunk jelen, Bartholomaiosz is ott szeretett volna
lenni, mint az ortodoxok feje, az ortodoxok ökumenikus pátriárkája – nem
szeretnék olyan kifejezéseket használni, melyekkel az ortodoxok nem
értenek egyet – tehát ökumenikus pátriárkaként jó volt, hogy ott volt
velünk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Az imádság ajtaja megnyílt, és azt üzeni: „imádkoznunk kell!”</b></u></span> Ez
egy ajándék, a béke Isten ajándéka, amelyet mi kiérdemelhetünk
fáradozásunkkal, de ajándék marad. Az emberiségnek el kell mondani, hogy
a tárgyalás és a párbeszéd útja mellett – melyek egyaránt fontosak –
ott áll az imádság útja is. Igaz, utána történt, ami történt. Azonban ez
ideiglenes, viszont az imatalálkozó nem volt az, hanem az emberi
természet egyik alapvető magatartása az imádság. Most a bombák és a
harcok füstjétől nem látszik az az ajtó. Ez az ajtó azonban még mindig
nyitva áll. Ahogyan én <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hiszek Istenben, s hiszem, hogy az Úr letekint
erre a kapura, letekint mindazokra, akik imádkoznak és kérik az ő
segítségét</b></u></span>. Igen, tetszett ez a kérdés. Köszönöm, hogy föltette.<br> <br> <strong>Federico Lombardi SJ:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u> Szentatyám,
nagyon köszönjük. Mivel több mint egy órát beszélgetett velünk, úgy
gondolom, illő, hogy most elmehessen egy kicsit pihenni ezen út végén.
Másfelől, tudjuk, hogy valószínűleg ma este visszatér Máriához…</u></span></strong></p>
<p><strong>Ferenc pápa: </strong>A<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> repülőtérről Máriához visz az utam [a
Santa Maria Maggiore-bazilikába]: ez egy szép dolog. Dr. Giani
meghagyta, hogy vigyek koreai virágokat koreai színekben, végül a
nunciatúra épületénél egy kislány jött oda hozzám egy csokor virággal,
rózsák voltak, így azt mondtuk: „Éppen ezeket, egy koreai kislány
virágait hozzuk el Máriának.” </b></u></span>Ezt visszük el. A repülőtérről odamegyek
egy kicsit imádkozni, majd haza.<br> <br> <strong>Federico Lombardi SJ: </strong>Legyen
tudatában, hogy mi is Ön mellett állunk a hálában az Úr iránt ezekért a
különleges napokért. Kívánjuk, hogy szolgálata Rómában jól induljon
ismét; továbbra is figyelemmel kísérjük Önt, és reméljük, hogy Ön is
folytatja azt, hogy ilyen csodálatos dolgokkal ajándékoz meg minket,
mint amilyenekkel ezekben a napokban.</p>
<p><strong>Ferenc pápa:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u> Köszönet a munkátokért, nagyon köszönöm… Bocsánat, hogy nem lehetett több időm veletek. Köszönöm! Jó étvágyat az ebédhez!</u></span></strong><br>
<br> Fordította: Korponai Gábor SJ<br> <br> Forrás: <a href="http://w2.vatican.va/content/francesco/it/speeches/2014/august/documents/papa-francesco_20140818_corea-conferenza-stampa.html" target="_blank"><em>Conferenza stampa del Santo Padre Francesco durante il volo di ritorno dalla Corea</em></a> [Volo Papale. Lunedì, 18 agosto 2014.]<br>
<br> Magyar Kurír</p></div>