<div dir="ltr">2014. augusztus 6. – Szerda, Urunk színeváltozása<br><br>   Abban az  időben: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus  maga mellé  vette Pétert,  Jakabot és  testvérét, Jánost, s külön velük fölment  egy magas hegyre. Ott elváltozott  előttük:  az arca ragyogni kezdett,  mint a nap, a  ruhája pedig vakító fehér  lett, mint  a  fény.</b></span>  És   íme,  megjelent  nekik   Mózes  és  Illés:   Jézussal beszélgettek. Ekkor  Péter  így  szólt  Jézushoz: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b> „Uram,  jó  nekünk  itt  lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” </b><span style="color:rgb(0,0,0)"> Még beszélt,  amikor íme,</span><b> fényes  felhő borította  el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.  Őt  hallgassátok!”</b></span>  Ennek hallatára  a  tanítványok  földre borultak és nagyon  megrémültek. De Jézus  odament hozzájuk,  megérintette őket, és  ezt  mondta:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> „Keljetek  fel  és ne  féljetek!” </b></span> Amikor  szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte:<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”</b></span><br>
   Mt 17,1-9</div>