<div dir="ltr">2014. augusztus 17. – Évközi 20. vasárnap<br><br>   Abban az időben: Jézus továbbhaladt,  és Tirusz és Szidon vidékére  vonult<br>   vissza. És íme, <span style="color:rgb(255,0,0)">jött  <b>egy arra lakó kánaáni  asszony, és kiáltozva  kérte:<br>

   „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat </b></span><b>kegyetlenül gyötri a gonosz<br>   szellem!”</b> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,<br>   és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus  kijelentette:<br>

   „Az én  küldetésem csak  Izrael házának  elveszett juhaihoz  szól.” Ám  az<br>   asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!”  Ő<br>   így válaszolt:  „Nem  való  elvenni  a gyerekek  kenyerét  és  odadobni  a<br>

   kutyáknak!” </b></span>Mire az asszony: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>„Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami<br>   lehull gazdájuk asztaláról!” </b></span>Erre Jézus így szólt hozzá: „<span style="color:rgb(255,0,0)"><font size="4"><b>Asszony! Nagy  a<br>

   te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!”  És a lánya meggyógyult </b></font><b>még  abban<br>   az órában.</b></span><br>   Mt 15,21-28<br></div>