<div dir="ltr"><p><a name="147d79ed82d9c477_147d6a25b08f835e_12,1-6a.10"><font color="#000000">12,1-6a.10</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Ekkor
nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt,
lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel
áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott.</b></span><b> Aztán
egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány,
amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét
királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a
földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt,
hogy amint megszül, elnyelje fiát.</b> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Az fiúgyermeket szült, aki
vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G].
</b></span><b>De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a
pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott
táplálják őt ezerkétszázhatvan napig</b><u><b>.</b></u> <span style="color:rgb(255,0,0)">Ekkor nagy hangot hallottam az
égben, amely így szólt: ,</span>,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő
és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították
testvéreink <span style="color:rgb(0,0,0)">vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük</span> Istenünk
előtt.</b></span></span></p><p><a name="147d79ed82d9c477_147d6a25b08f835e_Zs 44"><font color="#000000">Zs 44</font></a></p><p><span>A
karvezetőnek. A ,,Liliomok'' szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes
ének. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem,
mint a gyorsíró vesszeje. Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség
ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten. Kösd fel
derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Kelj útra
ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az
igazságért</b></span>. Csodákra tanítson jobb kezed: hegyes nyilaid népeket
terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak. Királyi
trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>. Szereted az
igazságot,</b></span> <b>gyűlölöd a gonoszságot</b>, azért kent fel téged Isten, a te
Istened, az öröm olajával, társaid felett. Mirha, áloé és kasszia árad
ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet. Királyleányok
vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától
ékesen. Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet
és atyád házát. Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad,
hódolj előtte. Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s
valamennyien a nép gazdagjai. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Belül csupa szépség a király leánya, kívül
arannyal átszőtt ruha takarja. Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz,
szűz társnői követik, hozzád vezetik őket. Örvendezve, ujjongással
bevezetik őket, bevonulnak a király házába. Atyáid helyébe fiaid
születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.</b></span> Megemlékezem
nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a
népek mindenkor és örökkön-örökké.</span></p><p><a name="147d79ed82d9c477_147d6a25b08f835e_1Kor 15,20-26"><font color="#000000">1Kor 15,20-26</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Krisztus
azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert
amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak
feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy
Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. </b></span>Mindenki a maga rendje
szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő
eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az
Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden
hatalmasságot és erőt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mert addig kell neki uralkodnia, amíg
ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó
ellenséget, a halált semmisíti meg.</b></span></span></p><p><a name="147d79ed82d9c477_147d6a25b08f835e_Lk 1,39-56"><font color="#000000">Lk 1,39-56</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mária
pedig </b></span>útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé,
Júda városába. Bement Zakariás házába, és <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>köszöntötte Erzsébetet. És
történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott
méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan
felkiáltott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te
méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak
anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed
szava, felujjongott a magzat méhemben</b></span>. És boldog vagy te, aki hittél,
mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.'' Mária erre így
szólt: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó
Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát
[1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden
nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas
[MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről
nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas
dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket
[Zsolt 89,11]. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt
[Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el
gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját,
megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta
atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre'' [</b></span>Ter 17,7]. És Mária
nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.</span></p></div>